„Akár feltárjátok a jót, [amit tesztek], akár elrejtitek azt, akár pedig elnéztek valami rosszat - Allah elnéző és [mindenek fölött] hatalmas.” (Korán, 4:149)
Az ember, természetéből adódóan, hajlamos arra, hogy hibázzon. Bármikor, bármiről is legyen szó, az ember nem gondolhat mindenre, döntése van hogy helytelen, vagy viselkedése nem helyénvaló. Isten azonban, Aki megteremtette az embert a hiányosságaival együtt, és Aki ismeri őt hiányosságaival együtt, megbocsátja a bűnöket. Ha Isten ’megbocsátó’ tulajdonsága nem lenne, egyetlen ember sem juthatna a Paradicsomba. Erre a tényre a Korán egyértelműen felhívja a figyelmet:
„Ha Allah megbüntetné az embereket vétkességükért, akkor nem hagyna a földön egyetlen élőlényt sem, ami mozog. Ő azonban haladékot ad nekik egy megszabott határidőig. És ha eljön a határidejük, nem késleltethetik [azt] egy órával sem, és nem siettethetik.” (Korán, 16:61)
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Isten megbocsátása, őszinte szolgáira vonatkozik. Ő azoknak a bűneit bocsátja meg, akik őszintén fordulnak Hozzá. A fontos az, hogy az ember őszintén és határozottan bánja meg a bűneit. Azoktól, akik bűnbánatuk után újra meg újra visszaesnek régi hibáikba és nem éreznek igazi megbánást azért, amit tettek, Isten nem fogja elfogadni a bűnbánatot, ezt az egyik ájában a következőképpen adta hírül:
„Csupán azok számíthatnak Allahnál kiengesztelődésre, akik tudatlanságból követik el a rosszat, s aztán mihamar megbánást tanúsítanak. Ők azok, akik iránt Allah kiengesztelődik. Allah [mindenek] tudója és bölcs.” (Korán, 4:17)
