A korban amelyben élünk, minden eddiginél nagyobb szükség van a hívők tanító tevékenységére és arra, hogy az emberek megismerjék a Korán értékrendjét. És bizony kétségtelen, hogy az igazhitű fiatalok lesznek azok, akik leginkább hozzá fognak járulni ehhez. A fiatalkor egyike azoknak a legtermékenyebb időszakoknak az ember életében, amikor az ember elkezdhet azon igyekezni, hogy elnyerje Isten tetszését és megkezdheti tevékenységét a Korán értékrendjének szolgálatában. A legnyilvánvalóbb bizonyíték erre az, hogy a próféták és a velük együtt lévő hívők, akikről a Korán említést tesz, nagy többsége a fiatalok soraiból került ki. De bármilyen fiatalok is voltak ezek az áldott emberek, istenhitük által éretté, felelősségteljes személyiséggé váltak, és mindig ennek tudatában is viselkedtek. Isten engedelmével nagyon sok ember hitének eszközei lettek.
A nagy és elismert Iszlám vallástudós Imám Rabbáni, aki erkölcsével és életével minden hívő számára példaértékű, azt mondja: „Mi szolgák vagyunk. Tulajdonosunk parancsol nekünk és nem vagyunk függetlenek. Nem tehetjük meg mindazt, amit akarunk. Gondolkodjunk el jól! Használjuk értelmünket és lássuk meg azt, ami távol van! Az Utolsó Ítélet Napján nem vár más, mint a szégyen és a megbánás. Fiatal éveink termékeny időszaka életünknek. A becsületes ember tudja, hogy milyen értékes időszak ez és nem pocsékolja el. Nem mindenkinek adatik meg, hogy megérje az idős kort. Ha pedig mégis megadatik, nem biztos, hogy elegendő ideje lesz.” (Mektubat, 73. Levél). Imám Rabbáni ezzel azt emeli ki, milyen fontos is az, hogy a muszlimok már fiatal koruktól fogva eleget tegyenek Istennel szembeni kötelességeiknek. Az ifjúság, azon társadalmaknak helytelen meggyőződése szerint, ahol az emberek egyáltalán nem követik a vallás értékrendjét, könnyelműen eltöltött évek szinonímája, amikor a fiatalok csak kevéssé vannak felügyelet alatt. Vagy olyan időszakot jelöl, amikor az ember befektetéseket eszközöl időskorára, más szóval megalapozza a jövőjét, tanul és karriert épít. Mindez a tevékenység persze természetszerűleg az ember fiatal éveire esik. Az ifjúkor azonban igazából nem az időskor miatt fontos időszak, hanem azért, mert az ember erőfeszítéseket tehet a halál utáni életért, valójában ez az, amiért a fiatalkor fontos. Így hát nagyon értékes évek ezek, amikor az ember mind fizikailag mind szellemileg ép, életerős és energikus. Ahogyan Iszlám tudósunk Imám Rabbáni is emlékeztet rá, fontos, mert olyan időszak ez, amikor az ember nagyon sokat tehet a vallás szolgálatában, és ha használja az értelmét, elgondolkodik, akkor hálát tud adni mindazért az áldásért, amit Istentől kapott.
Az ifjúkor egyúttal az az időszak, amikor az ember személyisége kialakul, és az illető szert tesz jó és rossz szokásaira. Ebben az időszakban az emberek még nem veszik át teljes mértékben az adott vallástalan társadalom szokásait, sajátosságait és világnézetét. Ekkor még éppen alakulófélben van személyiségük, és ha Isten vezetést ad nekik, a legszebb erkölcsi minta szerint tudnak élni életük végéig, ha követik Isten parancsait és elkerülik azt, amit megtiltott. Ezen okoknál fogva rótta a Mindenható Isten áldott szolgáira fiatal korukban a vallási értékekhez való hívás feladatát, és ezért adta nekik ifjú korukban a prófétaságot.
