Tanulságok a mai kor számára József Próféta történetéből

„József és fivérei [történetében] bizony jelek vannak azok számára, akik kérdeznek.” (Korán, 12:7)

A Korán az egyetlen igaz Írás, Isten küldte le útmutatásként az embereknek. A leghelyénvalóbb magyarázatokat tartalmazza, örömhír az emberek számára, figyelmezteti, inti őket. Ezért elsősorban a Korán az a könyv, amit az embereknek olvasniuk és tanulmányozniuk kell. A Korán, közvetíti az emberek felé Isten utasításait, s emellett nagyon sok kérdést illetően a leginkább helytálló információkkal is szolgál. Ilyen híradás József próféta története is. József próféta élete, tanítási módszerei és Istennek magát példásan alávető hívő volta mai korunk számára is egy-egy bölcs példázat.

A Korán legnagyobb csodáinak egyike, hogy az első kinyilatkoztatás óta, amit Mohammed Próféta (béke legyen vele és Isten áldásai) kapott meg, egészen mostanáig, minden korban megszólítja az embereket. Isten a Koránt útmutatóként, vezetésként küldte le, ami nem fog megváltozni a Feltámadás Napjáig. (Korán, 15:9) Isten, a Koránban helyet adott az elmúlt idők prófétáinak életéből vett példázatoknak, bölcsességeknek. Minden egyes próféta története nem csak hitbéli példa a számunkra, hanem azt is megmutatja, hogyan kell viselkednünk abban a társadalomban illetve abban a korban, amelyben élünk. Minden muszlimnak kötelessége részletesen tanulmányozni ezeket a történeteket, megpróbálni megérteni a bennük rejlő bölcsességet, és Istenhez fohászkodni a történetek megértéséért.

József próféta élete és küzdelme egyike azoknak a prófétai életrajzoknak, amiről a muszlimoknak tudniuk kell és el kell gondolkodniuk a benne rejlő bölcsességeken. József próféta a Koránban azon próféták közül való, akinek életét a Korán a legrészletesebben írja le. A József Szúra csaknem teljes egészében az ő és családja történetét beszéli el, és ez a Korán egyik leghosszabb szúrája. A szúra elején Urunk felhívja figyelmünket arra, hogy ebben a történetben fontos igazságok és bölcsességek rejlenek:

„József és fivérei [történetében] bizony jelek vannak azok számára, akik kérdeznek.” (Korán, 12:7)

Bölcsességek József próféta életéből

A prófétai történetekben rejlő bölcsességek közül való az, hogy az áják nem csupán múltbéli eseményeket beszélnek el, hanem minden időkre vonatkoztathatóak, a jövőre nézve is tanulságosak az emberek számára, illetve rámutathatnak a későbbi eseményekre. „József története” ebből a szempontból nagy jelentőségű.

Ha József próféta életét nézzük, azt látjuk, hogy szinte minden korban hasonló nehézségek sújtják a muszlimokat, a hitetlenek őket illető rágalmai hasonlóak, és sok olyan helyzet adódik, amikor a muszlimoknak türelmesnek és alávetőnek kell lenniük. József próféta különféle nehézségekkel tétetett próbára, köztük, egészen kicsi korában testvérei kútba dobták, később pedig vádak érték őt és hosszú éveken át raboskodott a börtönben. (Korán, 12:35) Isten, megannyi összeesküvés után, amit József ellen szőttek, Józsefet országa kincstárainak élére helyezte; hatalmat, gazdagságot, kormányzást adva a kezébe. (Korán, 12:56) Isten rendelkezése igaz, mindenkor mindent illetően. Ő, az egyik ájában azt ígéri, hogy a hívőket biztonságba helyezi, miután nehézség sújtotta őket:

„Allah megígérte azoknak, akik hisznek közöttetek és jótetteket cselekszenek, hogy őket teszi meg [a hitetlenek] utódjának a földön, amiképpen utóddá tette azokat, akik őelőttük éltek, és hogy szilárdan megerősíti nekik a vallásukat, amelyet jóváhagyott nekik, és - miután féltetek - cserébe biztonságot ad néktek. Engem szolgálnak [egyedül] és nem társítanak Mellém semmit. Akik azonban ezután [is] hitetlenek, azok a bűnösök!” (Korán, 24:55)

A hívők, ha olvassák a próféták történeteit, s közöttük József történetét, sok örömteli hírrel találkoznak és számos dologban tanulságosak számukra ezek a történetek. Ezért minden hívőnek olvasnia is kell ezeket a történeteket és törekedniük kell arra, hogy a bennük rejlő bölcsességeket megfejtsék.

