Alázatosnak maradni azzal szemben, aki öntelt, megadni neki a tiszteletet, megnyugtatni valakit, aki haragra gerjedt és szépen viselkedni vele, szép szóval fordulni ahhoz, aki vitatkozna... olyan dolgok ezek, amik a Korán erkölcsét, nagy értéket képviselnek, és amit nehezen ért meg az a közösség, amely nem eszerint él. A jó modorban, amit általánosan így fejezhetnénk ki: “jóval válaszolni a rosszra”, bölcsesség rejlik, és errõl a Korán is ír. Mi is lenne ez? Az, akihez szépen fordulnak, holott õ maga ellenséges, megenyhül és jóbaráttá változik:
A jótett nem egyenlõ a rossz cselekedettel. Te a legszebb módon hárítsd el (a rosszat); és akkor (meglásd), hû barát lesz az, akivel viszály állított szembe. (KORÁN, 41:34)
A Korán folyamatosan arra ösztönöz, hogy a legszebb viselkedést tanúsítsuk. Amikor beszélünk például, szóljunk a legszebb szavakkal, ahogyan Isten az egyik ájában megparancsolja:
"Mondd az Én szolgáimnak, hogy úgy beszéljenek, ahogy az a legillendõbb!..." (KORÁN, 17:53)
Ha valami rossz ér minket, reagáljunk szépen, ha valaki szépen fordul hozzánk, ahhoz forduljuk még szebben, ilyennek írja le Isten a szép viselkedést. A Korán leírja, ha üdvözölnek minket, köszöntsük még szívélyesebben azt, aki üdvözölt, de legalább olyan szépen, mint ahogyan minket köszöntöttek:
Ha köszöntéssel köszöntenek benneteket, akkor még szebben köszönjetek vissza, vagy ugyanúgy viszonozzátok... (KORÁN, 4:86)
A hívők szép viselkedésre hívnak minden embert, átadják Isten üzenetét, megparancsolják a jót és óvnak a rossztól, soha nem közösítik ki a többi embert. Minden körülmények között elnézőek, alázatosak. Ebben nyilvánul meg Istenfélelmük és példás jellemük.
Mindemellett a hívők, azokat, akik nem szállnak vitába velük, szép szóval a helyes útra hívják. Türelmes és igazságos vezetők, tartózkodnak a rideg viselkedéstől. Tudják, hogy Isten előtt nem tetszetős az efféle magatartás, hiszen ők Isten megelégedését keresik.
