Egy alattomos veszedelem az őszinte hit útjában: a kétség

A Mindenható és Magasztos Isten úgy teremtette az embert, hogy az tiszta tudattal, világosan legyen képes gondolkodni. Ha azonban az ember a nefszére (nefsz: az ember alsó énje, mely állandóan a rosszra ösztökél) és a sátán suttogására hallgat, olyan események befolyása alá kerülhet, amelyek bemocskolják gondolatait és megakadályozzák, hogy egészségesen mérlegeljen. A „kétség” azon befolyásoló tényezők egyike, amelyek ezt okozzák.

● Milyen módon árt az embernek a kétség?

● Hogyan akadályozza meg az őszinte hitet?

● Hogyan lehet megszabadulni a kétségtől?

Urunk a Koránban számos helyen közli, hogy a hívők olyan emberek, akik „használják az eszüket”. Az Imrán családja (3.) Szúra 190. ájájában Isten azt mondja, az egek és a föld teremtésében, az éjszaka és a nappal váltakozásában valóban jelek vannak, de csak azok számára, akik elgondolkodnak. A Ra’d (13.) Szúra 19. ájájában Isten azt adja tudtunkra, hogy csak azok fogadják meg az intést és gondolkodnak el, akik használják az eszüket. A Zumer (39.) Szúra 18. ájája pedig azt jelenti ki, hogy aki használja az eszét, az hallgat az intő szóra és azt követi, ami a legjobb abból. Egy muszlim ember legalapvetőbb tulajdonságainak egyike, hogy „használja az eszét”, ehhez viszont távol kell tartania magát a kétségtől és minden olyan helytelen szemlélettől, ami a kétség számára készíti elő a talajt. Nézzük most meg együtt részletesen, milyen módon okoz kárt a kételkedés az embernek és milyen hatalmas akadály is ez a hit útjában.

Milyen módon árt az embernek a kételkedés?

A kételkedés olyan állapot, amely teljesen ellentmond az emberi léleknek és az emberi természetnek. Az ember lelke nyugalomra, boldogságra és örömre van hangolva, a kétség nyomában viszont ezek mind eltűnnek. A kételkedés negatív hatással van a lélek nyugalmára, megakadályozza, hogy az ember boldog legyen. A jókedvet elrontja, a nyugalmi állapotot feszültté teszi. Ha az embert valamilyen kérdésben kétségek gyötrik, az kihat más eseményekre, helyzetekre is. A kétely kételkedést szül és újabb és újabb kétségbeejtő gondolatok, sugallatok nyomán lesz egyre hatalmasabb.

Ha az ember kételkedik, mindig azt várja, hogy a dolgok beigazolódjanak, bizonyságot nyerjenek vagy részletek derüljenek ki róluk. Ha valaki így él, az mindig boldogtalan és rosszul érzi magát. Ha az emberek mindenhez, ami a másik emberrel kapcsolatos, kétségekkel közelítenek, akkor annak pozitív viselkedésében sem tudnak nem kételkedni. Például egy barátjuk bókkal kedveskedik valamiért, ők azonban gyanakvással fogadják ezt, feltétlenül valami magyarázatot keresnek mögötte. Ha valaki szépen szól hozzájuk vagy szépen viselkedik velük, kételkedve fogadják, hiszen ez olyan jóság, amire nem szolgáltak rá. Tudniillik a vallási értékeknek hátat fordító társadalmak egyik alapvető vonása a személyes érdek, így az ok nélküli jóság, az ok nélküli kedveskedés biztos, hogy kétséget ébresztő.

A kétely a sátán csapdája

Az emberek általában egyáltalán nem gondolkodnak el a sátán létezésén és azon, hogy a sátán képes befolyásolni őket, sőt fel sem akarják tételezni, hogy létezhet ilyesmi. De még ha nekünk nem is adatott meg, hogy lássuk a sátánt ebben a három dimenziós világban, amelyben élünk, ő attól még velünk együtt él, ugyanebben az univerzumban, ugyanebben a világban, és állandóan mesterkedik valamiben. Az ember kénytelen lesz elfogadni ezt a tényt, és jól el kell gondolkodnia azon, hogy vajon őrá hatással van-e a sátán vagy nincsen? Nem is kell olyan messzire menni a kereséssel, minden negatív érzelem, ami bántja az embert, minden, ami kétséget ébreszt benne, a sátánnak köszönhető. A sátán messze viszi az embereket a gondolkodástól, a jócselekedetektől, az önfeláldozástól, a tisztességességtől, az alázatos viselkedéstől és a szkeptikus (mindenben kételkedő) létállapot felé vezeti. Szívükben negatív gondolatokat ültet el azért, hogy elfordítva őket a vallás értékeitől, a szép viselkedéstől, tagadásra és lázadásra sarkallja őket. A Niszá (4.) Szúrában a Magasztos Isten így fedi fel előttünk a sátán esküjét, aki megesküdött, hogy tévútra viszi az embereket az egyenes útról:

