„Ki az, aki Allahnak tisztességes kölcsönt akar adni, hogy Ő [az Utolsó ítélet elszámolásakor] többszörösen megduplázza néki azt? Allah [az egyiknek] szűk marokkal, [a másiknak] bőkezűen [mér]. Hozzá fogtok visszatérni.” (Korán, 2:245)
Isten, Aki Teremtője az egeknek, a Földnek és annak, ami e kettő között van, az Univerzumban mindennek az Ura. Ő, megteremtett minden élőlényt, és felruházta a Földet olyan tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik az életet. Mindenféle gazdagság, amit szolgái birtokolnak, Istené, Ő mindenek kizárólagos Ura. Isten, amíg ezen a világon tartózkodnak, egyik embernek nagy vagyont ád, a másiknak szegénységet. De van valami, amit nem szabad elfelejtenie sem annak, aki dúsgazdag, sem annak, aki nélkülöző: minden Istentől származik, és mindennek Ő a jogos tulajdonosa.
Isten próbára teszi az embert: van, akinek lehetőségeket ad, és megnézi, az illető hálás-e értük, és van, akinek korlátozza a lehetőségeit, hogy lássa, az illető nem hálátlan-e. Vagyis az ember számára nem az a haszon, hogy szert tesz valamire vagy nem. Ezek csupán próbatételek, amelyeket Isten azért teremt, hogy nyilvánvalóvá váljon, az ember ezt a világot választja-e vagy a túlvilágot akarja-e elnyerni.
Ha az ember nem ismeri fel ezt az igazságot és magáénak hiszi mindazt, amije van és fukarkodik vele, nem úgy költ belőle, ahogyan Isten azt elvárja, akkor Isten megfoszthatja őt javainak egy részétől. És ellenkezőleg, aki tudja, hogy mindent, amije van, azért kapott, hogy Isten tetszését keresve használja fel, annak Isten több lehetőséget ad, és mind ezen a világon, mind a kövekövetkezőn a legszebb módon jutalmazza meg. Az ájában ez az igazság így szerepel:
„Féljétek hát Allahot, ahogyan csak tőletek telik, figyeljetek, engedelmeskedjetek és adakozzatok a magatok javára! Akik mentesek lelkük kapzsiságától, ők azok, akik boldogulnak. Ha dicséretes kölcsönt adtok Allahnak, Ő megkétszerezi azt nektek és megbocsát. Allah megbocsátó és kíméletes.” (Korán, 64:16-17)
