Tudományosan igazolt és logikus tény tehát, hogy a "külvilág" nem anyag. A "külvilág" képek összessége, amit Isten mutat folyamatosan a lelkünknek. Valamiért azonban az embereknek általában nem ez tartozik a "külvilág"-ról alkotott fogalmába, vagy nem akarják, hogy ez tartozzon bele.
Ha Ön ebbe a kérdésbe egy kicsit is őszintén és bátran belegondol, észre fogja venni annak igaz voltát, hogy háza a benne lévő összes holmival vagy régiséggel együtt, a nyaralója, az új autója, az irodája, az ékszerei, a bankszámlája, az összes ruhája, a házastársa, a gyermekei, a munkahelyi barátai és minden, amije csak van, az Ön elméjében létezik. Minden, amit Ön maga körül lát, hall, érez, vagyis amit öt érzékszervével érzékel, a "másolat-világhoz" tartozik: kedvenc zenészének hangja, a szék keménysége, amin éppen ül, a parfüm, amelynek illata kellemes az Ön számára, a Nap, amely melegíti Önt sugaraival, egy színpompás virág, egy madár, amely elszáll az Ön ablaka előtt, a tenger vizét szántó motorcsónak, az Ön kertje, mely bőséges termést hoz, a számítógép, amit munkahelyén használ vagy a hifi tornya, mely a világ legújabb technológiája szerint készült...
Az igazság ez, hiszen az evilág, mely csupán azért teremtetett, hogy az embert próbára tegye, képek sorozata. Az emberek, rövid életük során, valójában nem létező benyomásokkal tétetnek próbára. Ezek a benyomások pedig elsősorban vonzó dolgokként jelentkeznek. Ez a tény így szerepel a Koránban:
Csábítónak mutatkozik az emberek számára, hogy szeressék, mindaz, amire vágyaik irányulnak: a nők, a fiak, az arany és az ezüst mázsaszámra, a telivér paripák, a nyájak és a szántóföld. Mindezek az evilági élet javai. Ám Allahnál van a legszebb hely, ahova az ember megtér. (Korán, 3:14)
Az emberek többségét elvakítják a javak, amikre szert tettek, vagy amikre szert próbálnak tenni: a pénz, a felhalmozott arany, ezüst, vagy dollár, az ékszerek, a hitelkártya, a több szekrényt megtöltő ruháik, a legmodernebb kocsi, vagyis mindenféle anyagi gazdagság. Emiatt félreteszik vallásukat, elfelejtik a Túlvilágot és csak az evilág foglalkoztatja őket. Becsapják magukat az evilág "csábító, vonzó" arcával; azt mondják, "nem érek rá", "elképzeléseim vannak", "felelősséggel tartozom", "korlátozott az időm", "dolgom van és be kell fejeznem", "majd később megcsinálom", s közben nem imádkoznak, nem adnak javaikból a szegényeknek, nem foglalkoznak azokkal a dolgokkal, amelyek hasznosak lennének Túlvilági életük szempontjából. Ellenkezőleg, életüket az evilági haszon megszerzésével töltik. A következő ája pontosan erre a tévedésre mutat rá: "Ők csak az evilági élet felszínét ismerik. A Túlvilágra azonban ügyet sem vetnek." (Korán, 30:7)
Az igazság, amiről ebben a fejezetben szóltunk, vagyis hogy minden csak kép, nagyon fontos abból a szempontból, hogy észrevegyük, mindez a mohóság és szenvedély értelmetlen. Mert ha megértjük ezt az igazságot, az hozzájárul ahhoz, hogy lássuk, minden, amit az emberek elértek vagy el akarnak érni - mohón hajszolt javaik, gyermekeik, akikre oly büszkék, házastársuk, akiről azt hiszik, hogy a legközelebb áll hozzájuk, barátaik, saját testük, amit módfelett szeretnek, pozícióik, amelyekről azt gondolják, hogy kiemelkedővé teszik őket, az iskolák, ahol tanultak, vagy nyári vakációik - , csupán egy-egy álomkép. Vagyis minden mohó igyekezet és időtöltés hiábavaló.