„’és tévelygésbe viszem őket, (hiú) vágyakat fogok ébreszteni bennük és bizony meg fogom parancsolni nekik, hogy a (fölszentelt) jószág fülét mindegyre vágják le, s meg fogom parancsolni nekik, hogy Allah teremtését változtassák meg!’ Aki Allah helyett a Sátánt választja gyámolítójának, az – nyilvánvaló kárvallottként – maga látja a kárát.” (Korán, 4:119)

Az embernek egész életében figyelnie kell azokra a kételyekre, amikről ez az ája szól. Azoknak az embereknek a nagy része ugyanis, akiknek gyenge a hitük, ezek miatt a kétségek miatt távolodik el a vallási értékektől. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka az, hogy vannak olyan emberek, akik bár szívük mélyén vonzódnak a szép, erkölcsös viselkedéshez, a kérdések és kétségek miatt, amiket a sátán felvet bennük, távol maradnak a vallás értékrendjétől.

Hogyan szabaduljunk meg a kétkedő lelkiállapottól?

Ha valaki állandóan kételkedik, akkor nem képes tiszta tudattal gondolkodni és nem képes egészségesen megközelíteni az egyes eseményeket, ahogyan pedig a Koránban le van írva. Mit kell tennie az embernek azért, hogy távol maradjon a kételyektől? Semmiképpen sem szabad elszakadnia a Korán értékrendjétől, pozitívan kell gondolkodnia, az egyes eseményekben meg kell próbálnia meglátni a jót és a bölcsességet és sosem szabad feladnia a reményt. Az alábbiakban további fontos erkölcsi tulajdonságokat soroltunk föl, amelyek segítenek elűzni a lélek kétkedő állapotát.

Teljes alávetés Isten akaratának:

Az ember, ahelyett, hogy egyfolytában a sátán által felvetett kételyeket elemezgetné, ahogyan a sátán ezt megkívánja tőle, egyszeriben elfelejtve mindezt, nem gondolva a kétségekre, a helyes felé, az igazság felé is fordulhat. S hogy mi ennek a titka, arra megtaláljuk a választ a Koránban. Egy olyan muszlim, aki Magasztos Urunknál keres menedéket, aki Ura a mindenségnek, az egyes eseményekre pedig a Korán erkölcsi értékeinek tükrében tekint, azonnal felismeri a sátántól származó kételyeket és rátalál az igazságra. Ezt az A’raf (7.) Szúra 200. és 201. ájái így írják le:

„Ha valami gonosz sugallat ösztökélne téged a Sátán részéről, akkor Allahnál keress menedéket! Ő (mindent) hall és tud. Ha azokat, akik istenfélők, (maga) a Sátán érintené meg kísérteties alakjában, akkor emlékezzenek meg (Allahról), és (ismét világosan) fognak látni.” (Korán, 7:200-201)

A források, amelyek minden kérdésben helyes információt közvetítenek nekünk a Kegyes Korán, amit Urunk kegyelemként küldött le számunkra, és Mohammed Próféta (s.a.w) Szunnája. Ha az ember folyamatosan észben tartja, hogy Isten teremtette őt, hogy bármelyik percben meghalhat és hogy az igazi élet a túlvilágon veszi majd kezdetét, akkor ösztönösen a vallás értékeihez fordul, és soha többé nem tér el ettől a viselkedéstől, annak igazságaitól. Az ilyen őszinte hittel bíró ember egyáltalán nem figyel oda a sátán suttogásaira, hanem nagyon erőssé válik velük szemben. Minden aggodalmat megválaszol a Koránnal, hiszen felismerte, milyen közel van a halál és mennyire valóságos dolog a Pokol, ezért minden erejével azon van, hogy megmentse magát a Pokol büntetésétől. Óriási hiba és mellette rengeteg idő, ha az ember a sátán sugallataival foglalkozik, miközben ekkora veszély fenyeget mindenkit. Így aztán egy igaz muszlim feladata az, hogy elméjét tisztán tartsa, és egyetlen percig se időzzön azon, amit a sátán suttog, hanem keressen oltalmat azonnal Istennél és mindig Neki vesse alá magát.

