100 trillió sejtet tápláló gépezet: a szív

Vajon van-e Önnek tudomása arról, hogy egy olyan gépet hordoz a testében, amely életet ad mintegy 100 trillió sejtnek, melyek „élők”, akárcsak Ön? Biztosítja számukra a légzést, a táplálkozást, tisztítja őket, és megállás nélkül dolgozik azért, hogy a sejteket meggyógyítsa, ha betegek és megvédje őket az ellenségektől. Az Ön szíve, egy életen át munkálkodik azért, hogy életben tartsa az Ön sejtjeit, melyek egész testét felépítik, következésképpen Önt.

Minden ember – így Őn is – csupán egyetlen apró sejtcsoportként kezdte életét az anyaméhben, majd kilenc hosszú hónap fejlődés után a világra jött… A 22. napon kisebb volt, mint egy babszem! Ám egy napon, ennek a sejtközösségnek éppen a közepén egy aprócska gumó, mintha csak parancsot kapott volna, hirtelen verni kezd! Nem tudni, miért mozdul meg, hogyan sikerül ez neki és miért „éppen akkor” kezd el mozogni, miközben a test összes többi sejtje nyugalomban van! Ez a kis gumó azonban folyamatosan mozog, többé sosem áll meg! Soha nem érzi szükségét annak, hogy „egy kicsit megálljon pihenni”. Egészen addig, amíg évtizedek múltán Isten azt nem sugallja neki, hogy álljon meg – ahogyan a kezdet kezdetén azt sugallta, hogy induljon el. Az idő, ami e két pillanat között eltelik, egy emberöltő.

Ön még csak 3 hetes volt, amikor ez a tökéletes pumpa, vagyis az Ön szíve verni kezdett. Azóta is nagyon nagy felelősség hárul rá: biztosítania kell a véráramlást a testben, vagy más szóval életben kell tartania mintegy 100 trillió sejtet, melyek az Ön testét felépítik és legalább olyan „élők”, mint Ön. Gondoskodnia kell arról, hogy a sejtek lélegezzenek és táplálkozzanak. Tisztogatnia kell őket, meggyógyítani, ha betegek és meg is kell védenie őket az ellenségekkel szemben. Röviden, életben kell tartania a sejteket, melyek felépítik az Ön testét, vagyis Isten engedelmével életben kell tartania Önt.

A szív fő részei

A szív mechanizmusa szisztematikusan dolgozik. Ez a mechanizmus szükségeltetik az emberi élet fenntartásához, máskülönben, ha a rendszerben bármilyen rendellenesség keletkezne, az az ember életének végét jelenthetné. A szív mechanizmusai közül a legfontosabbak a jobb illetve bal oldalon elhelyezkedő pumpák. A szívnek mindkét oldalán van egy-egy pitvar és egy-egy kamra. A pitvarok kisebb pumpaként funkcionálnak, míg a kamrák a nagyobb pumpák. A szív bal fele foglalkozik a tiszta (oxigéndús) vérrel. A szív bal pitvarának és bal kamrájának feladata az, hogy a tiszta (oxigéndús) vért a szervekhez és a szövetekhez eljuttassa. A szív jobb fele pedig az elhasznált (oxigénszegény) vért szállítja. A jobb pitvarnak és a jobb kamrának az a megbízatása, hogy az elhasználódott (oxigénszegény) vért – megtisztítás céljával – a tüdőkbe pumpálja.

Amikor a tiszta (oxigéndús) vér a szívbe érkezik, először a felső kis pumpába, azaz a bal pitvarba folyik. Innét halad az alsó, nagy pumpába, azaz a bal kamrába. A használt vér ugyanígy, a jobb pitvarból folyik át a jobb kamrába. Ha a pitvarok különbözőnek tűnnek is, feladatuk tulajdonképpen ugyanaz: mindkettő a vért továbbítja egy bizonyos cél felé.

A mechanizmus szisztematikus (rendszerezett) volta azért nagyon fontos, hogy a folyamatok sorrendben történjenek. A helyes sorrend megtartása érdekében a pitvarok illetve a kamrák között billentyűk helyezkednek el. Ezek a billentyűk csak egyetlen irányba nyílnak, mégpedig a vér folyásának irányába. Amikor a pitvarok összehúzódnak, a billentyűk megnyílnak és a vér a nagy pumpákba, vagyis a kamrákba folyik át. Ezután, hogy a vér semmiképpen se folyhasson vissza, a billentyűk újra becsukódnak.

Hasonló billentyűk a szív kamráiban is vannak. Amikor a kamrák összehúzódnak, a billentyűk kinyílnak és lehetővé teszik, hogy a vér a test irányába áramoljon. Amikor pedig a pumpálás véget ér, a billentyűk becsukódnak és megakadályozzák, hogy a kipumpált vér visszakerüljön a szívbe. A hang, amit mi „szívverésként” érzékelünk, nem a szív összehúzódásának és elernyedésének a hangja, mint azt sokan hiszik, hanem tulajdonképpen ezé a négy billentyűé, amint nagy erővel kinyílnak és becsukódnak.

