„[És emlékezzetek arra], amikor álomba burkolt benneteket - Tőle jövő biztonság gyanánt, és [amikor] vizet küldött le reátok az égből, hogy megtisztítson benneteket azzal, és elűzze rólatok a Sátán tisztátalanságát, hogy erőt öntsön a szívetekbe és szilárddá tegye a lábatokat.” (Korán, 8:11)
Az ember gyengének teremtetett. Élete végéig hibákat követ el. Természetesen egy hívő megpróbál távol maradni a hibáktól, amennyire csak lehet; ami az Isten által megparancsolt vallásos viselkedést illeti, igyekszik nem hibázni és nem bűnbe esni. Mivel azonban az ember, Isten gyenge szolgája, lehetetlen, hogy hibák nélkül éljen. Ezt az igazságot az egyik Korán ája így fogalmazza meg:
„Ha Allah megbüntetné az embereket azért, amit elkövettek, akkor nem hagyna a földön egyetlen élőlényt sem, ami mozog. Ő azonban haladékot ad nekik egy megszabott határideig. És ha eljön a határidejük - bizony, Allah átlátja az Ő szolgáit.” (Korán, 35:45)
Amit egy hívőtől Isten elvár az az, hogy Isten tetszését keresse, tisztelje az Általa megszabott határokat, mindemellett minden hibájával és bűnével forduljon Istenhez, és vegyen menedéket az Ő irgalmában. Ezek után – a Koránban hírül adottak szerint – Isten megtisztítja őt a szennytől, a bűnöktől, hiszen Isten meg akarja tisztítani az Ő hívő szolgáit. Urunk ezt az egyik ájában így adja tudtunkra:
„…Allah el akarja távolítani rólatok - ó Ház népe! - a tisztátalanságot és tisztasággal akar megtisztítani benneteket.” (Korán, 33:33)
Lehet, hogy az ember egész életén át nagy bűnökbe esett, és nem élt a Korán erkölcsi útmutatása szerint. Isten irgalma azonban hatalmas, hírül adta számunkra, hogy meg fog bocsátani azoknak, akik őszinte szívvel fordulnak Hozzá. Ez, Isten végtelen kegyelmességének a megnyilvánulása szolgái irányában. Kétség nem férhet hozzá, hogy Rajta kívül nincsen senki, aki megtisztítaná szolgáit a társítástól, a rossztól, az erkölcsi szennytől. Isten az irgalmasok között a legirgalmasabb.
