„Ő az, Aki elfogadja szolgáitól a megbánást és megbocsátja a rossz cselekedeteket. Ő tudja, mit tesztek.” (Korán, 42:25)
Az ember rendkívül esendő teremtés. Ha nincsenek biztosítva számára a szükséges életfeltételek a maguk teljességében, akkor nem is képes életben maradni. Ám gyengesége ellenére is megvan benne a hajlam, hogy magát nagynak lássa, áthágja a határokat és hálátlan legyen Istennel szemben. Az embernek erről a tulajdonságáról a Korán így emlékezik meg:
„Mi felajánlottuk a hűséget az egeknek, a földnek és a hegyeknek. Ők azonban vonakodtak magukra venni azt és tartottak tőle. Az ember pedig magára vette. Bizony, ő mélységesen vétkes és tudatlan.” (Korán, 33:72)
„az ember bizony az ő Urával hálátlan” (Korán, 100:6)
Isten, Aki az embert megteremtette, kétség kívül tudja, miféle rosszat rejt az ember magában. Tudásával átfog mindent, tudja, hogy az ember bármikor hibázhat, lehet hálátlan vagy viselkedhet tudatlanul. Az is bizonyos, hogy Isten végtelenül jóságos és irgalmas a szolgáihoz. Az Ő irgalmából való, hogy megmutatott egy utat, ami által az emberek megtisztulhatnak: a bűnbánatot.
A vétkes, tudatlan és hálátlan embernek megadatott egy óriási lehetőség, amellyel megóvhatja magát a lelkében rejlő rossztól és helyre hozhatja elkövetett hibáit. Előfordulhat, hogy valaki már mindenféle rossz dolgot elkövetetett, talán rengeteg a hibája vagy talán hálátlan volt Istenhez úgy, ahogyan nem is gondolta volna, hogy lesz. Ha azonban az illető őszinte, igazán ragaszkodik Istenhez és szívében remegve féli az Ő büntetését, a bűnbánat által megtisztul. Hiszen Isten ígéretet tett arra, hogy elfogadja az őszinte bűnbánatot és megbocsátja azoknak a szolgáinak a rossz tetteit, akik félik Őt.
Isten ’Kábil’ Neve nyilvánvaló jele annak, hogy Ő jóságos és irgalmas az emberekhez. Istennek egyáltalán nincsen szüksége semmire. Ha úgy akarta volna, nem fogadta volna el az ember egyetlen tettét sem, ám végtelen kegyelméből tudja, hogy az embereknek szükségük van Rá. Kinyilatkoztatta, hogy elfogadja az őszinte szívvel tett bűnbánatot. Az Ő Megbocsátó volta az egyik ájában így szerepel:
„Vajon nem tudják, hogy Allah olyan, Aki elfogadja szolgái megbánását, és (hogy Ő) átveszi a szadakát, és Allah a Kiengesztelődő és a Könyörületes?” (Korán, 9:104)