Az egyetlen sejt a testben, amely ritmikusan mozog: a szívizom

A test megközelítőleg száztrillió sejtből épül fel. A sejtek között van egy, amely olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel a többi sejt nem. Ez a képesség, a sejt „összehúzódó-elernyedő” mozgása. A szív ettől „ver”.

A szívben található, sajátos izomsejtekről van szó. Ami különlegessé teszi ezt a sejtcsoportot az az, hogy hirtelen mozogni kezdenek akkor, amikor az embrió még éppen, hogy csak elindult a fejlődés útján. Nyitott szívműtét során látható, hogy bár elválasztották minden hozzá kapcsolódó idegtől és a környező szervektől, ez a sejtcsoport még mindig „ver”. Sőt, ha a sejtekből „egyet” elveszünk és mikroszkóp alatt megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy amíg a sejtet vérrel tápláljuk, továbbra is képes verni.

Ezek a sejtek ott találhatók, ahonnét minden szívverés kiindul. Attól „vernek”, hogy elektromos impulzus halad végig rajtuk. A szívet alkotó összes sejt olyan, mint valami élő elem. Ők maguk generálják azt a kémiai energiát, amitől a szívverésnek nevezett mozdulat elindul. Rendkívüli tulajdonság ez, amely nem magyarázható meg egyetlen evolucionista állítással sem. A szív sejtjei a számukra szükséges elektromosságot a káliumból illetve a nátriumból nyerik, melyet könnyen megtalálnak a vérben. Az atomok, melyek ezt a két elemet létrehozzák, olyan atomok, melyek elvesztettek egyet az elektronjaik közül, ezért eggyel több protonjuk, azaz töltésük van.

A szívciklus egy aprócska sejtcsoportból indul, mely a jobb pitvarban foglal helyet. A szinuszcsomó vagy más néven SA csomóként ismert sejtcsoport által leadott elektromos jel, két vékony izomköteg közvetítésével a szívizomba kerül. A sejtek, az őket ért elektromos impulzust minden alattuk elhelyezkedő szívizomhoz eljuttatják. Ez az ingerületi hullám a jobb pitvartól kezdve lefelé haladva az összes szívizmot értesíti, így az egész szíven keresztülmegy. A szívbe ily módon érkező elektromos impulzusokat a „pacemaker” azaz ritmusgeneráló sejtek idegkötege koordinálja. Miközben ez az idegköteg a ritmust ellenőrzi, figyeli a test szükségleteit. A test szükségleteinek megfelelően képes a szívet gyorsítani vagy lassítani.

A szív azonban nem húzódik össze teljes egészében, hiszen a vér összegyűjtése mellett pumpálnia is kell. Ha a szív összes sejtje egy és ugyanazon pillanatban húzódna össze, a vér, még mielőtt összegyűlne, ki is pumpálódna a testbe. Ily módon csak néhány csepp vér jutna a szervezetbe. A pitvaroknak még azelőtt kell az összegyűjtött vért a náluknál nagyobb kamrákba lökniük, hogy azok összehúzódnának. Ezért a szív falának izmai, mintha csak tudnák, hogy milyen sorrendben kell összehúzódniuk, bevárják egymást. Amikor a kamrák összehúzódnak, a pitvarok elernyednek, így a vér lefelé áramlik. Ilyenkor a kamrák, mivel össze vannak húzódva, összegyűjtik a vért.

A szívsejtek időzítése

A szív egy tökéletes rendszer, melynek időzítése is tökéletes. Ezt a szívet felépítő sejtek közötti összehangolás illetve információcsere biztosítja. Ami itt persze rögtön felkelti a figyelmünket, az az Isteni sugallat hatására mozgó sejtek „értelme”. A szív sejtjei az impulzust kb. 60 cm/sec sebességgel juttatják el a szív másik részébe. A jel a szinuszcsomó tájáról érkezik, melyet az SA sejtek 1/14 másodperc alatt generálnak. Itt található a második hullámot létrehozó sejtcsoport, az AV (pitvar-kamrai) csomó. Az impulzus, miközben sebesen halad előre, egymás után mozgásba hozza a két pitvart, elősegítve összehúzódásukat, hogy azok vért tudjanak gyűjteni. A még mindig előre felé haladó elektromos impulzusnak azok a rostos sejtek állják útját, amik a jobb és a bal pitvart egymástól elválasztó izomszövetben találhatók, éppen akkor, amikor az impulzus már elérné a kamrák izomzatát. Emiatt az impulzus késve érkezik a kamrába. Az impulzus 20 cm/sec sebességre csökken és kb. 1/16 másodperc alatt áramlik tovább. Ez a késleltetés rendkívül fontos. Ennek a késésnek a következtében, anélkül, hogy a kamrák összehúzódnának, a pitvarok megtöltik őket vérrel, és a kamráknak van idejük felkészülni a pumpálásra. Ez a szív szinkron mozgásának a titka.

