„és hogy azok, akiknek tudás adatott, megtudják, hogy a te Uradtól való Igazság és higgyenek benne és szívük alázkodjon meg Előtte! Allah egyenes útra vezérli azokat, akik hisznek.” (Korán, 22:54)
A világon kétfajta ember él. Az egyik tudja és felméri Isten erejét, a másik nem ismeri el, ezért nem is tudja felmérni azt.
A második csoportba tartozó emberek átlagos életet élnek, majd meghalnak. Életük folyamán nem akarnak azon gondolkodni, miért élnek, ki hozta létre őket, tartoznak-e bármiféle felelősséggel Istennek, Aki teremtette őket, nem akarnak Urunk végtelen erejére gondolni, Aki velük együtt az egész Univerzumot létrehozta a semmiből. Őket általában olyan kérdések foglalkoztatják, mint hogy milyen tanulmányokat fognak folytatni, mit kell tenniük ahhoz, hogy munkahelyükön jó pozícióba kerüljenek, hogyan fogják felnevelni a gyerekeiket, és hasonló, a mindennapi élettel kapcsolatos témák. Ezek persze természetes vágyak és kell is gondolni rájuk, ám az az öt-hat évtized, ami az élet, úgy telik el, hogy az ember – sok más embertársához hasonlóan, akik környezetében élnek – ezeket a dolgokat tekinti céljának, miközben nem látja meg azokat a csodákat a Földön és az egész Világegyetemben, amelyeket megszámlálni sem lehet. Ha észre is veszi őket, nem hajlandó elgondolkodni rajtuk.
Az első csoport viszont, amelyről szóltunk, olyan emberekből áll, akik tudják és elismerik Isten létének bizonyítékait és az Ő kizárólagos erejét, és éppen ellenkező életet élnek, mint a második csoport. Mivel felettébb lelkiismeretesek, csodálattal szemlélik környezetüket, és tudják, hogy mindazt, amit látnak, Urunk teremtette meg. Ezért aztán annak is tudatában vannak, hogy felelősséggel tartoznak az Univerzum Teremtőjének, a felsőbbrendű erő tulajdonosának, Istennek. Életüket úgy élik le, hogy tetteikben Isten tetszését remélik elnyerni, az Ő intelmei vezérlik őket, haláluk után pedig – tudják – Neki fognak számot adni. Isten így ad felvilágosítást arról, hogy nem egyforma az, aki vezetést nyert és az, aki tagadó:
„Akik hisznek abban, ami leküldetett neked [oh, Mohammed], és abban, ami leküldetett előtted, és akik meggyőződéssel hisznek a túlvilágban. Ők azok, akiket Uruk vezet, és ők az üdvözülők. Bizony, akik hitetlenek [maradtak], azoknak egyre megy, hogy intetted-e őket vagy sem: nem hisznek. Allah lepecsételte szívüket és hallásukat, látásukat hályog lepi. Nekik hatalmas kínzás jár.” (Korán, 2:4-7)
Kétségtelen, hogy hívőnek lenni, hatalmas kegy Istentől. Hiszen ha Ő nem akarja, nincsen senki, aki vezetést adhat, aki a helyes útra terelhetné az embert.
