Hazudozás vagy becsületesség?
Egyes emberek legnagyobb hibáinak egyike az, hogy nem az Isteni kinyilatkoztatás a Korán logikájával közelítenek a dolgokhoz, hanem saját gondolatmenetük szerint illetve a társadalomban elterjedt értékrend alapján ítélnek. Ezért aztán előfordul, hogy könnyedén, gondolkodás nélkül jóváhagynak olyan viselkedést, ami Istennek egyáltalán nem tetsző és a túlvilágon büntetést érdemel, ezek felett szemet hunynak vagy vakmerően alkalmazzák őket. A hazudozás is az ilyen viselkedéshez tartozik. A társadalomban bármennyire is negatív tulajdonságnak tartják a hazudozást, olykor mégis elsiklanak felette. Ez azért van, mert az emberek nagy része szokásává tette ezt a komoly személyiségtorzulást. Isten a Koránban ekképpen adja hírül ezt a tényt:
„És ha te azok nagy részének engedelmeskedsz, akik a földön vannak, akkor tévútra visznek téged, Allah útjától [messze]. Vélekedéseket követnek csupán és nem tesznek mást, csak találgatnak.” (Korán, 6:116)
Ha két ember tartózkodik egy helyen és ott valami eltörik, nincs is szükség rákérdezni „ki törte el?”, hiszen ha nem az, aki megkérdezte, akkor a másik. Ennek ellenére előfordul, hogy az, aki eltörte hazugsághoz folyamodik, s azt mondja „nem én voltam”, ezzel saját megközelítése szerint „abban a pillanatban megúszta a dolgot”. Saját magát igen rossz helyzetbe hozza, de ez akkor nem tűnik fel neki. Egyrészt nyilvánvaló, hogy hazudik, így tartásán, amit menteni próbált, még inkább csorba esett, másrészt – és ez még fontosabb – úgy cselekedett, ahogyan az Istennek nem tetsző.
Hazudozás?
Az evilági életben az az ember, aki hazudik, ravaszkodik vagy kétszínűsködik, első ránézésre talán némi haszonra tesz szert. Ez viszont csupán a látszat. A hazug ember végül mindig veszít. Ezen a világon elveszíti az igaz barátságot, a szeretetet, a bizalmat, az őszinteséget, a közelséget, nem lehet nyugodt és nem lehet boldog; ami pedig a túlvilágot illeti, ott kegyetlen büntetés sújthatja majd. Isten, a hazug emberek helyzetéről azt mondja:
„Pusztuljanak a találgatók, akik (a tudatlanság) örvényében ügyet sem vetnek (semmire)!” (Korán, 51:10-11)
Miért hazudik az ember?
- Büszkeségből és kevélységből.
- Megszokásból.
- Gúnyolódásként és azért, hogy felbosszantson másokat.
- Azért, hogy kibújjon egy feladat alól, ami nehéznek tűnik a számára.
- Azért, hogy ne kelljen azt mondania „nem tudom”.
- Azért, hogy eltúlozza a történteket.
- Rossz szándékkal és félrevezetés céljával.
- Magamutogatás céljával.
- Azért, hogy haszonra tegyen szert.
- Azért, hogy egy vitában neki legyen igaza, ő kerekedjen felül.
- Félrevezetésképpen „füllent”.
- Akkor, amikor megígér valamit, miközben tudja, hogy nem fogja megtenni.
- Azért, mert fél az emberektől.
Becsületesség?
A becsületes ember olykor nehézségekbe ütközik. Mivel azonban egyenes és őszinte, mindig nyer. Példás erkölcséért Isten ezen a világon és a túlvilágon is áldásával, kegyelmével, szeretetével és elégedettségével jutalmazza, és megadja neki a Paradicsom Kertjeit. Isten, a Koránban így adja tudtunkra a becsületes és őszinte hívők jutalmát:
„Allah azt mondta: ’Olyan nap ez, amikor az igazaknak hasznára válik igaz mivoltuk.’ Kertjeik lesznek [majdan], amelyek alatt patakok folynak és örökre ott fognak időzni. Tetszését leli bennük Allah [akkoron] és ők is tetszésüket lelik Benne. Nagy diadal lesz ez.” (Korán, 5:119)
Miért becsületes az ember?
Azért, mert
- Isten mindent lát, hall és tud.
- Istennek mindenről tudomása van.
- Minden ember mellett feljegyzést készítő angyalok vannak, akik felírnak minden egyes szót, ami elhagyja az ember ajkát.
- Istentől félni kell, ahogyan csak az ember erejétől telik.
- Isten még egy akkora súlyt is a mérlegre helyez, mint a mustármag.
- Isten gyors a büntetésben.
- A Paradicsomban nincsen hazudozás.
- A hazugságokat csupán azok találják ki, akik nem hisznek Isten jeleiben.
Mohammed Próféta (béke legyen vele és Isten áldásai) az alábbi bölcs szavakkal biztatta az embereket arra, hogy ne távolodjanak el az igazságtól, és hogy a hazugságtól óvakodniuk kell:
„Ti maradjatok becsületesek, hiszen a tisztesség bizonyosan jót hoz birtokosának. A jó a Paradicsom felé vezet. Amíg egyenesek vagytok és a becsületességet keresitek, Isten Színe előtt őszintének jegyeztettek fel. Óvakodjatok a hazugságtól, bizony a hazugság az embert bűnbe viszi, a bűn pedig a tűz, vagyis a Pokol felé vezet. Amíg a szolga hazudik és a hazugságot keresi, addig Isten Színe előtt hazugnak íratik fel.” (Mehmed Zahid Kotku, Hadislerle Nasihatlar, 1. kötet, 279.o.; Buhari és Muszlim)