„Ő az Első és a Végső, a Külső és a Belső. Ő minden dolog tudója.” (Korán, 57:3)
Nézzen szét a szobában, ahol most van! Láthatja, hogy minden „elkészített” dolog. Az ajtó, a lejátszó az asztalon, a kép a falon, az ablak… Biztos lehet benne, hogy ezeket a tárgyakat valaki megtervezte, aztán legyártották. Most nézzen ki az ablakon! Valószínűleg fákat, a Napot, az eget látja, a magasban szálló madarakat, esetleg a tengert, egy szigetet vagy ehhez hasonlókat. Ha éppen éjszaka van, akkor megcsodálhatja az égen függő csillagokat vagy a Holdat. Nos, ha bizonyos abban, hogy a szobában lévő tárgyakat valaki készítette, nem ugyanolyan bizonyos-e, hogy azok a dolgok is, amiket odakint lát, valamilyen terv szerint készültek?
Hát persze, hogy bizonyos. Ha Ön nem állítja azt, hogy a falon lógó kép véletlenül jött létre és került oda, akkor nem állíthatja azt sem, hogy a Nap, a csillagok vagy a Hold véletlenül kerültek az égboltra. Az égen és a földön bármit látunk is, mindennek van egy tervezője, gyártója, Teremtője. Urunk, aki mindent kimagasló művészettel hozott létre, bemutatja Magát nekünk az Általa teremtett dolgokban.
Ha Ön kinéz az ablakon, Istent nem láthatja, mert bár léte, ereje és művészete nyilvánvalóan tükröződik a dolgokban, amiket teremt, Ő Maga el van rejtve az emberi szemek elől.
Ez lenne tehát Isten „Bátn” jelzőjének értelmezése, amit a fenti Korán idézetben olvashattunk. Az Ő léte, az Ő hatalma az Univerzum minden pontjában nyilvánvaló, Személyét azonban az ember nem láthatja. (Isten akarata szerint) senki sem láthatja Őt, ám Ő mindent átfog. A következő ájában ezt olvashatjuk:
„A tekintetek nem észlelik Őt, ám Ő észleli a tekinteteket. Ő az éleselméjű, akinek mindenről tudomása van.” (Korán, 6:103)
