A böjt szolgálatával a Mindenható és Magasztos Isten Ramadán hónapban megerősíti hívő szolgáiban a Korán erkölcsi tanítását. Kívánom, hogy Ramadán havában a Legmagasztosabb Allah erősítse meg minden muszlim szívét a szép viselkedésben, amit a Korán közvetít számunkra.
A Bölcs Korán arra tanít, hogy legyünk szeretetteljesek, hűségesek, megbízhatóak, nemes lelkűek, alázatosak, türelmesek, érett viselkedésűek, mély gondolkodásúak, lelkiismeretesek, szerények, s még számos olyan erényes tulajdonság felé irányítja az embert, ami a lélek számára felemelő. Legmagasztosabb Urunk megteremtette az embert, megteremtette számára a földet, ahol élni fog, a levegőt, amit belélegez, az áldásokat, amiket elfogyaszt, a vizet, amit megiszik, és azt is megmutatta az embernek, milyen az az életforma, amely lelkileg kiegyensúlyozottá teszi az embert. Az Iszlám az egyetlen igaz vallás, amelyben boldogan élhetnek az emberek.
Magasztos és Mindenható Urunk ezen a világon és a túlvilágon is a folytonos öröm érzésével ajándékozza meg azt, aki pontosan követi az Iszlám tanítását. A világon minden ember a valódi boldogság útjait fürkészi. Van, aki azt hiszi, attól lesz boldog, ha gazdag, van, aki attól, hogy lesz egy jó munkahelye, mások úgy gondolják attól, hogy ott élnek, ahol szeretnének, vagy attól, ha bejutnak az egyetemre. Jóllehet a mai napig nem született olyan ember, akit ezek a dolgok maradéktalanul boldoggá tettek volna. Még annak is, akiről azt hinnénk, ő a legboldogabb ember, vannak problémái, vannak olyan dolgok, amikre gondolni sem akar, amik nyugtalanítják.
Azokban a közösségekben, ahol az emberek nem élnek a Korán erkölcsi tanítása szerint, már megszokottá vált a boldogtalanság. Azok, akik elfordultak a hittől, szinte minden egyes nap megtapasztalják a kellemetlenséget, komplexusaik vannak, nyugtalanok. Ezek az emberek mit sem tudnak az igaz vallásról, amit Isten küldött le szolgái számára, így ezt a negatív lelkiállapotot az élet egyik igazságának tartják.
Manapság feltűnő, hogy azokban a közösségekben, ahol hátat fordítanak a vallásos erkölcsi érzületnek, az emberek barátságtalanok, nem bírják elviselni egymást, nincs bennük semmi lelkesedés, és rendkívül passzívak. Akik eltávolodnak az emberhez méltó értékektől és csupán saját hasznuk után futnak, azok egyre inkább boldogtalanokká válnak. A jó erkölcstől való eltávolodás következtében az ember tudata is beszűkül. Ilyenkor az embert már nem is érdekli, mi lehet boldogtalanságának oka és elfogadja gondokkal teli életét.
A hívők helyzete ehhez képest merőben más, az ő életük nem ilyen gondterhelt. A gondterhelt élet csak azoknak az embereknek a sajátja, akik a hitetlenséget választották, holott meg volt számukra a lehetőség, hogy higgyenek. Isten úgy jellemzi ezeknek az embereknek a helyzetét, hogy „olyanok ők, mint akikre az égből szakadó eső hull, amely többszörös sötétséggel, mennydörgéssel és villámlással jár”:
„Vagy [olyanok ők,] mint [akikre] az égből szakadó eső [hull], amely többszörös sötétséggel, mennydörgéssel és villámlással jár. Ujjukat fülükbe dugják a villám (mennydörgés) miatti halálfélelmükben, ám Allah átfogja a hitetleneket. A villámlás szinte megfosztja őket a látásuktól. Valahányszor [annak fénye] világosságot ad nekik, elindulnak, ám amikor a sötétség ismét beborítja őket, megállnak. Ha Allah akarja, elveszi hallásukat és látásukat. Allah bizony mindenre képes.” (Korán, 2:19-20)
A hitetlen emberek becsapják magukat rövid előre haladásukkal, és azt hiszik, ez elegendő lesz a számukra. Azonban csak úgy lehet megszabadulni a gondoktól, ha – az ája tanúsága szerint – az ember Istenhez tér meg, Őt szolgálja és úgy él, ahogyan Isten megköveteli.