József próféta gyermekkori álma

József próféta, még gyermekként, álmot látott, álmának jelentését pedig édesapjától kérdezte meg. Édesapja, Jákob próféta megfejtette az álmát, és jó hírekkel örvendeztette meg. Ugyanakkor lelkére kötötte, hogy az álmot ne ossza meg többi testvérével. Ez a történet a Koránban így szerepel:

„[Emlékezz arra], amikor József azt mondta az apjának: ’Apám! Láttam [álmomban] tizenegy csillagot, s a Napot és a Holdat. Láttam azokat, amint földre borulnak előttem.’ ’Fiacskám!’ - mondta [Jákob] -, ’nehogy elmeséld az álmodat a fivéreidnek, mert cselvetéssel ármánykodnak ellened! Bizony a Sátán nyilvánvaló ellensége az embernek. [Ahogyan megálmodtad], úgy választ ki téged a te Urad. Megtanítja neked, hogyan kell a történeteket megmagyarázni, s kiteljesíti a kegyelmét irántad és Jákob nemzetsége iránt úgy, ahogyan kiteljesítette azt korábban a te [ős]apáid: Ábrahám és Izsák iránt. A te Urad [mindenek] tudója és bölcs.’” (Korán, 12:4-6)

Jákob próféta tudással rendelkező, áldott ember volt, aki képes megkülönböztetni egymástól a jót és a rosszat. Tudatában volt annak, hogy József testvéreinek viselkedése kicsit sem ad okot a bizalomra, jellemük pedig hajlik arra, hogy ellentétet szítsanak. Mindemellett azzal is tisztában volt, hogy testvérei féltékenyek Józsefre. Jól ismerte őket, ezért feltételezte, hogy tőrbe csalják majd Józsefet, ezért azt mondta fiának, ne beszélje el álmát a testvéreinek. Felhívta figyelmét arra, hogy a sátán az ember legnagyobb ellensége, és azt tanácsolta Józsefnek, legyen mindig óvatos a sátáni csapdákkal szemben.

A történet tanulsága számunkra egyebek között az, hogy a muszlimoknak résen kell lenniük olyan emberek mellett, akik hajlamosak az ellentétek szítására, illetve lusták a vallás diktálta erkölcs gyakorlásában. Az ilyen embereknek nem kell elmesélni, milyen pozitív dolgok történnek a muszlimokkal, ugyanis a hívők jóléte, fejlődése, megerősödése, helyzetük javulása bár nagy örömmel tölti el az őszinte hívőket, ugyanakkor viszont rendkívül idegesíti azokat a kétszínű embereket, akiknek betegség lakozik a szívében. A kétszínű emberek nem nézik jó szemmel a vallásos erkölcsi érzületet és nem motiválják őket a hívők érdekei, ezért meg akarják gátolni fejlődésüket, sőt ahhoz, hogy céljukat elérjék, képesek szövetkezni olyan emberekkel, akik a hívők ellenségei. A képmutató ember jelleméről Isten a Korán egyik ájájában így szól:

„Ha valami jó ér téged, az nincs ínyükre. Ám ha valami csapás sújt, akkor azt mondják: ’Mi már korábban elrendeztük a mi ügyünket.’ És örvendezve hátat fordítanak.” (Korán, 9:50)

Amikor a féltékenység elragadja az embert

A történet folytatásából egészen nyilvánvalóvá válik, hogy Jákobnak igaza volt, amikor Józsefet figyelmeztette. Testvérei féltékenyek voltak Józsefre és kisöccsükre. Irigységük olyannyira elragadta őket, hogy végül csapdát állítottak Józsefnek. Ez egy másik jel arra nézve, hogy József testvérei távol álltak az Iszlám erkölcsiségétől és nem viselkedtek hívőkként. A Korán ekképpen adja hírül, milyen csapdát állítottak és pontosan mit tettek Józseffel a testvérei:

