A lelkiismeret olyan belső tulajdonság, amely minden embernek megsúgja, milyen a helyes viselkedés és a megfelelő gondolkodás. Ennek segítségével ítél józanul az ember, ez az, ami segít megkülönböztetni a jót és a rosszat, mi az, ami helyes, és mi az, ami helytelen.
Lelkiismerete minden embernek van, ez minden ember közös vonása. Ha egy dolog elfogadott az egyik ember lelkiismerete számára, akkor az, ugyanilyen feltételek mellett, a többi ember számára is elfogadott. Egyik ember lelkiismerete sohasem mond ellent a másikénak. Ennek oka pedig a lelkiismeret eredetében keresendő: a lelkiismeret, Isten sugallata. Isten, az ember lelkiismeretén keresztül tudatja az emberrel, milyen a legszebb viselkedés, amit Ő remélhetőleg elfogad, ami elnyeri az Ő tetszését.
A Korán 91. Szúrájából ekképpen tudhatjuk meg, hogy a lelkiismeret Isten sugallata:
A lélekre és arra, aki megformálta azt. Aztán sugallta néki a bűnösségét és az őrizkedést. Aki megtisztítja azt, az bizony megmenekült. Aki pedig (bűnnel) borította be azt, az elveszett. (KORÁN, 91:7-10)
A fenti áják hírül adják: Isten sugallja az embernek a bűnösséget (a bűn elkövetését, az elégedetlenkedést, a hazugságot, a lázadást, az igazságtól való elfordulást, a rendzavarást, az erkölcsi degenerációt, az istenhit tagadását) és ugyanakkor a tőle való őrizkedést is. A lelkiismeret az, ami az embert távol tartja a rossztól és a helyes útra vezeti.
A lelkiismeret egyik legfontosabb jellemzője, hogy az ember saját magának segít meglelni azt, ami jó. Ha senki nem mutat utat, a lelkiismeret akkor is megmutatja az embernek, mit kell tennie. A lényeg az, hogy az ember a lelkiismeretéhez forduljon, hallgasson rá, és pontosan azt tegye, amit a lelkiismerete sugall neki. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lelkiismeret hangjára hallgatni alapfeltétele a vallásgyakorlatnak.
Mindenekelőtt arról nem szabad megfeledkezni, hogy minden ember felelősséggel tartozik azért, amit Isten, aki Magasztos és Mindenható, a lelkiismerete útján sugall neki, attól a pillanattól kezdve, hogy az ember tudattal bír. Aki kezdi felfogni, hogy mi történik körülötte, és ítéletet tud már alkotni, az hallani fogja lelkiismeretének hangját. Képessé válik arra, hogy megkülönböztesse alsóbb énjét (a nefiszt) és lelkiismeretét, lesz ereje ahhoz, hogy lelkiismeretét kövesse. Ezek után számon lesz kérve rajta az Ítélet Napján, hogy az egyes dolgokkal szemben milyen viselkedést tanúsított. Ha a lelkiismeretére hallgat, méltó lesz Isten végtelen Kertjére, ha alsóbb énjére hallgat, örök tűz lesz a fizetsége, amelynek "kapui lezárattak".
