A Magasztos és Mindenható Isten végtelen erő birtokosa, végtelenül szeretetteljes és irgalmas. Isten megbocsátása óriási áldás és hatalmas kegy az emberek számára, hiszen az ember olyan teremtmény, aki egész életén át hajlamos a nemtörődömségre, a felejtésre és a tévedésre. A Mindenható Isten, végtelen irgalmából mindig adott lehetőséget az embereknek arra, hogy hibáikat megbánják és tévedéseik miatt a bocsánatát kérjék. Mindenki, aki megbánja hibáit és Istenfélelméből eredően őszintén fohászkodik bűneinek megbocsátásáért, reménykedhet abban, hogy Isten megbocsát neki. Isten, az egyik ájában így szól hozzánk:
„Aki valami rosszat tesz, vagy önmaga ellen vétkezik, [de] utána Allahhoz fohászkodik bocsánatért, az Allahot megbocsátónak és könyörületesnek fogja találni.” (Korán, 4:110)
Ha az ember elkövet egy hibát, az egyetlen dolog, amit tennie kell az, hogy hátat fordít a hibának azzal a szándékkal, hogy soha többé nem követi el, őszintén megbánja, amit tett és még mielőtt a halála bekövetkezne, lelkiismerete hangját követve megbocsátásért fohászkodik. Isten, mindenkiről tudja, hogy mit gondol, ismeri az ember legtitkosabb gondolatait. Kétségtelenül tudja, ki az, aki őszintén fordul Hozzá, és őszintén bántja az, amit tett, és tudja azt is, ki az, aki nem viselkedik őszintén. Azoknak a nem őszinte embereknek a helyzetét, akik tudatosan viselkednek újra és újra helytelenül, nem tanulnak abból, amit cselekedtek és ennek ellenére még Isten megbocsátásában reménykednek, a Korán egyik ájájában Isten így adja hírül:
„Ám azok nem számíthatnak kiengesztelődésre, akik rossz cselekedeteket követnek el [s megátalkodnak azokban] egészen addig, amíg valamelyiküknél meg nem jelenik a halál; akkor azt mondja: ’Most már megbánom, [amit tettem].’ Azok sem [számíthatnak rá], akik hitetlenként halnak meg. Fájdalmas büntetést készítettünk elő nekik [a túlvilágon].” (Korán, 4:118)
Az, hogy Isten megbocsátja az emberek bűneit és egész életükben újabb és újabb lehetőségeket ad nekik, minden ember számára óriási kegy Urunktól. E hatalmas kegyért cserébe, az ember számára soha nem késő, hogy olyan szolga legyen, akivel Isten elégedett. Bármennyit hibázott is élete során, bármennyire távol is állt a vallásos erkölcsiségtől, ha őszintén megbánja ezt és igyekszik kijavítani hibáit, és őszintén szolgálja Istent, megváltást nyerhet. Az őszinte ember életében a múltban elkövetett hibák egy-egy ok, amiből az ember tanulhat, egy-egy emlékeztető, hogy az ember ne kövesse el még egyszer ugyanazokat a hibákat, amiket elkövetett, és hasonlókat sem. Isten, örömhírrel szólt a hívőkhöz, a Korán egyik ájájában ezt olvashatjuk:
„Ha az Én szolgáim kérdeznek téged Felőlem, nos Én közel vagyok [hozzájuk], felelek a fohászkodó fohászára, amikor Hozzám fohászkodik. Hallgassanak hát [az Én hívásomra] és higgyenek Bennem. Talán az igaz úton fognak járni.” (Korán, 2:186)
