A szeretet olyan érzelem, amelynek alapja a kölcsönös bizalom. Csakis akkor élhető át, ha a két fél megbízik egymásban. A bizalom létrejöttének egyetlen feltétele pedig az, hogy az ember higgyen Istenben. Hiszen aki féli Istent, az az Ő tetszését keresi és nem a saját érdekeit nézi. Az ilyen ember megbízható; megbíznak benne, hogy semmi olyat nem fog tenni, amit Isten tilalmasnak (haramnak) nyilvánított.
Azok között, akik nem hisznek nincsen szeretet, ennek egyik oka pedig a bizalmatlanság érzése. Ha az ember nem tud megbízni a másik félben, szeretete sem lehet őszinte, hiszen attól fél, ha bizalmaskodik, mindent felhasználnak majd ellene. Ily módon a hitetlenek egész életükben titkolóznak és állandóan készenlétben állnak, hogy megvédjék magukat. Teljesen egyértelmű, hogy egy ilyen kapcsolatban nem lehet átélni a szeretet érzését. Így aztán azok, akik nem hisznek, és tudják, hogy nem fognak tudni szeretetet adni és kapni, inkább önnön vágyaikért és szenvedélyeiket hajszolva élnek. Ahelyett, hogy elgondolkoznának, miért tűnt el a szeretet, mi lehet az oka, és megoldást keresnének a problémára, egy merev, megoldást nélkülöző rendszerben élnek, aminek köze sincs a szeretethez. S hogy mit választanak a szeretet helyett? Féktelenséget, ördögi mohóságot. Telhetetlenségük megmutatkozik pénzsóvárságukban, a magamutogatásban vagy az elismerés utáni vágyban és törekvésben, s még számos más dologban. Jóllehet az evilági ajándékok csak kárt okoznak, ha az ember nem Isten tetszése szerint használja fel őket.
Ha csupán arra gondolunk, hogy minden ember halandó és minden, amire ezen a világon szert tesznek az emberek, egy napon, amikor meghalnak, eltűnik, megérthetjük, mennyire felesleges dolog is a telhetetlenség. Az egyetlen dolog, ami az ember halála után megmarad, az Isten megelégedéséért végzett jótett. Ez az igazság benne van a Koránban, s a hívők tudják ezt. Csakis a túlvilág felé fordulnak és Isten tetszését keresik. Mivel Isten iránti szeretetük örökkévaló, szívükből soha nem fogy ki a szeretet érzése, sőt, inkább egyre mélyül. A hívők mindenben Isten jeleit, az Ő megnyilvánulását látják, ezért Isten óriási örömmel tölti el őket, mintha a szeretetet, amit átélnek, csakis ők éreznék.
Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak az Irgalmas szeretetet juttat. (Korán, 19:96)
