„Aki megteremtette a halált és az életet, hogy próbára tegyen titeket, melyikőtök cselekszik jobban. Ő a Legyőzhetetlen, a Felettébb Megbocsátó.” (Korán, 67:2)
Isten, az Univerzumban mindent egy bizonyos céllal teremtett, és ezzel az ájával is az ember teremtésének céljára világít rá. Ez a világ a megpróbáltatások színhelye és múlandó. Isten mindennek meghatározta a végét, úgy az embereknek, mint ennek a világnak. Az emberek azért tartoznak felelősséggel, hogy rövid életüket úgy töltsék el, ahogyan Isten elrendelte számukra, betartva azokat a határokat, amiket a Korán felállít a számukra. Annak jutalmát pedig, amit ebben a világban tesznek, a túlvilágon fogják megkapni. (Cehennem Azabı)
Isten, megteremtette az életet, hogy próbára tegye az embereket, és ideiglenesen a Földön helyezte el őket. Megpróbál minket azokkal az eseményekkel, amiket átélünk, és fenntartja az életet, hogy elkülönüljenek egymástól a hívők és a hitetlenek, hogy azok, akik hisznek, megtisztuljanak hibáiktól, és elérjék a Paradicsomhoz méltó erkölcsöt-viselkedést. Vagyis ez a világ a próbatétel és a nevelés helye, mely csak azért létezik, hogy az ember elnyerje Isten tetszését. Lényegében azért vagyunk ezen a Földön, hogy mindenekelőtt kellőképpen meg- és elismerjük Urunkat, aki mindent megteremtett, és gondosan ügyeljünk arra, hogy betartsuk parancsolatait és ne hágjuk át az Általa felállított határokat. Továbbá azért, hogy észrevegyük, az evilági élet múlandó és hamis dísz csupán, és életünk értelmévé a túlvilágot tegyük meg. Az az ember, aki életét a túlvilágot szem előtt tartva rendezi be, tulajdonképpen ezen a világon is a lehető legszebb, legnyugodtabb és legboldogabb életet éli. Az ember természetének leginkább megfelelő életformát a Korán leírja, és ha az ember a Korán erkölcsi tanításait követi, Magasztos és Mindenható Urunk engedelmével, bizonyos értelemben ezt a világot is olyan hellyé változtatja, mint amilyen a Paradicsom. (Dünyada Dine Dönüş)
