„Akik megemlékeznek Allahról állva, ülve és az oldalukon [fekve], és elgondolkodnak az egek és a föld teremtésén [mondván]: ’Urunk! Nem hiába teremtetted ezt! Magasztaltass! Óvj meg minket a Tűz kínzásától!’” (Korán, 3:191)
A hit igazságai az egyik legfontosabb ok, ami eszköz lehet abban, hogy az emberek higgyenek. Aki nem hisz, az semmivel sem törődik igazán. Nem képes meglátni a teremtés bizonyítékait, amik körülveszik őt. Mivel a társadalom, amelyben él, hátat fordít a vallásnak, gondolatai csakis a mindennapi élet dolgaiban merülnek el, érzéke és tudata pedig olyannyira eltompult, hogy nem képes észrevenni a sok-sok igazságot, a teremtés igazságait, melyek mindenütt ott vannak környezetében. Jóllehet van remény arra, hogy ha egy ilyen embernek, feltéve hogy őszinte és lelkiismeretes az illető, a hit igazságairól beszélünk, hinni fog Isten létében és Egyedülvalóságában és abban, hogy minden élőt és élettelen dolgot Isten teremtett, és van remény arra, hogy az illető felméri Isten végtelen bölcsességét és erejét. A hit igazságai egy-egy fontos eszköz, mely abban segít azoknak, akik bár lelkiismeretesek, ám a hitetlenek befolyása miatt nem tudnak az igazságról, hogy – Isten engedelmével – hívőkké váljanak.
Mivel ez a világ a próbatétel helyszíne, hiba lenne olyan csodára várni, mely mindenkit arra kényszerít, hogy higgyen, nem hagyva lehetőséget az ember lelkiismeretének a választásra. Ha például egy magból alig hogy a termőföldbe hullott, néhány pillanattal később egy hatalmas fa nőne ki, biztosan óriási érdeklődést váltana ki az emberekből és hatalmas csodának tartanák azok, akik szemtanúi. Mivel azonban a sok milliárd fa lassan és fokozatosan megy át ezen a változáson, ez senkiben sem kelti első ránézésre a csoda érzetét.
Vagy vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy az emberi test, mely átlagosan 60-70 év alatt öregszik meg, hirtelen, egyetlen pillanat alatt használódna el az Ön szeme láttára. Ha egy újszülött néhány perc leforgása alatt gyorsan felnőne, érett emberré válna majd megöregedne, persze hogy mindenki hihetetlennek tartaná, és aki látja, bizony elgondolkodna ezen… Ne feledjük azonban, hogy ez most is ugyanúgy megtörténik, az egyetlen különbség csupán az idő eltelte. Ugyanannak a csodának csaknem észrevehetetlenül lassú volta teljesen szokványos azok számára, akik nem figyelnek oda, akiknek a tudata tompa és nem gondolkodnak. Pedig ez az esemény maga a csoda. Ahhoz, hogy az ember észre vegye ezt a csodát az szükséges, hogy őszintén és lelkiismeretesen részleteiben vizsgálja meg a dolgokat, és lássa a teremtés bölcsességét és az igényességet, ami ezekben a részletekben rejlik.
Aki könnyelmű, az nem láthatja meg azt az igazságot, hogy minden, ami körülveszi őt, beleértve a saját testét, és minden, ami csak van az Univerzumban, a teremtés egy-egy csodája. A Koránban így inti Isten az embereket ebben a kérdésben:
„Vajon nem láttad-e, hogy Allah vizet küldött le az égből és forrásokként bocsátotta a földbe? Aztán különféle fajta gabonát sarjaszt általa. Majd elszárad és látod, hogy elsárgult. Aztán száraz kóróvá teszi. Intés van ebben azoknak, akiknek eszük van.” (Korán, 39:21)
És itt mutatkozik meg, miért is olyan fontos a hit igazságairól részletesen beszélni. Ha megmutatjuk azoknak az embereknek, akik bár nap mint nap szembesülnek a teremtés megannyi bizonyítékával, a tökéletes harmóniával, mégis könnyelműen elsiklanak felette, mi minden rejlik ezekben, nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy nemtörődömségük megszűnjön. Ha felhívjuk a figyelmet a hit igazságaira, melyekhez az évek során az emberek hozzászoktak, ám nagyon sokan nem vették a fáradságot, hogy elgondolkozzanak rajtuk, azzal eszközei lehetünk annak, hogy az emberekben kialakuljon a hit tudata, hogy a lelkiismeretük szavát kövessék, és megszűnjön a hitetlenség befolyása.
Aki hallgat a lelkiismeretére, az látván a hit igazságait, elsőként arra fog gondolni, ez nem jöhetett létre véletlenül vagy magától. Megérti, hogy van egy hatalmas erő, amely megteremtette ezeket, Ő Isten, és hinni fog Benne.
