Egy viselkedésbeli torzulás, amitől a muszlimoknak tartózkodniuk kell: „mindig mindenhol mindenhez alkalmazkodni”

Egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem élnek a vallás értékrendje szerint, mindennapi viselkedésük során különböző személyiségtípusokat öltenek attól függően, hogy éppen milyen közegben vannak. Mivel profitálni szeretnének minden helyzetből, mindig az adott szituációnak megfelelően alakítják a magatartásukat. Ahol szórakozni illik, ott úgy tesznek, mintha kellemesen múlatnák az időt, ahol komolynak kell lenni, ott megfontoltan és komolyan viselkednek, amikor pedig olyan emberrel vannak együtt, aki másképpen gondolkodik, mint ők, akkor hirtelen úgy tesznek, mintha ők is ugyanazokat a gondolatokat osztanák. Otthonukban aztán levetkőzik ezeket a karaktereket és kimutatják valódi énjüket. Az ilyen emberre azt mondják, „mindenhez tud alkalmazkodni” és tulajdonképpen pozitív tulajdonságként tartják ezt számon, pedig valójában igen helytelen viselkedésről van szó. Ráadásul, meglehetősen veszélyes személyiség származik belőle, hiszen az ilyen ember, teljesen váratlan reakciókban képes kitörni, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul.

Ha összehasonlítjuk, nem egyformák egymással a hívők és a hitetlenek. Az őszinte muszlimok képesek arra, hogy felfogják Isten létét és erejének végtelen voltát. Hitük erős, jellemük nemes, és mély gondolkodás jellemzi őket. Tetteik és állapotaik mindig következetességről árulkodnak, és nem a szerint változnak, hogy hol vannak, vagy mi történik velük. Ami pedig a hitetleneket illeti, ők nem őszinték. Belső világuk alapjában véve felszínes, így viselkedésük, gondolataik és beszédük is zavaros. Megfigyelhető, hogy különböző szerepeket öltenek magukra, attól függően, hogy milyen közegben vannak.

Miért változik meg az emberek viselkedése minden közegben?

Bizonyos embereknek a környezet változásával a viselkedésük is megváltozik. Azért van ez, mert ezek az emberek nem Isten tetszését keresik (magasztaltassék Isten), hanem az emberekét. Mindenkit beskatulyáznak és e szerint viselkednek velük. Isten, a Koránban így említi a helyzetüket:

„Allah példabeszéddel él: Egy férfit egymással civódó részestársak birtokolnak, egy másik pedig egyetlen emberé. Vajon egyformák-e ők a példabeszédben? Dicsőség Allahnak! De nem! A legtöbben közöttük nem tudják (ezt).” (Korán, 39:29)

A hívők minden körülmények között egyformán határozottak, nem engednek abból a viselkedésből, amiről úgy gondolják, Isten elégedett lehet vele és nem hunyászkodnak meg. Ezzel szemben az egyszerű emberek – mivel jellemük felszínes – viselkedésükben könnyen elhajlanak attól függően, hogy kikkel vannak együtt. Ha például nehéz helyzetbe kerülnek, ami nem tetszik nekik, rögtön panaszkodni kezdenek. Ha olyan környezetben vannak, ahol az emberek nem élnek vallásosan, akkor ők sem adják meg a kellő tiszteletet az Isten által felállított határoknak, elhanyagolják azokat, feleslegesen beszélnek és könnyen esnek az óvatlanság hibájába. A körülményektől függő viselkedésüket az alábbi pontokban összegezhetjük:

Ha nehéz helyzetben vannak, nem viselkednek a Korán értékrendje szerint

Ha megnézzük az egyszerű emberek életét, hozzáállásukat a valláshoz, erkölcshöz, látjuk, hogy sok tekintetben nem őszinték. Többnyire nem a szerint cselekszenek, amit mondanak. Hiába állítják, hogy ragaszkodnak a vallás értékrendjéhez, amint valami nehézséggel szembesülnek, kiütközik hitbéli gyengeségük. Ha például valaki nyugodt, problémamentes környezetben meglepően kiegyensúlyozott és fegyelmezett, ám amint veszélybe kerül, vagy valami nehezére esik, elkezd morgolódni, panaszkodni és negatívan befolyásolja a környezetét is, annak viselkedése meglehetősen egysíkú gondolkodásmódra vall.

Félő, hogy az ilyen ember messze nem fog a vallás szerint viselkedni, ha a helyzet és a körülmények úgy hozzák. Előfordulhat, hogy megszorul, és hazudik, vagy megfeledkezik a végzetről, az alávetésről és sírva fakad, reményvesztetté válik. Vagy az is lehet, hogy dühében agresszívvé válik. Tudniillik az ilyen jellemű ember semmi kivetnivalót nem lát a dühkitörésben, az elérzékenyülésben, a szomorúságban vagy a hirtelen reakciókban, ezek számára természetes dolgok.

