BÁKI - Folytonos, el nem tűnő

„Mindenki mulandó, aki a (földön) van, ám Urad magasztos és méltóságteljes Orcája örök.” (Korán, 55:26-27)

A világ minden élője meghal egyszer. Az ember is születik, felnő, majd amikor véget ér rövid földi léte, meghal. Ez a vég minden ember számára elkerülhetetlen.

Ahogyan az emberek meghalnak, a növény- és állatvilág sem menekülhet meg az elmúlástól. Ők is szép lassan elpusztulnak születésük után valamennyi idővel. Vegyünk például egy fát, néhány száz évig képes élni ezen a Földön, végül azonban ő is meghal. Minden élő, ahogy élete vége szakad, a föld alá távozik és feloldódik abban.

Gondoljunk csak a többezer éves fényűző kultúrákra, azokból a népekből mára már nem maradt más, csak a romok.

Erre a tényre a következő ája hívja fel a figyelmet: „És hány várost pusztítottunk el, mert vétkesek voltak és [most] romokban hevernek. És hány kutat, amely [most] elhagyatott, és hány [hajdan] magasba nyúló palotát!” (Korán, 22:45)

Ugyanígy az élettelen dolgok sem léteznek örökké. Az idő nyoma bizony mindenen meglátszik.

És nem csak az élőlények halnak meg, az Univerzum is, amelyben élnek, egy napon megsemmisül. Minden égitest, csillag és nap energiája elfogy egyszer és akkor ezek az égitestek kihúnynak. De az is lehet, hogy Isten valami más okot teremt, s azzal pusztítja el az egész Univerzumot, elhozva akkor az Ítélet Napját. Minden múlandó, a világ is, a világban élő összes teremtmény is. Isten pedig a Teremtő. Kizárólag Övé a végtelenség. Urunk így szólt a Koránban az emberekhez:

„Bármi is adatott néktek, az [csupán] az evilági élet élvezete és sallangja. Ami Allahnál van, az jobb és maradandóbb! Vajon nem éltek az eszetekkel?” (Korán, 28:60)