Az ember gyenge és csakis Isten akaratával képes bármit is megtenni. Ezenfelül, életének nagy részét testápolással, tisztálkodással tölti, életének csaknem egyharmadát pedig átalussza. Hiába is akarja az alvásra szánt időt mással töltve hasznosabbá tenni, ezt néhány napnál tovább nem képes kivitelezni. Hiszen Isten az embert gyengének teremtette. Ahogyan azonban a Korán 2. Szúrájának 255. ájája hírül adja, Isten, Aki az egész Univerzumot megalkotta, mindenre képes. Ő Élő, minden pillanatban Ura mindennek, mindenről tud, mindenre elegendő az Ő ereje. Urunkat nem jellemzi sem álom, sem szendergés, és mindenfajta gyengeségtől mentes. Isten, számos gyengeséggel ruházta fel az embert, melyben bölcsesség rejlik. Ezek közül az egyik az, hogy az ember, ráébredve saját hiányosságaira, Urunkat szolgálja és csakis Tőle kér segítséget.
Vagyis az emberre háruló felelősség az, hogy minden ügyét illetően Istenhez forduljon, Hozzá térjen meg, tudván, hogy ha Isten nem akarja, az ember egyedül semmire sem képes, egyetlen pillanatig sem tudja fenntartani az életét. Isten, a Magasztos az egyik ájában így szól:
„És hagyatkozz az Élőre, Aki nem hal meg és hirdesd az Ő dicsőségét! És Ő eléggé ismeri a szolgái vétkeit.” (Korán, 25:58)
