A Korán megtiltja, hogy egy muszlim gúnyosan kritizáljon bárkit, akinek szerinte hiányosságai vagy hibái vannak, ez súlyos viselkedésbeli torzulás. A gúnyolódás általában azoknak az embereknek a szokása, akiktől távol áll a vallás erkölcsi tanítása és szellemisége, akik nem félik Istent úgy, ahogyan kellene és nem óvják magukat Tőle. Az ilyen ember, ha bárkit vagy bármit kritizálni akar, torzításhoz vagy más efféle módszerekhez folyamodik, sok esetben tiszteletlen, udvariatlan hangnemet üt meg, ami nem illik a Korán szellemiségéhez.
Ezzel szemben a muszlimok, ha olyan viselkedést illetnek kritikával, amiről úgy gondolják, hogy nem felel meg a Koránnak vagy a prófétai hagyományoknak (hadíszoknak), az emlékeztető-tanítás módszerét választják, és őszintén feltárják az illető előtt, hogy viselkedése a Korán és Mohammed Próféta (s.a.w.) hagyományainak fényében helytelen. Az ember Isten iránti mély szeretete és tisztelete megköveteli, hogy – főként vallási kérdésekben illetve szent dolgokat illetően – ügyeljen beszédére. Isten a Koránban kinyilatkoztatta, hogy a jó megparancsolása és a rossztól való távol tartás egyik fontos jele annak, hogy valaki muszlim:
Akik készek a megbánásra, (Allahot) szolgálják, (Őt) magasztalják, ájtatos gyakorlatoknak vetik alá magukat, akik (az istentiszteleten) meghajolnak és földre borulnak, akik megparancsolják azt, ami helyénvaló, és megtiltják azt, ami elvetendő, és akik betartják Allah (határt szabó) előírásait, (azok az igazi hívők)! Hirdess jó hírt e hívőknek! (Korán, 9:112)
A történelem során az emberek sokat gúnyolódtak a prófétákon és azokon a hívő muszlimokon, akik tényleg mély elkötelezettséggel hisznek Istenben, ám Isten nem hagyta válasz (büntetés) nélkül a hitetlenek viselkedését:
Már teelőtted csúfot űztek küldöttekkel, ám (végül) azokat, akik gúnyolódtak, mindenünnen bekeríti az, amiből ők csúfot szoktak űzni. (Korán, 6:10)
Isten, a Koránban több helyen is felhívja a figyelmünket arra, hogy a gúnyolódás egyrészt csúnya másrészt tiltott dolog, és a muszlimoknak tartózkodniuk kell az ilyen förtelmes viselkedéstől. Sőt, az egyik ájában Isten kinyilatkoztatta, hogy ha azt halljuk, valakik vallásos témákon gúnyolódnak, hagyjuk el a társaságot, amíg a témát le nem zárták, máskülönben mi is olyanok leszünk, mint a gúnyolódók. A Koránban Isten példát hoz fel arra, hogy erre gondosan oda kell figyelni:
(Pedig már) kinyilatkoztatta nektek az írásban (a parancsot): „Ha halljátok, hogy nem hisznek Allah jeleiben és gúny tárgyává teszik azokat, akkor ne üljetek le velük, amíg valami más beszélgetésbe (nem) bocsátkoznak. Különben ti is olyanok vagytok, mint ők!” Allah összegyűjti a képmutatókat és a hitetleneket mind egy szálig a gyehenna (tüzébe). (Korán, 4:140)
Annak helyzetéről, aki vallásos kérdésekből gúnyt űz, Isten a Korán ájáiban így szól:
Ti hívők! Ne kössetek testvérbarátságot azokkal, akik gúny és játék tárgyává teszik a vallásotokat - azok közül, akik tielőttetek kapták az Írást. Féljétek Allahot, ha hívők vagytok! (Korán, 5:57)
Hogy (ne) mondja egy lélek sem: „Ó, jaj nekem, mert hanyag voltam Allahhal szemben. És bizony, gúnyolódó voltam a gúnyolódók között.” (Korán, 39:56)
És amikor megismer valamit a jeleinkből, akkor gúnyt űz azokból. Az efféléknek megalázó büntetés lesz az osztályrészük. (Korán, 45:9)
…mivel tagadták Allah jeleit. És körülzárta őket az, amiből gúnyt szoktak űzni. (Korán, 46:26)