Így máris nevetségessé válnak azok, akik megszerzett javaikkal, jachtjukkal, helikopterükkel, gyárukkal, holdingjukkal, villájukkal vagy földjükkel dicsekszenek, mintha ezek valóban létező dolgok lennének. A jachtjuk fedélzetén "feszítve" sétálgató gazdagok, vagy akik kocsijukkal felvágnak barátaik előtt és állandóan gazdagságukat fitogtatják, és akik azt gondolják, hogy pozíciójuk különlegesebbé teszi őket a többi embernél, s emiatt kérkednek vele, jó ha tudják, nehéz helyzetbe fognak kerülni, amikor rájönnek, hogy mindez csak álom volt.
Ehhez hasonlót álmaik során is nagyon gyakran átélnek. Álmukban is van házuk, modern autójuk, rendkívül értékes ékszereik, aranyuk-ezüstjük és valutakötegeik. Álmukban is magas beosztásúak, emberek ezreit foglalkoztató gyáruk van, erősek és rengeteg embert irányítanak, ruháikkal mindenkit ámulatba ejtenek. De ahogyan álmukban nevetséges dolog ezekkel kérkedni, ugyanúgy nevetséges egy-egy evilági kép miatt büszkélkedni. Az is, amit álmukban élnek át, az is, amit ebben a világban látnak, végeredményben egy-egy kép az elméjükben.
Amikor ezek az emberek ráébrednek az igazságra, el fogják szégyellni magukat amiatt is, ahogyan az evilág egyes eseményeire reagált. Mindazok, akik magukból kikelve vitatkoznak, kiabálnak, csalnak vagy megvesztegethetők, akiknek szélhámosságon jár az eszük, akik hazugok, akik fösvények, akik fájdalmat okoznak az embereknek, akik verekszenek és káromkodnak, akik erőszakosak, akiket csak a pozíció érdekel, akik féltékenykednek, akik megpróbálnak felvágni mások előtt vagy megpróbálják magukat jobb színben feltüntetni, megszégyenülnek, ha rájönnek, hogy mindez csak egy álom része.
Tudnunk kell, hogy mivel Isten a Teremtője az általunk "evilágként" ismert képeknek, annak is, ami benne van, csakis Isten a jogos tulajdonosa. Ezt a tényt a Korán így emeli ki:
Allahé mindaz, ami az egekben és a földön van. Allah minden dolgot átfog. (Korán, 4:126)
Elhagyni a vallást a sóvár vágyakért cserébe, melyek valójában álomképek, s ennek eredményeképpen elveszíteni az örök életet, óriási ostobaság. Ráadásul az embernek ez örök veszteséget hoz.
A kérdést illetően nagyon jól meg kell értenünk azt, hogy az igazság, amivel szemben állunk, nem azt jelenti: "minden, ami az Ön birtokában van, a mohón vágyott javak, a gazdagság, a gyermekek, a házastársak, a barátok, a pozíció egyszer majd eltűnik, véget ér, ezért semmi értelme nincsen", hanem azt jelenti, hogy "mindaz, ami az Ön tulajdona, egyébként sem létezik. Minden csak álom, egy-egy kép, amit Isten azért mutat Önnek, hogy próbára tegye Önt". Ha megfigyeli, a kettő között óriási különbség van.
Még ha az ember most nem is akarja elfogadni ezt az igazságot, hanem továbbra is azzal áltatja magát, hogy mindaz, ami a birtokában van, valóban létezik, halála után, a feltámadáskor, vagyis a Túlvilágon minden egyértelműen ki fog derülni. Azon a napon az ember szeme felnyílik , " élesen fog látni" (Korán, 50:22) és mindent sokkal világosabb lesz a számára. Ha azonban földi életét árnyképek hajszolásával tölti, ott azt kívánja majd, bárcsak ne is élt volna: "Ó bárcsak a halál a végső vég lett volna! A vagyonom semmit sem használ nekem, erőm és hatalmam semmivé lett." (Korán, 69:27-29)
Ami egy értelmes emberre hárul az az, hogy az Univerzum e hatalmas igazságát megértse, ameddig még van rá ideje itt a Földön. Ellenkező esetben egész életét ideálok hajszolásával tölti, míg végül utoléri őt a pusztulás. Isten így adja tudtunkra azoknak a végső állapotát, akik álmokat (vagyis "délibábokat") kergetve élik le életüket s közben megfeledkeznek Teremtőnkről, Istenről:
A hitetlenek cselekedetei olyanok, mint a délibáb a síkvidéken. A szomjazó azt gondolja róla, hogy víz. Mikor aztán odaér, nem talál ott semmit. Allahot találja maga mellett, (Ő pedig) teljesen megadja neki a fizetségét. Allah gyors a büntetésben. (Korán, 24:39)
