„Vajon ők osztják-e szét Urad irgalmát? Mi osztottuk szét közöttük a megélhetésüket az evilági életben. És egyeseket közöttük magasabb rangra emeltünk másoknál, hogy egyesek közöttük szolgálatra fogjanak másokat. A te Urad irgalma azonban jobb annál, amit ők összegyűjtenek.” (Korán, 43:32)
Rengeteg élőlény éli életét a világban évmilliók óta: az Amazonas vidékén sok száz éves fák állnak egyenesen, akár a cövek; az északi-sarkon pingvincsoportok élnek, és mindenfelől jég övezi őket; a sivatagban 30 éve mozdulatlanul álló kaktuszokat találunk; az esőerdőkben pedig olyan hangyákat, melyek az esőerdő fáiról gyűjtött levelekből készített gombával táplálkoznak...
Ezeknek az élőlényeknek - és még másoknak is, amelyeket nem említettünk - muszáj táplálkozniuk. Van, amelyik víz nélkül nem képes élni, és van, amelyik évekig is bírja; van, amelyik szereti a meleget s van, amelyik nem tűri. Együtt élésük pedig nagyon sok feltételt megkíván, melyeknek egyszerre kell teljesülniük.
Isten, Aki teremtője mindegyiküknek, más-más szükségletekkel hozta létre őket. Isten táplálja és védelmezi a száz esztendős fát az erdő közepén, és minden élőt, amit itt említettünk s azokat is, amelyekről nem szóltunk. És mindegyiküket ugyanabból a földből táplálja.
Isten egyenlően osztja el az élőlények között az ásványi anyagokat, amik a földben vannak, s az esőt, amit az égből bocsát alá. Az Ő végtelen szeretetét és irgalmát azzal mutatja ki, hogy minden teremtményének megadja azt, amire szüksége van, és kegyelmét szétosztja közöttük. Természetesen a teremtmények között az ember is ott van. Isten, nagyon sokféle áldást teremtett azért, hogy az ember élni tudjon, és mindent megad az embernek, amire csak szüksége van.
