Egy ája magyarázata: Bakara Szúra, 32.

Azt mondták (az angyalok): „Dicsőség Neked! Nincs más tudásunk, csak amit Te tanítottál nekünk. Bizony, Te vagy a Tudó, a Bölcs.” (Korán, 2:32)

A Korán tájékoztat bennünket arról, hogy Isten azt mondta az angyaloknak, egy helytartót fog helyezni a földre, akinek megtanította mindennek a nevét. Az angyalok erre Isten magasztos értelmét, mindent átfogó tudását, erejét és hatalmasságát dicsőítik. Isten végtelenül bölcs és mindent ismer, az embernek viszont semmiről nincsen tudomása, amit Isten nem tanít meg neki. Vagyis ha valaki bármilyen tudásra tesz szert, azt nem magának köszönheti, hanem Istennek, aki tudással ajándékozta meg ezt az embert a sorsa szerint. Isten ezt a kegyet annak adja, akinek akarja, és olyan mértékben, ahogyan akarja. Az angyalok szavai, a fenti ája szerint, világos és érthető formában fejezik ki ezt az igazságot.

Az ember gyenge teremtmény, akit Isten a semmiből hozott létre. Minden, amire az ember képes, Istentől származik, Isten ajándékozza meg vele, Isten ad neki erőt hozzá. Az Isteni tudásnak köszönhető az, hogy felfogjuk környezetünket és képesek vagyunk az életre, mindezt azzal a tudással és azzal a testi-lelki erővel, amit Istentől kapunk.

A hívők tudatában vannak annak, hogy Isten gyenge szolgái ők. Ezért nem tekintik magukénak a gondolataikat-értelmüket, a tudásukat és a tulajdonságaikat. Sosem feledkeznek meg arról, hogy a világmindenségben minden tudás, az anyagi és szellemi javak, az uralom és a döntés joga valójában Istené, a világok Uráé. Ezért minden dolgukat illetően Istenhez fordulnak. Alázatosak Urunkkal szemben, alávetették magukat az Ő akaratának, Őt magasztalják, Aki megteremtette őket és folyamatosan zengik dicséretét.