Ha az anyagi világként ismert hely valójában a lelkünk által érzékelt benyomások összessége, akkor mi ezeknek a benyomásoknak a forrása?
Ha meg akarjuk válaszolni ezt a kérdést, szem előtt kell tartanunk azt a fontos igazságot, hogy az anyag önmagában, független formában nem létezik. Az anyag egy benyomás, ezáltal "mesterséges" dolog. Más szóval, ezt a benyomást egy másik erőnek kell létrehoznia, vagyis megteremtenie. És méghozzá folyamatosan. Amennyiben a teremtés nem folyamatos, az anyagnak nevezett benyomások is szertefoszlanak, eltűnnek. Ez olyasmi, mint a televízió képernyőjén megjelenő vetítés. Ahhoz hogy az adás folyamatos legyen, a képsoroknak is folyamatosan kell pörögniük.
Vajon ki az, aki folyamatosan vetíti lelkünknek a csillagokat, a Földet, a növényeket, az embereket, a testünket és minden mást, amit látunk?
Teljesen nyilvánvaló, hogy van egy felsőbbrendű Teremtő, Aki az egész anyagi világot, amelyben élünk, vagyis minden benyomást megteremtett, és folyamatosan teremt. Ez a Teremtő, aki ilyen látványos teremtést mutat nekünk, végtelen erő és tudás Birtokosa.
És ez a Teremtő, a könyvben, amit számunkra leküldött, felfedi saját Magát, elmeséli a teremtést és azt, mi miért létezünk.
Ez a Teremtő Isten, a könyv neve pedig Korán.
Az egyik ája így fejezi ki, hogy az egek és a Föld, vagyis a Világmindenség nem állandó, nem változatlan, hanem csakis Isten teremtésének köszönhetően létezik, és ha Isten megállítaná a teremtés folyamatát, akkor elenyészne:
Allah tartja vissza az egeket és a földet, hogy el ne enyésszenek. És ha elenyésznének, akkor nem lenne senki, aki visszatarthatná azokat utána. Allah megbocsátó és kegyes. ( Korán, 35:41)
Ez az ája természetesen arról szól, hogy az anyagi világot Isten ereje tartja fenn. Isten megteremtette az Univerzumot, a Földet, a hegyeket, minden élőt és minden élettelent, és ezek minden pillanatban az Ő erejének köszönhetik létezésüket. Isten Halik neve ebben az anyagi világban nyilvánul meg. Isten Halik, vagyis mindenek Teremtője, Aki mindent a semmiből hozott létre. Ez is azt mutatja nekünk, hogy agyunkon kívül létezik egy anyagi Univerzum, amit Isten teremtményei népesítenek be. Csakhogy Isten, csodálatos módon és teremtésének felsőbbrendűségét, végtelen bölcsességét tükrözve, ezt az anyagi világot "álomként", "árnyékként", "képként" mutatja meg nekünk. Isten teremtésének tökéletessége eredményeképpen az ember soha nem juthat el az agyán kívül létező világhoz. Egyedül Isten az, Aki ismeri a valódi anyagi világot.
Az előbb említett ája (35 :41) másik értelme az, hogy az anyagi világ képeit is, amit az emberek figyelemmel kísérnek, minden pillanatban Isten tartja fenn. (A legjobban Isten tudja.) Ha Isten nem akarja többé megmutatni elménknek a világ képét, akkor az egész Univerzum eltűnik előlünk és soha többé nem juthatunk el hozzá
Ahogyan azt a bevezetőben már elmondtuk, az emberek többsége, mivel nem tudja felfogni Isten erejét, egy olyan létezőnek hiszi Őt, Aki valahol az egekben található és nem avatkozik bele a világ eseményeibe. Ennek a gondolkodásmódnak az alapja az, hogy az ember az Univerzumot anyagnak hiszi, Istent pedig egy anyagon "kívüli" Létezőként képzeli el.
