„Akik hisznek, a zsidók, a szábeusok, a keresztények és a mágus(hitűek), valamint azok, akik (Allah mellé) társítanak – (mind)ezek között Allah ítélkezni fog majd a Feltámadás Napján. Allah minden dolog tanúja.” (Korán, 22:17)
Vannak emberek, akik evilági életükben, amíg csak meg nem halnak, evilági célokat tűznek ki maguk elé. Ezekért dolgoznak, és azt hiszik, jó dolgot visznek véghez, megfeledkezvén közben a túlvilági életről. Elfelejtik valódi felelősségüket és ennek a világnak a haszna után rohannak. Társítanak Isten mellé, és választott bálványaikat igyekeznek elégedetté tenni, az ő tetszésüket akarják elnyerni, miközben tényleg azt gondolják, hogy hasznosan cselekszenek.
És vannak olyan emberek, akik egész életüket arra áldozzák, hogy elégedetté tegyék Istent, aki megteremtette őket. Eszerint élnek ennek a világnak a lehetőségeivel és ennek tudatában használják fel az élet áldásait. Céljuk az, hogy az igaz úton járjanak, jócselekedeteikkel elnyerjék Isten tetszését és tükröződjék rajtuk az a magasztos erkölcs, amit Isten az ember számára tanácsolt.
Nem egyenlő természetesen ennek a kétféle embernek a helyzete. A Koránban Isten ezzel a példával él a két embert illetően:
„És nem egyforma a vak és a látó, sem a sötétség és a világosság, sem az árnyék és (az éjjel fújó) perzselő szél. És nem egyformák az élők és a holtak. Allah megteheti, hogy halljon az, akit Ő akar. Te azonban nem teheted meg, hogy halljanak azok, akik a sírokban vannak.” (Korán, 35:19-22)
Az Ítélet Napján Isten el fogja választani egymástól ezeket az embereket, akik különböző utakon járnak és különböznek egymástól és mindenkinek hírül adja majd a saját tetteit. Olyan nap lesz az, amikor hiánytalanul megfizettetik minden léleknek az, amire szert tett (vagyis evilági cselekedetei szerint ítéltetik meg mindenki). Az lesz az a nap, amikor Isten végtelen igazságossága tükröződik az egész teremtésen…
„A te Urad a Feltámadás Napján ítélni fog közöttük abban, amiben különböztek.” (Korán, 32:25)
