HABIR - Mindennek ismeri a rejtett, belső oldalait

„Ti hívők! Féljétek Allahot! És minden lélek figyelje azt, hogy mit küldött előre holnapra! És féljétek Allahot! Allahnak tudomása van arról, hogy mit tesztek.” (Korán, 59:18)

Az ember korlátozott lény, korlátozza őt az idő és a tér. Ha valaki nem informálja, csupán azokról az eseményekről szerezhet tudomást, amelyek közvetlen környezetében és abban az időben történnek, amelyben ő él. Az ember sohasem képes kilépni abból az időből és térből, amelyben van és nem képes az eseményeket ezen időn és téren kívülről szemlélni. Ez az ember egyik legnagyobb gyengesége.

Isten azonban, Aki az embert megteremtette, az idő és a tér megteremtője is, ebből kifolyólag nem függ ezektől a fogalmaktól. Istennek, Aki független időtől és tértől, természetesen tudomása van az idő és a tér által átfogott, vagyis minden dologról, ami az Univerzumban történik. Olyannyira, hogy tudja, hány csillag van egy olyan galaxisban, amely több millió fényévnyire található a Tejút-rendszertől, amelyben mi élünk. Tudja azt is, melyik égitest melyik pályán kering, és azt is, ha egy mag a földben meghasad és kihajtani készül... Sőt, Istennek tudása van minden ember életének minden pillanatáról, akár a múltban élt, akár most él, akár ezután fog élni.

Tudásával átfog minden apró részletet, hogy ki mikor, hol születik és hol hal meg, mi mindent csinál az élete során, milyen célokért küzd, sőt azt is, mikor nevet, mikor sír. Hiszen Ő a Teremtője mindennek. És azon kívül, hogy mit csinálnak az emberek minden egyes pillanatukban, az sem marad rejtve Isten előtt, hogy mit rejtenek a szíveik. Isten tud mindenről, ami az emberek fejében megfordul, amit szándékoznak, s aztán nem valósítanak meg, vagy amit titokban tervezgetnek.

„Akik szűkmarkúak azzal a keggyel, amiben Allah részeltette őket, azok ne véljék, hogy az jobb nekik! Nem, az rosszabb nekik! A Feltámadás Napján nyakörvként kell hordaniok azt, amivel ők szűkmarkúan bántak! Allahé az egek és a föld öröksége. Allahnak tudomása van arról, amit cselekesztek.” (Korán, 3:180)