Fehérjék - a véletlen cáfolata

Az evolucionisták nemhogy a sejt, de a sejt építőköveinek kialakulását sem tudják megmagyarázni. Természetes körülmények között a sejtek építőkövéül szolgáló több ezer komplex fehérje egyike sem jöhetett létre.

A proteinek vagy fehérjék óriásmolekulák, amelyek aminosavaknak nevezett kisebb egységekből állnak, amelyek adott sorrendben, meghatározott mennyiségben és szerkezetben kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a molekulák szolgálnak az élő sejt építőköveiként. A legegyszerűbb 50 fajta aminosavból épül fel, de van olyan is, amely több ezerből.

A legfontosabb tény: egyetlen egy aminosav hiánya, hozzáadása vagy kicserélése a fehérjeszerkezetben a proteinből használhatatlan molekulahalmazt csinál. Minden aminosavnak a megfelelő mennyiségben, a megfelelő helyen kell jelen lennie. Az evolúció elmélete, amely szerint az élet véletlenül alakult ki, kétségbeesik ettől a ténytől, hiszen túl csodálatos ahhoz, hogy a véletlennel magyarázni lehetne. (Továbbá az elmélet nem képes megmagyarázni az aminosavak "véletlenszerű kialakulását" sem, amiről még később beszélni fogunk.)

A tényt, hogy a fehérjeszerkezet egyáltalán nem lehet véletlen eredménye, könnyen alátámaszthatjuk egy egyszerű valószínűség-számítási példával, amelyet bárki megérthet.

Egy átlagos fehérjemolekula 288 aminosavból áll, amelyek 12 különböző típusba tartozhatnak. Ezeket 10³⁰⁰ féleképpen lehet sorba rendezni (ez egy csillagászati nagyságrendű szám, ahol az egyest háromszáz nulla követi). Az összes lehetséges sorrendből csak egyetlen egy adja a kívánt molekulát. Az összes többi olyan aminosav-lánc, amelyek teljesen hasznavehetetlenek, sőt, akár károsak is az élő szervezet számára.

Más szavakkal szólva, egyetlen fehérjemolekula kialakulásának az esélye 1 a 10³⁰⁰-hoz. Az, hogy a való életben ez az egy eset véletlenül bekövetkezzék, gyakorlatilag lehetetlen. (A matematikában az 1 a 10⁵⁰-nél kisebb valószínűséget "zéró valószínűségnek" nevezik.)

Mi több, a 288 aminosavból álló molekula viszonylag szerény méretű a több ezer aminosavból álló "óriásokhoz" képest. Ha hasonló számításokat alkalmazunk ezekre az óriásmolekulákra, akkor még a "lehetetlen" szót sem érezzük elégségesnek.

Ha egy lépéssel továbbmegyünk az élet kialakulásában, láthatjuk, hogy egyetlen fehérje önmagában semmit sem jelent. A valaha is felfedezett egyik legkisebb baktérium, a Mycoplasma hominis H39, hatszáz különböző fehérjét tartalmaz. Ebben az esetben az előbb említett valószínűség-számítást, amelyet egyetlen fehérjére végeztünk, mind a hatszáz különböző proteinre alkalmazni kellene. Az eredmény még a lehetetlenség fogalmát is messze felülmúlja.

Az olvasók közül azok, akik eddig követték e sorokat, és az evolúciós elmélet hívei, azt gondolhatják, hogy ezeket a számokat a hatás kedvéért eltúloztuk. Nem erről van szó: ezek határozott és konkrét tények. Egyetlen evolucionista sem tiltakozhat, és nem is tiltakozik e számok ellen. Ők maguk is elfogadják, hogy akárcsak egyetlen protein véletlenszerű létrejöttének is olyan kicsi az esélye, mint hogy "egy majom hibátlanul megírja az emberiség történetét egy írógépen".1 Ám ahelyett, hogy elfogadnák a másik magyarázatot, ami a teremtés, tovább védelmezik ezt a lehetetlenséget.