Áldott emberek, akik fiatalon kapták meg a prófétaságot
Ábrahám próféta (a.s.) egyike azoknak az áldott embereknek, akik fiatalon kapták Istentől a küldöttség feladatát megtiszteltetésül. A Korán hírül adja, hogy Ábrahám (a.s.), aki bálványimádó, Isten mellé társakat állító (magasztaltassék Isten) népének a vallás értékrendjét tanította, fiatal volt:
„’És - Allahra! - bizony fortéllyal rászedem a bálványaitokat, ha hátat fordítotok.’ És darabokra zúzta azokat, kivéve a fő(bálványt). Talán visszatérnek hozzá. Ők azt mondták: ’Ki cselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony vétkes ő a vétkesek között!’ (Némelyek) azt mondták: ’Hallottuk, hogy egy ifjú - a neve Ábrahám – (elutasítóan) emlékezett meg róluk.’” (Korán, 21:57-60)
Ábrahám (a.s.) szerette volna, ha nemzetsége tovább folytatódik és átadhatja valakinek a prófétasággal járó küldetést, ezért a Mindenható Istenhez fohászkodott, hogy adjon neki egy gyermeket. Urunk pedig, aki végtelenül irgalmas, válaszolt Ábrahám fohászára és megajándékozta őt Izmaillel (a.s.). Izmail (a.s.), bár még csak kicsi volt, Istenbe vetett hitével és Isten parancsainak való engedelmességével példaértékű muszlim volt.
Jézus (a.s.)
Jézus (a.s.) – Isten akaratával – csodálatos módon apa nélkül jött a világra. Már a bölcsőben, gyermekként beszélt az emberekhez és elmondta nekik, hogy Isten prófétává tette őt. Jézus (a.s.), akinek Isten kinyilatkoztatta az Evangéliumot, és segítői az apostolok is nagyon fiatal korukban kaptak vezetést Istentől s lettek muszlimok. A Korán így említi azt, amikor Jézus (a.s.) a bölcsőben szólt az emberekhez:
„(Mária) akkor (a gyermek Jézusra) mutatott. Azok azt mondták: ’Hogyan beszélhetnénk egy kisgyermekkel, (aki még) a bölcsőben (fekszik)?’ (A gyermek) azt mondta: ’Allah szolgája vagyok! Odaadta nékem az Írást és prófétává tett. És áldottá tett engem, legyek bárhol is, és elrendelte nekem az imádkozást és az alamizsnálkodást ameddig csak élek, és hogy az anyám iránt jámbor (legyek). És nem tett engem hatalmaskodóvá és szerencsétlenné. És békesség legyen velem azon a napon, amikor megszülettem, és azon a napon, amikor meghalok, és azon a napon, amikor (új) életre támadok föl.’ Ez Jézus, Mária fia - az Igazság szava szerint…” (Korán, 19:29-34)
János (a.s.)
Zakariás (a.s.) fia János (a.s.), aki Jézussal (a.s.) egyidőben küldetett ugyanahhoz a néphez prófétaként, azok közé az áldott emberek közé tartozik, akiknek Isten nagyon fiatal korukban vezetést adott. Még gyermekként bölcsességben részesítette őt Isten, erről a Korán így ír:
„’János! Fogd erősen az Írást!’ És már gyermekkorában bölcsességet adtunk neki, és együttérzést a Magunkéból és tisztaságot. És istenfélő volt.” (Korán, 19:12-13)
József (a.s.)
József próféta (a.s.), életét, küzdelmét tekintve, a rágalmak miatt, amikkel illették és a börtönben eltöltött évekért minden hívő számára a bölcsesség példája. Fiatalon vezetést kapott Urától, mely a Koránban így szerepel:
„…Eképpen adtunk Józsefnek hatalmat a földön, hogy megtanítsuk neki, hogyan kell a történeteket megmagyarázni. Allah Ura az Ő tervének. A legtöbb ember azonban (ezt) nem tudja. Amikor férfikorba serdült, bölcsességet és tudást adtunk neki. Így jutalmazzuk meg a jóravalókat.” (Korán, 12:21-22)
A fiatalok, akik Mohammed prófétát (s.a.w.) követték
Ha megfigyeljük a prófétákat, életüket és küzdelmüket, erőfeszítéseiket, azt látjuk, hogy akik követték és segítették őket az Igazság útján, meglehetősen fiatal korúak voltak.