„[Emlékezzetek arra], amikor azt mondták: ’József és az öccse kedvesebbek atyánk szemében, mint mi, holott mi seregnyien vagyunk. Apánk nyilvánvaló tévelygésben van. Öljétek meg Józsefet, vagy űzzétek el őt valamilyen [messzi] földre, hogy atyátok orcája csak felétek forduljon, és az ő eltávolítása után igaz emberek lehessetek!’” (Korán, 12:8-9)

Az ájákból teljesen világos, hogy a legnyomósabb ok, amiért testvérei tőrbe csalták Józsefet, az irigység volt. Féltékenységüket felszította, hogy úgy gondolták, apjuk sokkal jobban szereti Józsefet és öccsét, mint őket, míg ők apjuk szeretetét csakis magukénak követelték. Úgy gondolták, számbeli fölényükkel és egymás megerősítésével sokkal inkább jogot formálhatnak apjuk szeretetére.

Ez persze nagyon is eltorzult felfogás, hiszen a Korán diktálta erkölcs szerint a hívők egymás közti szeretetének egyetlen kritériuma az istenfélelem. A hívők természetszerűleg azt szeretik a legjobban, aki istenfélelmében kimagasló, aki minél inkább féli Istent és a legpontosabban betartja az Őáltala elrendelt határokat. Ilyen a hívők szeretetfelfogása. Nyilvánvaló, hogy Jákob próféta is e mérce szerint ítélte meg fiait szeretetében. József sokkal istenfélőbb volt, mint a többiek, szépen viselkedett, nagyon is természetes hát, hogy apja őt szerette a legjobban. József testvérei azonban nem álltak olyan erkölcsi alapokon, hogy ezt felfoghassák, így azt sem értették, miért szereti apjuk jobban Józsefet és legkisebb öccsüket. Ez azt eredményezte, hogy elhatározták, féltékenységükben megölik Józsefet.

Láthatjuk, hogy a féltékenység tévútra viszi az embert és rossz viselkedésre sarkallja. Olyan negatív tulajdonság ez, amitől nagyon kell óvakodni. Azok az emberek, akik megfeledkeznek arról, hogy mindent Isten adott az embernek, nem bírják elfogadni, hogy másvalaki, bármilyen szempontból is, kiválóbb lehet, mint ők, és ezért vad irigység lehet úrrá rajtuk. Ezek az emberek hatalmasat tévednek. Nem szabad elfelejteni, hogy a sátánt is, aki többre tartotta magát Ádámnál, nem borult le előtte és ezért elűzetett Isten Színe elől, irigysége taszította ebbe a viselkedésbe. Isten kinyilatkoztatta, hogy az ember énjét a féltékenységre való hajlammal együtt teremtette meg. Ez egy próbatétel Urunktól. Minden istenfélő hívőnek erejétől telhetően óvakodnia kell az irigységtől. Az egyik ájában ez az igazság így szerepel:

„…Az [emberi] lélek [azonban] hajlamos a kapzsiságra. Ám ha jóravalóak és istenfélők vagytok [az jobb lesz nektek]. Allahnak tudomása van [mind]arról, amit cselekesztek.” (Korán, 4:128)

József próféta testvéreinek hamis bizonyítéka

Miután testvérei a kútba dobták Józsefet, sírva édesapjukhoz, Jákobhoz siettek és azt hazudták neki, hogy Józsefet felfalta a farkas. (Korán, 12:16-17) Tudták, hogy nem lesz hihető, amit mondanak, ezért hamis bizonyítékot is hoztak, azt gondolták, ez majd hihetővé teszi meséjüket. József ingét vérrel itatták át, úgy vitték Jákob elé. Megpróbálták azt színlelni, hogy József valóban meghalt.

Ebben az eseményben jel van, méghozzá azokról az emberekről, akik csapdát állítanak a muszlimoknak és képesek hamis bizonyítékokat felmutatva szövetkezni ellenük. Óvakodni kell az ilyen hamis bizonyítéktól, tudatosnak kell maradni vele szemben és alaposan meg kell vizsgálni az ügyet, ahogyan ez az ája is mondja: „Ti hívők! Ha egy gonosz ember jön hozzátok valami híreszteléssel, akkor tudjatok különbséget tenni…” (Korán, 49:6)

Jákob persze nem hitt fiainak, átlátott rajtuk és világosan ki is fejezte, hogy ez nem más, mint hazugság, amit ők eszeltek ki. A Korán így szól erről:

„És hamis vért hoztak az ő ingére. [Jákob azt] mondta: ’Nem! Bizony ti magatok főztetek ki valamit…” (Korán, 12:18)

Amikor Jákob azt mondja fiainak: „Bizony ti magatok főztetek ki valamit”, arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember nagyon visszataszító dolgokra képes, ha az énjére hallgat. Az alsóbb én megtéveszti az embert és minden rossz abból származik, ha az ember neki szavaz bizalmat.

