A sátán az ember legveszedelmesebb ellensége, ám a hívők nagyon könnyen le tudják szerelni őt

Ha valaki azt mondaná az embernek: „Van valahol valaki, aki igen nagy ellenséged. Mindent megtesz azért, hogy téged a lehető legjobban megkárosítson. Ő a csalás, a hazugság, a játék és a kétszínűség nagymestere. Addig nem fog békén hagyni téged, amíg el nem érte a célját: meg nem károsít téged úgy, ahogyan akar”, vajon milyen lenne az illető reakciója? Csak annyit mondana: „Rendben” és ezzel el lenne intézve? Semmilyen óvintézkedést nem tenne ellensége ellen, hanem csak élné tovább az életét?

Hát persze, hogy nem. Aki egy ilyen ellenségről tudomást szerez, nagyon is óvatos lesz. Semmiképpen nem tudja kiverni a fejéből, amíg a lehetséges ártalmat meg nem előzte és a veszélyt el nem hárította.

Az embernek van egy sokkal veszélyesebb, ádázabb ellensége, mint bármelyik ellenlábasa az emberek között. Ez a rosszakaró pedig a sátán. A legnagyobb, legelszántabb ellenség, aki valaha létezett a világon. Olyan veszedelmes, hogy sok száz ember együtt sem ér fel vele. Ha pedig így van, akkor az embernek, aki mindenféle óvintézkedést megtesz, ha ellenségeiről van szó, természetesen nem szabad érdektelenül és flegmán kezelnie ezt a kérdést sem, mert az bizony nagy hiba lenne.

A sátán ugyanis megcélzott egy 'végállomást' az ember számára. Ez a végállomás pedig nem más, mint az örökké tartó pokol. Amíg a sátán ezt a célját el nem érte, addig az embert békén hagyni nem fogja. Ez Allah szilárd törvénye, amit hírül adott a Koránban:

Ó emberek! Egyetek mindabból, ami a földön van, ami megengedett és jó. És ne kövessétek a Sátán lábnyomait. Bizony, ő nyilvánvaló ellenségetek. (2:168)

Bizony, a Sátán az ellenségetek, vegyétek hát őt az ellenségeteknek! Csak arra hívja a szövetségeseit, hogy a lángoló Tűz társai között legyenek. (35:6)

És bizonnyal félrevezetem őket, és bizony vágyakat keltek bennük, és bizony, parancsolni fogok nekik, és ők levágják a jószágok fülét. És bizony, parancsolni fogok nekik, és ők megváltoztatják Allah teremtését.” És aki a Sátánt választja barátjául Allah helyett, az bizony nyilvánvaló veszteséget szenvedett. (4:119)

Allah a Koránon keresztül kinyilatkoztatta, hogy ahogyan a sátán 'ellenségeként kezeli az embert', úgy az embernek is 'ellenségnek kell vennie a sátánt'. Így hát az embernek engedelmeskednie kell Isten parancsának és elsődlegesen azt a célt kell kitűznie maga elé, hogy a sátán próbálkozásait eredménytelenné tegye.

A sátán nem kis ellensége az embernek. Isten azonban nagyon könnyűvé tette az ember számára, hogy a sátán rosszától megszabaduljon. A Koránban ezzel kapcsolatosan számos titkot felfedett az emberek előtt, ami utat mutat számukra. Ezek egy része így hangzik:

A sátán gyenge teremtmény, aki azon kívül, amit Isten megenged, nem tudja semmire sem kényszeríteni az embert. (58:10)

A sátán cselszövése nagyon gyenge. (4:76)

A sátánnak csak azok felett van hatalma, akik szövetségesül választják őt, és akik társat állítanak Allah mellé. (16:100)

A sátánnak nincsen semmiféle kényszerítő ereje az ember felett. (14:22) (34:21)

A sátánnak nincs hatalma azok felett, akik hisznek, és Urukra hagyatkoznak. (16:99)

Ha az ember őszinte szívvel Allahnál és a Koránban keres menedéket, akkor a sátán sugallatai eredménytelenek lesznek. (7:200-201) (41:36)

Ha az ember csak ezt a néhány titkot ismeri a Koránból, Isten engedelmével már ez is elég ahhoz, hogy legnagyobb ellenségét a sátánt távol tudja tartani magától és próbálkozásait eredménytelenné tegye.

- Ha az ember úgy él, hogy nem felejti el, Istenen kívül nem létezik erő, és a sátán is, az emberek is gyengék, ha semmit nem társít Allahhoz, akkor a sátán akárhonnét közelíti meg, sehogy sem fog tudni eredményt elérni, semmit nem fog tudni ártani az illetőnek.

- Ha az ember kitartóan aláveti magát Allah akaratának, bármilyenek legyenek is a körülményei, ha nem feledkezik meg arról, hogy Allah mindent a sors keretein belül teremtett jóval és sok bölcsességgel, ha megemlékezik arról, hogy az emberek csak úgy képesek cselekedni, ahogyan Isten akarja és a sorsban ezt meghatározta, akkor a sátánnak semmilyen hatással nem lehet.

- Ha az ember, amikor a sátán suttogását érzi, Istennél keres menedéket és a Korán ájáival gondolkozik, akkor – Isten engedelmével – a sugallat szertefoszlik és a sátán semmilyen hatással nem lesz az illető emberre.

- Ha az ember észben tartja, hogy a sátán nagyon gyenge teremtmény, semmi ereje nincsen, csupán Allah parancsát teljesíti, ha az ember nem tartja őt egy (Istentől) független erőnek és Allah mellé áll, a sátán minden erejét elveszíti az illetővel szemben.

- Ha az ember a sátán cselszövéseit, a tényeket, amiket kifacsar és a visszájára fordít, a hazugságait, a játékait, a sugallatait a Korán ájáinak fényében értékeli, akkor rögtön látja, hogy ezek mind nagyon gyenge próbálkozások, így a sátán sehogy sem fog tudni ártani neki.

Ha tehát az ember hívő tudattal cselekszik a sátánnal szemben, Allah engedelmével élete végéig meg fogja hiúsítani a sátán vele kapcsolatos kísérleteit.

Az embernek így, csak ezeknek a tényeknek a fényében kell a sátánra tekintenie. Egy hívőnek sohasem szabad erősnek látnia a sátánt, sohasem szabad azt hinnie, hogy nehéz őt hatástalanítani. Soha nem szabad elfelednünk, hogy Allah a sátánt pusztán a hitet tagadók eltévelyítésére teremtette, az igaz hívők felett pedig, akik szeretik Allahot és úgy viselkednek, ahogyan az Allahnak tetszésére van, semmi ereje sincsen.

Bizony neki (a sátánnak) nincs hatalma azok felett, akik hisznek, és Urukra hagyatkoznak. (16:99)