Isten mindezeken felül, saját szinkronizációval, azaz önszabályozó képességgel is ellátta a szívet. Az egymás mellett található szívsejtek közül az, amelyiknek az összehúzódási és elernyedési ritmusa gyorsabb, ellenőrzése alá vonja a másikat. Ha ez a fajta szinkronizáció megbomlik, és míg az egyik sejt összehúzódik, a másik elernyed, nem pumpál a szív úgy, ahogyan kellene. Ennek következtében a szív rövid időn belül megáll, és ha ez az állapot pár másodpercig fennáll, az ember meghal.

Ha Önnek lehetősége nyílt volna arra, hogy a szív egyes sejtjeit külön-külön mikroszkóp alatt tanulmányozza, láthatta volna, hogy minden sejt más és más ritmus szerint mozog. Ez rendkívül meglepő, ugyanakkor valóságos csoda. Ez nem valami szervezetlenségre utal, hanem ellenkezőleg, tökéletes szervezettségre. A sejtek, ennek a szinkronizációnak engedelmeskedve, egyszerűen „tudják”, mikor kell összehúzódniuk és mikor kell elernyedniük. Isten, minden sejtnek sugallta azt az időintervallumot, amelyen belül vernie kell. Ezért mindegyikük lüktetésének sebessége és sorrendje más.

A szívet tápláló különleges hálózat

A szív olyan szerv, mely az egész testet táplálja. S ahogyan más szerveknek, neki is táplálkoznia kell. Ráadásul a szívnek sokkal több oxigénre és táplálékra van szüksége, mint a többi szervnek, hiszen nagyon elfoglalt és módfelett különleges szerv. Azonban a szívizom olyan vastag és sűrű szövet, amin nem tud áthatolni a tápanyag és az oxigén. Így a szív nem tudna a maga hasznára fordítani egy olyan eret, ami a szív belsejében futna. Akkor hát hogyan jut táplálékhoz ez az értékes szerv?

A teremtés mindezen csodái mellett talán nem lesz meglepő, ha azt mondjuk, hogy a szív is hasonlóan csodálatos rendszernek köszönhetően jut táplálékhoz. A szívnek egy különleges felszerelése van: a koszorúerek. A koszorúerek segítségével a szívből távozó vért elsőként a szív kapja meg. A két koszorúér a főverőérből ágazik el, mely a tüdőből érkező legtisztább, oxigénben leginkább dús vért szállítja. Ezeknek az ereknek az a különlegessége, hogy Isten kifejezetten a szív táplálására teremtette őket, más feladatuk nincsen. A koszorúerek, ellenben a többi érrel, melyek a szívből kiindulva a szervek felé tartanak, ismét a szívbe térnek vissza. Így az oxigénben legdúsabb vér nem is kerül máshová, a szív táplálásával van elfoglalva, mintha csak meg tudná ítélni, melyik szervnek van leginkább szüksége oxigénre. Mivel a szív sejtjei működésükhöz az oxigént és a cukrot energiává alakítják, a koszorúérben folyó vérnek ezekben gazdagnak kell lennie. Hiszen a szív energia-ellátása a szükségleteinek megfelelően alakul és néhány másodperc alatt négy-ötszörösére emelkedhet.

A koszorúerek olyan tökéletes rendben vannak elhelyezve, ami nyilvánvalóan felsőbbrendű teremtésről és tökéletes elrendezésről árulkodik. A szívbe lépő verőerek a szívizom egészét behálózzák, mintha egy fa kisebb ágai lennének. Ugyanis a szívet alkotó minden sejtnek folyamatosan táplálékra és oxigénre van szüksége. Ezek az erek egymással is összeköttetésben vannak. Ennek oka a következő: Ha az erek bármelyike valami oknál fogva elzáródna, a szív nem jutna táplálékhoz és meghalna. Ez rendkívül nagy veszély, és az erek közötti átjárhatóság fontos óvintézkedés a hasonló esetekkel szemben. Ha az egyik ér elzáródik, e megelőzésnek köszönhetően a vér a másik érben folytatja útját, elkerüli az elzáródott területet és mindenképpen eljut a szívhez. (Harun Yahya, İnsan Mucizesi)

Röviden, a szív olyan különleges sejtekből áll, melyek az Isteni sugallatnak köszönhetően folyamatosan energiát termelnek, szabályozzák a véráramlást, maguktól összehúzódnak-elernyednek, önszabályozók, tudnak tervezni, kivitelezni és megelőzni, és még gyorsan is mozognak. Ez csak pár információ a rengetegből, amely azt mutatja, hogy az emberi testben nincsen helye a véletleneknek. Ez a csodálatos művészet kétségtelenül Urunk, Isten teremtése, Aki mindent tökéletesen teremt, Aki Hatalmas, Bőkezű és Mindennel Ellátó.