Olyan igazság ez, amin a hívőknek is feltétlenül el kell gondolkodniuk, hiszen az ember énje rosszra csábító. Állandóan ébernek és óvatosnak kell lenni és a lelkiismeret szavára kell hallgatni, nem arra, amit az ember alsóbb énje mond. Ebben az ájában még egy bölcs gondolat rejlik, és pedig az, hogy a képmutató emberek saját érdekeik szerint viselkednek.

Több dolog is van, amire érdemes odafigyelni ebben a történetben, például Jákob alávető magatartására. Ez a viselkedés azt példázza, hogy a hívőknek mindig minden körülmények között egyedül Istenre kell hagyatkozniuk, Benne kell bízniuk és muszáj türelmesnek lenniük. Mint látjuk, Jákob próféta tisztában van azzal, hogy fiai tőrbe csalták Józsefet, ő azonban rendkívül mértékletesen és türelmesen viselkedik, és Istentől kér segítséget.

Jákob próféta szavai kegyetlen fiaihoz, melyeket a Koránban olvashatunk, ismételten azt tükrözik, hogy ő maga őszinte, komoly, áldott ember volt, és arra is rámutatnak, hogyan kell viselkedniük a hívőknek, ha hasonló helyzetbe kerülnek:

„…Szép türelem hát [az én feladatom]. És Allah az, akihez segítségért kell fohászkodni az ellen, amit elmondotok.” (Korán, 12:18)


Az alsóbb én a rosszat parancsolja meg

Miután testvérei a kútba dobták, Józsefet egy karaván találta meg, mely eladta őt rabszolgának. Egy egyiptomi férfi vásárolta meg és Isten kegyelméből védelmébe vette Józsefet, vigyázott rá és szépen nevelte. Amikor József a serdülőkorba lépett, a nemes ember felesége (vagyis az egyiptomi uralkodó asszonya, akinél lakott), csúnyán megvádolta őt. Tömlöcbe került, ahol hosszú éveket töltött el. Aztán pedig Isten úgy rendelte, hogy kiderült ártatlansága és az, hogy rágalommal illették őt. A Korán hírül adja, hogy József ekkor azt mondta:

„[József pedig azt mondta]: Ezt azért [kértem], hogy tudja az uram: nem árultam el őt titokban, és Allah nem irányítja az árulók mesterkedését. Egyáltalán nem mentem föl magam! Az [emberi] lélek bizony folyton-folyvást a rosszra ösztökél, kivéve, amikor az Uram megkönyörül. Bizony, az én Uram megbocsátó és könyörületes.” (Korán, 12:52-53)

József, Istenre emlékeztette a körülötte lévőket, tanította őket. József azt mondja, hogy Isten nem viszi sikerre az árulók mesterkedéseit. Ezzel azt is hangsúlyozza, hogy Isten az, aki helyzetét leleplezte, az Ő engedelmével derült ki a rágalmazás. Az uralkodó és az emberek csak akkor szereztek tudomást az igazságról, amikor Isten úgy akarta, és úgy, ahogyan Ő azt elrendelte. A dolgok minden pillanatban úgy történnek, ahogyan Isten elrendelte a sorsban, és Józseffel akkor az történt, ami számára éppen a legjobb volt.

Mindezzel együtt nagyon fontos, mit mond József az ája utolsó soraiban. Kiderült, hogy neki volt igaza. Nyíltan megvádolták őt és sok évre börtönbe került. Isten a prófétaságot adományozta neki, ő mégsem mentegetőzött. Ehelyett egy rendkívül fontos igazságra is rámutatott, mégpedig arra, hogy „Az [emberi] lélek folyton-folyvást a rosszra ösztökél, kivéve, amikor Isten megkönyörül.”

