10 híres darwinista hazugság

1. „Bebizonyosodott, hogy az élet a földön magától jött létre”

Azok az evolucionista fórumok, amelyek ezt állítják, csupán egyetlen bizonyítékkal rukkolnak elő: az 1953-as Miller kísérlettel. Jóllehet a kísérlet során nem is hoztak létre élő sejtet, mindössze néhány egyszerű aminosavat szintetizáltak. Matematikai szempontból lehetetlen, hogy az aminosavak véletlenül pont a helyes sorrendbe rendeződjenek és felépítsék a fehérjéket, a fehérjék pedig a sejtet. Ebből az következik, hogy a Miller által szintetizált aminosavak nem bizonyítanak semmit, ugyanis Miller a kísérlet során olyan gázokat is bevetett, amik az ún. ősi földi légkörben nem voltak jelen.

2. „Megtalálták a ló evolúcióját bizonyító fosszíliát”

Évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy a „ló evolúcióját” az evolúciós elmélet leginkább alátámasztott példájaként mutassák be. Előszedték különböző korok négylábú emlőseit, és – legkisebbtől a nagyobbak felé haladva – sorba rakták csontvázaikból a ló elképzelt „evolúcióját”, majd kiállították ezt a természettudományi múzeumokban. Az utóbbi évek kutatásai azonban arra derítettek fényt, hogy a lósorozat tagjai nem rokonai egymásnak, a sorrend nagyon is hibás, és azok az élőlények, amiket megpróbáltak a ló elődeiként feltüntetni, valójában mind később jelentek meg, mint a ló...

3. „A természettudomány igazolta az életfát”

A darwinizmus azt állítja, hogy a földi élet – akárcsak a fa és az ágai – egyetlen törzsből nő és fejlődik ki. Az evolucionisták már 150 éve igyekeznek a természettudományt ehhez az elmélethez igazítani. A természettudomány viszont ezzel éppen ellentétes képet fest: a fosszilis maradványok arra mutatnak rá, hogy az „életfa” (vagy más néven „törzsfa”) nem létezik. Az ismert filumok (élőlénycsoportok) csaknem mindegyike egyszerre és hirtelen, 530-520 millió évvel ezelőtt, a Kambrium-korban jelent meg a Földön.

4. „Az Archaeopteryx, a hüllők és a madarak között keresett láncszem”

Az Archaeopteryx névre hallgató, 150 millió éves madár fosszíliát az evolucionisták egész a 19. századtól úgy mutatták be, mint az „evolúció legnagyobb fosszilis bizonyítékát”. Ez a madár rendelkezik néhány olyan tulajdonsággal, ami a hüllőkre jellemző, ezért azt állították, hogy ő az „elveszett láncszem” a hüllők és a madarak között. 2000-ben azonban előkerült egy Lonqisquama névre hallgató fosszília, mely megcáfolta ezt az állítást. A Lonqisquama ugyanis 220 millió éves – azaz 70 millió évvel idősebb, mint az Archaeopteryx –, ennek ellenére tökéletes madár.

5. „Az emberi embriónak kopoltyúja van”

Ez az állítás az evolucionista biológus Ernst Haeckel egyik 20. századi tudományos csalásán alapszik. Haeckel egymás mellé rajzolta különféle fajok embrióját, így például emberi embriót, tyúkembriót és halembriót. Ezeket a rajzokat azért készítette, hogy az evolúciót bizonyítsa velük. A rajzok azonban – szándékos hamisítás miatt – nem a valóságot tükrözték! Ma már az egész tudományos világ elfogadja, hogy csalás volt az egész! Amit pedig Haeckel az emberi embrió „kopoltyújaként” ábrázolt, az valójában az ember középső fülcsatornájának, a paratiroid mirigyeknek, illetve a csecsemőmirigynek a kezdeménye.

