Az emberek azt szeretnék, ha mindig nyugodtan és biztonságos környezetben élhetnének, barátságos, vidám légkörben. Sokan azonban megrekednek a vágyakozásnál és semmit sem tesznek egy ilyen közeg kialakításáért, sőt, olykor saját maguk nyugtalanságuk és boldogtalanságuk okozói. Ezek az emberek a nyugalom, a baráti és biztonságos légkör megteremtését a másik féltől várják. Így van ez családon belül vagy munkatársak között, mi több, megfigyelhető az egyes országok közti dialógus terén is.
Jóllehet a szép dolgokért, a barátságért, a nyugalomért és a biztonságért áldozatot kell hozni. Ha mindenki csak saját magára gondol; ha mindenki azok igyekszik, hogy a társalgásban ő kerekedjen felül, hogy mindig neki legyen igaza; ha mindig mindenki a saját kényelmére összpontosít és nem hoz semmiféle áldozatot, persze hogy az emberek feszültségben, örökös vitában és boldogtalanul fognak élni. A hívők viszont félik Istent, és másképpen viselkednek. Önfeláldozók, megbocsátóak, türelmesek. Még akkor is, ha igazságtalanság éri őket, lemondanak az igazukról, és előbbre valónak tartják a közösség nyugalmát és biztonságát, az emberek jó hangulatát. Ők viselkednek a legszebben.
Olyan kimagasló erkölcsi tulajdonság ez, amit Isten parancsolt meg a hívőknek. Így adja ezt hírül a Koránban:
„A jótett nem egyenlő a rossz cselekedettel. Olyasvalamivel hárítsd el azt, ami jobb [annál], és íme, hű barát lesz az, akivel viszály állított szembe. Ám csupán azoknak adatik ez meg, akik türelmesek és akik nagy szerencsét mondhatnak magukénak.” (Korán, 41:34-35)
„Hívjál a te Urad útjára bölcsességgel és szép buzdítással! És szállj perbe velük úgy, ahogy az a legjobb. Bizony Allah a legjobb tudója annak, aki eltévelyeg az Ő útjától és Ő a legjobb tudója azoknak, akik az igaz útra vezéreltettek.” (Korán, 16:125)
E kimagasló viselkedésért cserébe Isten „hű baráttá” változtatja azt, aki ellenségesen közelített. Minden ember szíve Isten kezében van. És Isten, annak szívét és gondolatait változtatja meg, akiét csak akarja. Ha valaki szép szóval fordul egy másik emberhez, Isten parancsának is eleget tesz és cselekedetével azért is fohászkodik, hogy az illető szépen viselkedjen. (Harun Yahya, Güzel Söze Uymanın Önemi)
A szép, kedves, szelíd szó pozitívan hat az emberi kapcsolatokra. Az egyik ája, amely erről szól, Mózes (béke legyen vele) történetében fordul elő. Isten megparancsolja Mózesnek és Áronnak (béke legyen mindkettőjükkel), hogy menjenek el Fáraóhoz és szóljanak hozzá szelíd szóval. Fáraó rendkívül agresszív, kegyetlen zsarnok. Isten mégis azt parancsolja az Ő szolgáinak, hogy kedvesen szóljanak hozzá. Hogy miért, Isten azt is megmagyarázza az egyik ájában:
„Menjetek ketten Fáraóhoz! Bizony, ő túlkapásokra vetemedett. Szóljatok hozzá szelíd szóval! Talán hallgat az intő szóra, vagy félelem fogja el!” (Korán, 20:43-44)
Ezek az áják hírül adják a hívőknek, hogyan viselkedjenek azokkal, akik nem hisznek, és akik gőgösek. Ez a magatartás természetesen türelmet, szerénységet és értelmet igényel. Isten, felfedett a hívők előtt egy titkot: ha az Ő parancsainak megfelelően szépen viselkednek, Isten megadja viselkedésük gyümölcsét, és az ellenségeiket barátokká fogja változtatni. Ami a hívőre hárul az az, hogy elgondolkodjon ennek a titoknak a bölcsességén, és a lehető legszebben viselkedjen a többi emberrel.