Olyasmi ez, amire minden hívőnek oda kell figyelnie életének minden egyes pillanatában. Minden embernek van alsóbb énje, és az emberek egész életükben, szüntelenül próbára tétetnek. Előfordul, hogy az alsóbb én és a lelkiismeret ellentétbe kerül egymással, ilyenkor az ember vagy az egyiknek engedelmeskedik vagy a másiknak. A hívők nagyon odafigyelnek arra, hogy minden helyzetben a lelkiismeretük szavára hallgassanak, mert az Isten tetszésére hívja az embert. Ezzel szemben azok, akik tagadják az igazságot, saját egójuk, énjük rabszolgái.

Mindegy, kik között vagyunk, mindenhol a hívő jellem legyen viselkedésünk mércéje

József történetében egy másik figyelemre méltó mozzanat is van mégpedig az, hogy József a tömlöcben is mindvégig hívőhöz méltóan viselkedett. Magaviselete példaértékű volt akkor is, amikor bebörtönözték, erkölcse és jelleme mindvégig példa maradt az emberek számára. Saját testvérei kútba vetették, később eladták őt rabszolgának Egyiptom uralkodójának, majd vádakkal illették és tömlöcbe vetették, József mégsem esett egyetlen pillanatra sem kétségbe, hosszú börtönévei alatt végig remélt, viselkedésével példát mutatott. A Korán így adja hírül, milyen hatással volt József kimagasló erkölcsi tartása rabtársaira:

„[Elment a tömlöcbe Józsefhez és így szólt hozzá]: ’József, te igaz! Magyarázz meg nekünk hét kövér tehenet, amelyeket hét sovány fölfal, és hét zöld kalászt, és másik [hét] kiszáradtat! Talán [úgy] térhetek vissza az emberekhez, [hogy] talán tudni fognak.’” (Korán, 12:46)

Az ája tanúsága szerint rabtársa így szólítja meg Józsefet „te igaz”. Ez a kifejezés arra mutat rá, hogy József hite, jelleme és szép viselkedése még a börtönviselt embereknek is feltűnt. Mint minden próféta iránt, József iránt is bizalom ébredt az emberekben.

Semmilyen eseménnyel szemben nem szabad gyűlöletet táplálnunk

József hatalomra került Egyiptomban és újra találkozott a testvéreivel. Fivérei hamarosan rájöttek, ki is ő valójában. Az áják erről így írnak:

„Ő azt mondta: ’Vajon már nem tudjátok, hogy mit cselekedtetek tudatlanságotokban Józseffel és fivérével?’ ’Vajon te valóban József vagy?’ - mondták azok. ’Én vagyok József, és ez itt a fivérem’ - mondta ő. ’Allah kegyes volt irántunk. Bizony, aki istenfélő és állhatatos [az jót cselekszik]. Allah nem veszejti el az igazak fizetségét.’’Allahra!’ - mondták ők -, ’bizony, Allah téged választott ki mielőttünk és mi valóban vétkesek voltunk.’” (Korán, 12:89-91)

Az áják szavai rámutatnak, hogy József testvérei egyfajta elszámolást végeztek magukban akkor, megbánták, amit a múltban tettek és beismerték hibájukat. Elfogadták, hogy Isten kiválasztotta Józsefet. Fontos információ birtokába jutunk itt:

A választás Allahé. Ezt a következő ája fogalmazza meg: „A te Urad teremt, amit akar, és választ. Nekik nincs választásuk…” (Korán, 28:68)

József próféta pedig, a Korán tanúsága szerint így válaszolt fivéreinek: „Ne érjen ma benneteket gáncs!” - mondta [József]. „Allah megbocsát nektek. Ő a legkönyörületesebb a könyörületesek között.” (Korán, 12:92)

Józsefnek lett volna lehetősége arra, hogy megbüntesse a testvéreit, mégsem tette, nem vonta felelősségre őket. Éppen ellenkezőleg, Isten megbocsátását kérte testvérei számára, és emlékeztette őket arra, hogy Isten a legkönyörületesebb a könyörületesek között.