Márpedig, ahogyan eddig is vizsgáltuk, az anyag nem más, mint benyomás. Az igazi, abszolút létező : Isten. Ez azt jelenti, hogy csak Isten létezik, Rajta kívül minden más létező árnyékkép. És ha ez így van, akkor nem beszélhetünk arról, hogy Isten az anyagon "kívül" létezne valahol. Isten "mindenütt" ott van és mindent átfog. Ez az igazság a Koránban így szerepel:
Allah - Rajta kívül nincs más istenség - az Élő, a Magában Létező. Nem vesz rajta erőt szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Vajon ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna Nála? Tudja azt, ami előttük van és azt, ami mögöttük van. (Ők azonban) nem fognak föl az Ő tudásából semmit, kivéve, amit Ő akar. Trónusa átfogja az egeket és a földet. Megőrzésük nem okoz számára nehézséget. Ő Hatalmas, Magasztos. (Korán, 2:255)
Egy másik ája így adja hírül azt a tényt, hogy Isten független a tértől és mindent átfog:
Allahé a Napkelet és a Napnyugat és ahová csak fordultok, Allah orcája ott van. Allah mindent magában foglal és mindent tud. (Korán, 2:115)
Az anyagi létezők, mivel egy-egy benyomás, nem láthatják Istent, Isten azonban minden formájával látja az anyagot, amit Ő maga teremtett. A Korán ezt a tényt így adja tudtunkra: A tekintetek nem észlelik Őt, ám Ő észleli a tekinteteket. Ő az éleselméjű, akinek mindenről tudomása van. (Korán, 6:103)
Vagyis, mi Isten létét szemmel nem érzékelhetjük, Ő azonban teljesen átfogja külsőnket, belsőnket, pillantásainkat, gondolatainkat. Egyetlen szót sem ejthetünk ki anélkül, hogy Ő ne tudna róla, sőt lélegzetet sem vehetünk. Miközben a "külvilágnak" hitt benyomásokat szemléljük, vagyis miközben leéljük életünket, Maga Isten áll a legközelebb hozzánk, nem valamely benyomás vagy érzet. A Korán következő versének titka ezt az igazságot takarja: " Esküszöm, Mi teremtettük az embert és tudjuk, hogy milyen gondolatokat sugall néki a lelke. Mi közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere. (Korán, 50:16) Amíg az ember saját testét "anyagnak" hiszi, addig ezt a fontos igazságot nem képes felfogni. Mert ha például az agyat fogadja el annak a helynek, ami "ő maga", akkor a külső egy meghatározott távolságra, 20-30 cm-re lesz hozzá. Ha azonban megérti, hogy mindaz, amit anyagnak hitt egy álom, olyan fogalmak, mint külső, belső, közel s távol megszűnnek létezni. Isten mindenestől átfogja őt és "végtelenül közel" kerül hozzá.
Isten, ezt a "végtelen közelséget" így fejezi ki az egyik ájában: "Ha az Én szolgáim kérdeznek téged Felőlem, úgy Én közel vagyok (hozzájuk)." (Korán, 2:186) Egy másik ája ugyancsak ezt az igazságot tárja elénk: "Bizony a te Urad körülveszi az embereket". (Korán, 17:60)
Az ember téved, ha azt hiszi, saját maga az, aki a legközelebb van hozzá. Hiszen Isten még nálunk is közelebb van hozzánk. A következő ája is erre hívja fel a figyelmet: "Amikor a lelke a torkához érkezik, ti pedig (csak) néztek akkor, Mi közelebb vagyunk hozzá, ám ti nem látjátok." (Korán, 56:83-85) Csakhogy az emberek úgy élnek, hogy nincsen tudomásuk erről, hiszen szemük nem érzékeli ezt a rendkívüli igazságot, ezt az ája is tudtunkra adja.
Másrészről az embernek, aki Imám Rabbáni szavaival élve nem más, mint egy árnyékkép, lehetetlen, hogy Istentől független ereje legyen. Valójában minden, ami történik velünk, Isten irányítása alatt történik, s erre a következő Korán- vers a bizonyíték: "Allah teremtett benneteket is és a cselekedeteiteket is". (Korán, 37:96) Egy másik ája pedig azt hangsúlyozza, hogy semmi sem történik Isten akaratától függetlenül: ".és nem te dobtál, amikor dobtál, hanem Allah dobott.". (Korán, 8:17) Mivel az ember árnyékkép, nem lehet ő maga az, aki ezt a cselekedetet végzi. Isten az, Aki azt az érzést kelti az árnyékképben, hogy ő végzi a cselekvést. Valójában minden cselekvést Isten végez. Ebben az esetben, ha az ember önmagának tulajdonítja a cselekvést, becsapja saját magát.
Ez az igazság. Az ember talán nem akarja ezt elfogadni és szeretné továbbra is azt hinni, hogy független Istentől, ez azonban semmit nem változtat az igazságon.
Amikor a lelke a torkához érkezik, ti pedig (csak) néztek akkor, Mi közelebb vagyunk hozzá, ám ti nem látjátok." (Korán, 56:83-85)