A szahabék (a próféta kortársai) és a Próféta (s.a.w.) nagy jelentőséget tulajdonítottak a fiataloknak
Mohammed próféta (s.a.w.), akit a Mindenható Isten utolsó prófétaként küldött el szolgáinak, mindenkit hívott az Iszlámra. Az első muszlimok között – ha megnézzük – a társadalom minden rétegéből voltak követők, többségük azonban fiatal volt. Mekka vezető családjainak gyermekei sokkal inkább érdeklődtek az Iszlám iránt, mint a társadalom többi tagja. Ezek a hívő fiatalok voltak azok, akik az Iszlám értékrend közvetítésében elsőszámú támogatói, segítői voltak a Prófétának (s.a.w.). A kezdeti időkben, a Mohammed prófétát (s.a.w.) követő hívő muszlimok közül néhányan az ötvenes éveikben jártak, néhányan úgy harmincöt évesek lehettek, a többiek pedig harminc év alattiak voltak.
Mohammed próféta (s.a.w.) nagy jelentőséget tulajdonított a fiataloknak, a kinyilatkoztatás lejegyzőit is általában a fiatalok soraiból választotta. Parancsnoknak nevezte ki őket seregei élére, melyek többségükben idősebb, tanító kortársaikból álltak. A legtöbb csatában ő maga adta oda a zászlót fiatal társainak. Egyikük szavait így idézik:
Dzsundub Ibnu Abdillah (r.a.):
„Az érett korhoz közeledő fiatal csoport voltunk mi, akik Allah Küldöttével alejhi szalat we szalam (áldás és béke rá) együtt voltunk. Mielőtt a Koránt megtanultuk volna, megtanultunk hinni. Aztán megtanultuk a Koránt is. A Koránnak köszönhetően tovább mélyült a hitünk.” (Kütübi Sitte, İman Bölümü Hadis 5961)
Ezek a fiatalok minden hívő számára a bölcsesség példái. Történelmi források szerint, az alább felsorolt fiatalok a Próféta (s.a.w.) mellett tevékenykedtek:
● Ali (r.a.), egészen kicsi korában lett Allah Küldöttének (s.a.w.) követője, győzelemmel végzett ütközeteit zömmel 20-30 éves kora között vívta.
● Dzsafar b. Abu Talib (r.a.) a huszas évei közepén járt, amikor elvégezte a hidzsrát (kivándorlást) Abesszíniába, ahol az Iszlám védelmében bölcs szavakkal szólt a vallásról az abesszín uralkodó, keresztény vallástudósok és a palota elöljárói körében. Beszédeit megőrizte a történelem.
● Mus’ab b. Umayrt úgy 25 évesen, az I. Akabát (szerződés, amit azok a medinaiak kötöttek a Prófétával, akik akkor vették fel az Iszlámot és titokban találkoztak a Prófétával (s.a.w.) – a ford. megj.) követően küldte Mohammed próféta (s.a.w.) Medinába, hogy tanítson. Munkája hozzájárult ahhoz, hogy nagyon sok medinai muszlim lett.
● A levelek nagy részét, amit a Próféta (s.a.w.) a szomszédos uralkodóknak illetve arab törzseknek küldött, egy bizonyos Zaid b. Thabit (r.a.) nevű fiatal kortársa írta meg. Ezzel egyidejűleg, a Próféta (s.a.w.) utasítására megtanult héberül és arámi nyelven, hogy a szomszédos országokból érkező leveleket lefordíthassa. Ő is a kinyilatkoztatás lejegyzői között volt. Amikor Mohammed próféta (s.a.w.) meghalt, Zaid (r.a.) úgy 21 éves lehetett.
● Ezeknek a fiataloknak, akik a Próféta (s.a.w.) közvetlen közelében voltak, az első években nagy szerepük lett az Iszlám értékrendjének terjedésében az Arab-félszigeten kívül is.