József külön hangsúlyozza, hogy valójában a sátán az, aki igyekszik megrontani a kapcsolatát testvéreivel, és testvérei a sátánnak engedelmeskedtek, amikor cselekedtek: „…és [most, amikor] ide hozott benneteket a pusztaságról miután a Sátán viszályra sarkallt köztem és a fivéreim között. Allah bizony éleselméjű abban, amit akar. Ő az, aki [mindent] tud, és aki bölcs.” (Korán, 12:100)

József viselkedése minden hívő számára példa értékű. Aki nem követi a Koránt, azt ebben a helyzetben talán gyűlölet ragadta volna el vagy a bosszú vágya kerítette volna hatalmába. A hívőknek viszont nem az a legnagyobb gondjuk, hogy igazuk legyen, erre szép példát látunk József magatartásában. Aki hisz, az tudja, hogy Istent az teszi elégedetté, ha valaki megbocsátó és elnéző. „Gyakorold a megbocsátást, rendeld el azt, ami állandó, és fordulj el a tudatlanoktól!” (Korán, 7:199), mondja az ája. Vagyis a hívők megbocsátják a rosszat és jóval hárítják el azt, jellemük kimagasló.

József őszinte fohásza

József jó szolga volt, rendkívül ragaszkodott Istenhez, Őt tekintette egyetlen segítőjének, mindig Rá emlékezett, hálája sosem szűnt meg Irányában. Alátámasztják ezt saját szavai is, amiket a Korán így idéz:

„Uram! Te adtál nekem uralmat és Te tanítottál meg engem, hogyan kell a történeteket megmagyarázni. Egek és föld alkotója, Te! Te vagy az én gyámolítóm az evilágon és a túlvilágon! [Majdan] vegyél magadhoz muszlim gyanánt és add, hogy csatlakozhassam az igazakhoz!” (Korán, 12:101)

Ez a fohász is hűen tükrözi József hitét és istenfélelmét. Isten prófétának választotta ki őt, ő mégis azt szeretné, ha muszlimként halhatna meg és az igazak közé tartozhatna. Őszintén féli Istent és szükségképpen Hozzá fohászkodik. Erről a fohászról bizony minden muszlim példát vehet, mert ez a fohász egy kimagasló jellemű ember könyörgése.

Befejezés

József fohásza után végéhez ér a történet, mely életét beszéli el:

„Ez ama történetek közé tartozik, amelyek rejtve vannak [a közönséges halandók előtt]. [Kinyilatkoztatás gyanánt] sugalltuk néked, mivel nem voltál velük, amikor elhatározták, amit tenni fognak és cselt szőttek.” (Korán, 12:102)

Isten, a Koránban fontos bölcsességekre tanítja meg szolgáit a próféták történetein keresztül, ugyanakkor könnyebbé teszi számunkra azt is, hogy megismervén a küldötteket, példát vegyünk róluk. Ha mélyen elgondolkozunk a próféták történetein, a környezetükön és mintaszerű magatartásukon, megismerhetjük őket és előnyünk származhat kiváló szellemükből, intellektusuk és elkötelezett hitük ismeretéből.

Mindenkinek alaposan el kell gondolkodnia azon, amit itt elolvasott. El kell gondolkodnia Józsefen, akit kútba vetettek, aztán olcsón eladtak rabszolgának, megvádoltak, majd igazságtalanul hosszú évekre börtönbe vetettek. Az ő türelmére, állhatatosságára kell gondolnunk és arra, hogy soha nem veszítette el a reményt Istenben. Az embernek azért kell mindezeket maga elé idéznie, hogy megszabadulhasson a felesleges félelmektől és a reménytelenség érzésétől. Mindenkinek alaposan el kell gondolkodnia azon, hogy Józsefet oly sok dolog érte közvetlenül egymás után, ami kívülről nézve nehézségnek tűnt, majd Isten egyszer csak megmentette őt kegyelméből és hatalmas vagyonhoz juttatta.

Semmiképp se feledje el, hogy napjaink eseményei is ugyanúgy Isteni terv szerint haladnak, mint József életének eseményei. Ne feledje, hogy Isten mindenben jót teremtett és mindent bölcsességgel alkotott meg. Ne feledje, hogy Isten ereje mindenhez elegendő, és Isten segítője mindazoknak, akik hisznek Benne, őszintén ragaszkodnak Hozzá, és elkötelezetten munkálkodnak azon, hogy vallásuk szolgálatában álljanak. Isten onnét segíti meg hívő szolgáit, ahonnét azok nem is számítanak rá, és olyan áldásokat juttat nekik, amiket nem is reméltek. Az ember egyetlen feladata az, hogy őszintén higgyen ebben, mert ez az igazság, és életét is eszerint rendezze be.