A hívők ellenben nehéz helyzetben is teljes mértékben megbíznak Istenben és alávetik magukat az Ő akaratának, ahogyan ezt a következő ája is alátámasztja: „Akik azt mondják: ’A mi Urunk Allah’, aztán az egyenes úton járnak” (Korán, 41:30). Alávetésüknek köszönhetően a hívők személyisége kiegyensúlyozott, nem úgy, mint a hitetleneké, akik labilis viselkedésűek és érthetetlen a beszédmódjuk. Visszavonják, amit korábban kijelentettek, és lemondanak azelőtt védelmezett elképzeléseikről. Az egyik legszebb példa arra, hogy hogyan kell a hívőnek viselkednie, amikor nehézség sújtja, a Koránban kinyilatkoztatott és az Iszlám forrásokban is említett eset, amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) és Abu Bakr a barlangban voltak és Allah Küldötte azt mondta: „…Ne csüggedj el! Allah velünk van…” (Korán, 9:40)

Az emberek tetszését keresik

Akik annak rendelik alá életüket, hogy mit fognak szólni az emberek, azok folyamatosan a többiek tetszését próbálják meg elnyerni. És itt most nem arról beszélünk, amikor valaki Isten megelégedéséért szépen viselkedik embertársaival, kiengeszteli őket, és megpróbálja ezzel Isten tetszését keresni, hanem arról, amikor az illető személytelenül viselkedik, vagyis minden ember mellett úgy, ahogyan az illető elvárja, és képes bármilyen igénytelenségre, ha az emberek az által elégedettek vele.

Ilyen például annak az esete, akit semmi sem tart vissza attól, hogy hazudjon vagy iratokat hamisítson a munkahelyén, csak hogy a főnöke elismerését kivívja, bár tudja, hogy ez nem helyénvaló. A helyes az lenne, ha az illető lelkiismeretesen, nyugodtan és egyéni módon viselkedne, és nem befolyásolná a többiek stílusa, attitűdje vagy helyzete. A nem őszinte, mesterkélt beszédű emberrel hasonló hangot megütni, az elkényeztetettel affektálva beszélni, vagy behódolni az arrogáns embereknek csak néhány példa arra, hogyan nem kellene viselkedni. Nem lehet minden emberhez alkalmazkodni, nem lehet mindenkinek tetszeni, és nem lehet mindig a többiek kénye-kedve szerint alakítani a magatartásunkat.

Az ilyen ember elfelejti, hogy Isten mindig és mindenhol látja őt, ezért teljes mértékben az emberek igényeihez és tetszéséhez alkalmazkodva rendezi be az életét. Isten, a Korán 3. Szúra 186. ájájában így adja tudtunkra, milyen nehézségekkel szembesülnek a hívők:

„…sok sértő (beszédet) fogtok hallani azoktól, akiknek előttetek az Írás adatott, és azoktól, akik Allah mellé társat állítanak. Ha azonban türelmesek és istenfélők vagytok, akkor eléritek azokat az erényeket, amelyre törekedni kell.” (Korán, 3:186)

A hívők határozottságán nem változtat a környezet vagy a feltételek. Ők nem engednek abból a viselkedésből, amiről úgy hiszik, hogy elnyerhetik vele Isten tetszését. A felszínes emberek viszont, éppen erkölcsük felszínessége miatt, esetleg úgy alakítják viselkedésüket, ahogyan az adott helyzetben mások elvárják tőlük. Erre példa annak az embernek az esete, akit környezete rendkívül nyugodtnak és fegyelmezettnek ismert meg, de mihelyt valami váratlan helyzettel szembesül, ami sérti személyes érdekeit, kikel magából, éktelen haragra gerjed és elveszíti önuralmát.

A hívők a váratlan helyzetekben sem viselkednek kiszámíthatatlanul

Előfordul, hogy egyes emberek szívébe még nem költözött be a szó teljes értelmében véve a hit, és így az illető nem tud alávető lenni (nem képes alávetni magát a végzetnek és e szerint viselkedni). Az ilyen ember pontosan a vallás előírásai szerint él addig, amíg a környezete és a körülményei megfelelnek az ő elképzeléseinek, és még istenszolgálatait is örömmel végzi. Ám amikor a körülmények megváltoznak, amikor Isten ajándékai – a próbatétel részeként – megfogyatkoznak, az illető viselkedése is megváltozik. A régi lelkesedést felváltja a nehézkesség és a kedvetlenség, és ami a legfontosabb, váratlan helyzetben az illető teljesen váratlanul reagál. Ez a magatartás nem felel meg a Korán értékrendjének.

Akinek pedig hite őszinteségből fakad, az erős, nemes személyiséggel bír, hiszen az isteni útmutatást követi. Az ilyen embernek irányelve a Korán, és mindig az Iszlám értékrendjének megfelelően viselkedik és reagál. Személyisége ettől fegyelmezetté és kiegyensúlyozottá válik. Soha nem okoz meglepetést a viselkedésével, a hozzáállásával vagy a gondolkodásmódjával. Ítélőképessége, lelkiismerete, cselekedetei és beszéde következetesek, megfelelnek a Korán által közvetített értékrendnek. Ettől válik megbízhatóvá.