Mózes próféta (a.s.) követői
Mózes próféta (a.s.), Fáraó és bálványimádó népe ellen folytatott példás küzdelmében a vallási értékekre hívta az embereket. Azok, akik feleltek hívására, hittek és segítették őt, fiatalok voltak, ezt a Korán így adja tudtunkra:
„És népének csak (kevés) leszármazottja hitt, mivel féltek Fáraótól és az előkelőiktől, hogy megpróbáltatásnak veti őket alá…” (Korán, 10:83)
„És (emlékezz arra), amikor Mózes azt mondta a legényének: ’Nem nyugszom addig, amíg el nem érem azt a helyet, ahol a két nagy víz egyesül, vándoroljak bár hosszú évekig!’” (Korán, 18:60)
A barlangba húzódó fiatalok
A Barlang Társai (Aszhab-i Khaf) fiatal hívők voltak, a Korán 18. Szúrája ír róluk. Ezek az ifjak az elől a légkör elől vonultak el a barlangba, amit koruk elnyomó, zsarnok rendszere létrehozott. Nem fejezhették ki zavartalanul gondolataikat, nem beszélhettek arról, ami helyes és akadályozva voltak abban, hogy úgy hívjanak a vallás értékeire, ahogyan kellett volna, ezért a megoldást abban látták, ha elhagyják népüket. A 18. Szúra több szempontból is fontos, erre a Próféta (s.a.w.) és a vallástudósok is felhívják figyelmünket. A Szúrában, mely a Barlang közösségének illetve Rakím Társainak történetét mondja el, több helyen is utalás történik az utolsó időkre (vagyis arra az időszakra, amiről a hadíszok is említést tesznek, a Feltámadás előtti utolsó időszak ez). Néhány ája ezek közül így hangzik:
„Vagy azt gondolod, hogy a barlang és Rakím társai a Mi jeleink között (különös) csodaszámba mentek? (Emlékezz arra), amikor az ifjak menedéket kerestek a barlangban és azt mondták: ’Urunk! Tanúsíts irántunk irgalmat Tenmagadtól és igazítsd el a mi dolgunkat helyes irányba!’” (Korán, 18:9-10)
Ezek az áják valószínűleg arra mutatnak rá, hogy az utolsó időkben a fiatalokra nagy felelősség hárul. Nagy feladatokat vállalnak majd abban, hogy szellemileg küzdjenek az eltévelyedett filozófiai irányzatokkal, hogy közvetítsék a vallási értékeket, és abban, hogy az emberekkel szembeni erőszak megszűnjön. (Isten tudja a legjobban.)
A Mehdi fiatal segítői az utoló időkben
Mohammed Próféta (s.a.w.), hadíszaiban hírt ad a Mehdiről, aki áldott személy és az utolsó időkben majd a hívők élére áll. Az utolsó időkben Isten azért küldi el őt, hogy igazsággal és az Iszlám értékrendjével töltse meg a világot, amely a zsarnokság és a zűrzavar állapotában van. A Mehdi segítői szintén fiatalok.
Hukeym bin Sa’d azt mondja:
Hallottam, hogy Imám Amir al-Mu’minín Ali (a.s) azt mondta:
„A Mehdi alejhi szalam társai fiatalok, nincsen köztük idős ember; csupán annyi, mint a kohl (szemfesték – a ford. megj.) a szemben vagy a só az útikészletben. Márpedig az útikészletben sóból van a legkevesebb.”
A fiatalokra háruló felelősség a Korán értékrendjének átadásában
Az ifjúság, végtelenül Bölcs, Mindenható Urunk kegyelme szolgái számára, mely a hívőknek olyan adomány, amiért hálát kell adniuk. Minden muszlimnak a lehető legjobban kell felhasználnia ezt az adományt Isten útján, ahogyan a következő ája emlékeztet rá: „majd pedig azon a napon kérdőre lesztek vonva a kegyről.” (Korán, 102:8)
A fiataloknak felelősséget kell érezniük azért, hogy a világban a jó erkölcs elterjedjen, a harcok, az elnyomás megszűnjön, az emberek ne hullajtsák könnyeiket és a muszlimok ne legyenek elnyomva a Földön. Utasítaniuk kell a jóra és óvniuk kell az embereket a rossztól. Szellemi síkon küzdeniük kell az eltévelyedett filozófiákkal, melyek minden zűrzavarnak alapot adnak, és az előttük élt őszinte hívők életéről kell példát venniük. Példaként kell maguk elé állítaniuk azt a fajta ragaszkodást, szeretetet és engedelmességet, ahogyan kortársai a Prófétához (s.a.w.) kötődtek, továbbá a Koránt és a Próféta (s.a.w.) Szunnáját kell útmutatónak venniük. Így, Isten engedelmével ezeknek a hívő fiataloknak az erőfeszítései eszközei lesznek annak, hogy közelebb kerüljünk a fény napjaihoz, melyek már közel vannak.
A szövegben szereplő rövidítések, kifejezések:
s.a.w.: Szallallahu alejhi wa szallam, Allah dicsérete és békéje legyen vele.
a.s.: Alejhi szalam, Béke legyen vele.
r.a.: Radiallahu anhu, Allah legyen vele elégedett.
Hadísz: Mohammed próféta (s.a.w.) mondása, cselekedete, példája