6. „Az élőlényeknek elsorvadt szervekkel rendelkeznek”

Az evolucionista források régóta állítják, hogy az egyes élőlények rendelkeznek bizonyos nem funkcionális szervekkel. Szerintük ezeket az illető élőlény ősei örökítették át utódjaikra, ennél többet azonban nem tudnak mondani róluk. Például a vakbél vagy a farokcsont évek óta ilyen „elsorvadt szervnek” számít. Az utóbbi évek tudományos kutatásai azonban megállapították, hogy ezek a szervek igenis fontos szerepet játszanak. Az ún. „elsorvadt szervek listáját”, amivel a 20. század elején előhozakodtak, mára már abszolút megcáfolták.

7. „A gerincesek öt ujja az evolúciót bizonyítja”

A delfin uszonya, a denevér szárnya és az emberi kéz is öt ujjas csontvázzal rendelkezik. Ezt a hasonlóságot az evolúciós tankönyvek és más fórumok régóta annak alátámasztására használják, hogy ezek az élőlények egyetlen közös őstől származnak. A genetikai kutatások viszont arra mutatnak rá, hogy ezeket a hasonlónak tűnő szerveket nagyon is különböző gének irányítják. Ma már az evolucionisták is kénytelenek beismerni, hogy a „hasonló szervek nem bizonyítják az evolúciót”.

8. „Az ipari forradalom lepkéi a természetes kiválasztódást
példázzák, így az evolúció bizonyítékai”

Az evolúciós elmélet egész világon legtöbbet emlegetett úgymond „bizonyítékai” között az egyik leghíresebb, a lepkepopulációk változása a 19. századi Angliában végbement ipari forradalom során. Az ipari forradalom légszennyezettsége miatt sötétebbre színeződött a fák kérge, így a sötétebb pillangók könnyebben el tudtak rejtőzni rajta. Nem váltak a madarak zsákmányaivá, ennélfogva jobban el is szaporodtak. Ez azonban nem evolúció, hiszen nem született új pillangófaj, csupán egy már meglévő populáció létszáma növekedett.

9. „A mutációs kísérletek az evolúciót bizonyítják”

A mutáció, a neo-darwinizmus szerint, egyike a két „evolúciós mechanizmusnak”. A neo-darwinisták azt állítják, hogy a DNS-en mutációkkal előidézett véletlenszerű változások fejlődéshez segítették az egyes élőlényeket. Hogy alátámasszák ezt az állítást, több ezer mutációs kísérletet is elvégeztek. Kiválasztottak néhány populációt, köztük elsőként a gyümölcslegyet (muslica), majd mutációkat idéztek elő nála. Az evolucionista források ezt a kísérletet úgy állítják be, mint „az evolúció bizonyítékát laboratóriumi körülmények között”. Ám hiába voltak hivatottak az evolúciót igazolni, ezeket a kísérleteket megcáfolták. Tudniillik egyetlen élőlénynél sem figyelték meg, hogy a mutáció genetikai információ növekedést idézett volna elő. Éppen ellenkezőleg: a mutánsok (vagyis azok az élőlények, amelyek mutáción estek át), mind sérültek, meddők, vagy betegek lettek.

10. „A fosszilis maradványok bebizonyították, hogy éltek valaha félig majom emberek is”

A darwinizmus egyik leghíresebb csalása az az állítás, miszerint az ember majomszerű lénytől ered. Ezt az állítást több ezer hamis rajzzal és makettel próbálták meg alátámasztani. Jóllehet semmi nem bizonyítja, hogy valaha is éltek volna ezek a „majom-emberek”. Az Australopithecus, amit az ember legrégebbi őseként terjesztenek elő, nem más, mint egy kihalt majomfaj, amely semmiben sem különbözik a csimpánzoktól. Az evolúciós sémában az Australopithecust a Homo erectus követi. Utána következik a Homo sapiens neanderthalensis, majd a Homo sapiens archaic. Nos, ezek a besorolások nem mások, mint különböző emberi rasszok...