Bizalom a hívőkben:

Amint fentebb már említettük, a muszlimok viselkedése teljes mértékben a Koránon alapul. A muszlim ember mindent Isten elégedettségéért tesz, szépen és őszintén viselkedik, ezért minden, ami kétséget ébresztő lenne, már a kezdetek kezdetén elmúlik a szívéből. Ennek következményeként, az embernek el kell hinnie, amit a muszlimok mondanak és nem szabad mindenféle mögöttes értelmet keresni a szavaikban. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, hogy a muszlimok jót akarnak neki, és alá kell vetnie magát Isten akaratának. Pozitívan és jót feltételezve kell a muszlimok szavaira, tetteire tekintenie, mert ők félnek Istentől és lelkiismeretes emberek. Ha például egy muszlim beszél valamiről, az embernek azt kell mondania magában: „ezt őszintén mondja nekem, és tisztességesek a szándékai”, a muszlim ember cselekedeteire pedig azt kell mondania: „azért viselkedik így, mert jót akar nekem”. Ha az ember tele van kétségekkel a másik felet illetően, és úgy közeledik hozzá, hogy „Vajon igazat mond? Őszintén mondja, amit mond? Tényleg pozitívan látja a helyzetet?”, akkor az mindkét fél számára nagyon fárasztó. Egy muszlim csak akkor lehet békés és nyugodt, ha bizalommal fordul a másik ember felé. Máskülönben az ember lelkileg nagyon kifárad. Nem tud már helyesen gondolkodni és nem tudja pozitívan szemlélni a dolgokat. Az emberi elme nem arra való, hogy szétforgácsolódjon és háborogjon. Nem lehet úgy élni, hogy az ember egyszerre józan gondolkodású is meg kétségek közt is vergődik, mert a kétely teljesen kiiktatja az egészséges gondolkodást. Az embernek tehát teljes mértékben meg kell szabadulnia a kételkedéstől és lelkiismeretének szavára hallgatva, Istent félve a Korán értékrendjének megfelelően kell gondolkodnia.

A kétely csak kárt okoz az embernek

A kétely egyáltalán semmit sem használ sem az ember lelkivilágának, sem személyiségbeli és erkölcsi fejlődésének, sem hitének, sem pedig a testének. Ellenkezőleg, mindegyiket több szempontból is károsan befolyásolja. Megakadályozza, hogy az ember szépet és jót gondoljon, kevesebb lesz az áldás azon, amit csinál. Elveszi értékes idejét attól, hogy a Mindenható és Magasztos Istenhez közeledjen, és hitét elmélyítendő elgondolkodjon a dolgokon, ehelyett ilyen ostoba és felesleges foglalatosságba hajszolja az embert. Megakadályozza, hogy az ember tiszta gondolkodású legyen, ehelyett állandóan képzeleg.

Egy hívő embernek az a feladata, hogy alávesse magát a Mindenható Isten akaratának, használja akaraterejét és mindig legyen éber, hogy úgy tudjon gondolkodni, ahogyan az a Koránnak megfelel. Maradjon távol a kételkedéstől, és legyen tudatában annak, hogy egy muszlim számára minden jól és szépségekkel teli formában lett megteremtve.

Bármi legyen is az, amit a sátán suttog vagy ami miatt kételyeik vannak, amíg a hívők Isten útját járják, addig – Isten engedelmével – a sátán nem fog hozzájuk férkőzni. Ezt a fontos igazságot a Korán így említi:

„Bizony nincs néki hatalma azok fölött, akik hisznek, és akik az Urukra hagyatkoznak. Azok fölött van hatalma, akik testvérbarátnak fogadják őt, és akik (más isteneket) társítanak Mellé.” (Korán, 16:99-100)

Az emberi elme úgy teremtetett, hogy tisztán és józanul gondolkodjon. Az ember csak akkor lehet boldog, ha ilyen tiszta elmével él; és akkor tud olyan döntéseket hozni, amelyek Isten akaratának megfelelőek, ha teljes mértékben a lelkiismeretére támaszkodik.