Ezt a tényt számos evolucionista bevallja. Harold F. Blum, a híres evolucionista tudós például kijelenti: "a legkisebb ismert protein méretéhez hasonló polipeptid spontán kialakulása is teljesen valószínűtlennek tűnik".2 Az evolucionisták szerint a molekuláris evolúció nagyon hosszú időn át ment végbe, és ez a hosszú idő tette lehetségessé a lehetetlent. Azonban bármilyen hosszú időt is veszünk, nem lehetséges, hogy az aminosavak véletlenül álljanak össze fehérjékké. William Stokes, amerikai geológus, elismeri Földtörténeti alapok című írásában azt a tényt, hogy "a fehérje nem alakulhatna ki egymilliárd év során sem, egymilliárd olyan bolygón sem, amelyet a szükséges aminosavak koncentrált vizes oldata borít".3 Mit is jelentenek ezek a tények? Perry Reeves kémiaprofesszor így válaszol erre a kérdésre:

Amikor az ember megvizsgálja a lehetséges szerkezetek óriási számát, amelyek az aminosavak véletlenszerű kombinációjából jöhetnek létre, teljesen értelmetlennek tűnik, hogy az élet így alakult volna ki. Sokkal hihetőbb, hogy egy Nagy Építő és a legbölcsebb terv kellett ehhez a feladathoz.".4

Ha csak egyetlen ilyen protein spontán létrejötte lehetetlen, milliószor lehetetlenebb, hogy az emberi sejteket felépítő milliónyi fehérje spontán keletkezzék. Sőt, a sejt nem csupán fehérjék halmazából áll. A fehérjék mellett nukleidek, szénhidrogének, lipidek, vitaminok és sok más elem és vegyület vesz részt pontos arányok szerint felépítésében és működésében is.

Robert Saphiro, a New York Egyetem kémikusa és DNS-specialistája, kiszámolta, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy az egyetlen baktériumban található 2000 féle protein spontán létrejöjjön. A valószínűség 1 a 10⁴⁰⁰⁰⁰-hez (ez egy hihetetlen nagyságú szám, ahol az egyest negyvenezer nulla követi).5 A Cardiff University College (Wales) alkalmazott matematika és csillagászat professzora, Chandra Wickramasinghe, megjegyzi:

"Annak valószínűsége, hogy az élet élettelen anyagból kialakuljon, egy egy olyan számhoz, amelyben negyvenezer nulla van. elég nagy szám ahhoz, hogy maga alá temesse Darwint az egész evolúciós elmélettel együtt. Nem volt ősleves, sem ezen a bolygón, sem másikon, és ha az élet nem véletlenül jött létre, akkor céltudatos intelligencia van mögötte".6

Sir Fred Hoyle azt mondja ezekről a felfoghatatlan nagyságú számokról:

Valóban, az az elmélet, hogy az életet egy értelem hozta létre, olyannyira nyilvánvaló, hogy az ember csodálkozik, hogy miért nem fogadják el magától értetődőnek. Ennek oka inkább lelki, mint tudományos.7

A Hoyle által említett "lelki ok" az evolucionisták önkondicionálása, akik ezért nem fogadják el a tényt, hogy az élet teremtés által jött létre. Ezeknek az embereknek a fő célja Isten létezésének tagadása. Ez az egyetlen ok, amiért irracionális módon védelmezik azt, amit ők maguk is lehetetlennek tartanak.

1. Ali Demirsoy, Kalitim ve Evrim, Ankara: Meteksan Yayinlari, 1984, s. 64.
2. W. R. Bird, The Origin of Species Revisited. Nashville: Thomas Nelson Co., 1991, s. 304.
3. W. R. Bird, The Origin of Species Revisited. Nashville: Thomas Nelson Co., 1991, s. 305.
4. J. D. Thomas, Evolution and Faith. Abilene, TX, ACU Press, 1988. s. 81-82.
5. Robert Shapiro, Origins: A Sceptics Guide to the Creation of Life on Earth, New York, Summit Books, 1986. s.127.
6. Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, s. 148.
7. Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, s. 130.