Nagyon sokan tisztában vannak azzal, hogy a társítás óriási veszélyként magasodik az őszinte hit előtt, és Isten, a Magasztos és Mindenható előtt megbocsáthatatlan bűn. A legtöbb ember azonban mentesnek érzi magát ettől az állapottól. Azt gondolják, hogy a musrik vagyis társító emberek kőből vagy fából faragott szobrokat és bálványokat imádnak. Van aki pedig úgy gondolja, hogy a társítók kifejezetten a Mohammed Próféta (béke legyen vele és Isten áldásai) korát megelőző tudatlan arabok voltak, akik a Kábában elhelyezett bálványoknak hódoltak, illetve hozzájuk hasonló, primitív bálványimádók lehettek.
Pedig a társítás nem csupán bizonyos tárgyak vagy bálványok imádatát jelenti. Minden teremtmény, akitől az ember segítséget remél Isten helyett, minden, amit az ember Isten tetszése elé helyez választásában egy-egy istenségnek minősül Isten Mellett (Magasztaltassék Isten, a Mindenható). Ezért a társítást nem szabad valami távoli dolognak gondolni, sőt ellenkezőleg, az embernek abban a lehetőségben kell gondolkodnia, hogy nagyon közel lehet hozzá. Hiszen ez az egyik legnagyobb bűn, amit Isten ellen el lehet követni. Isten Mellé más istenséget venni és Hozzá társítani hatalmas sértés. (Magasztaltassék Isten, a Mindenható) Ezért Isten a Koránban hírül adta, hogy a társítás a legnagyobb eltévelyedés, és hogy megbocsátja azt a bűnt, amit akar, de nem fogja megbocsátani a társítást. Az egyik ájában Isten így szól:
„Allah nem bocsátja meg azt, hogy [más isteneket] társítsanak Mellé. Ami ez alatt van, azt megbocsátja, akinek akarja. Aki Allah Mellé [más isteneket] társít, az [az igaz úttól] messze bolyongva tévelyeg.” (Korán, 4:116)
Ezt a kérdést illetően, Isten nagyon világosan kinyilatkoztatta, hogy a társítástól őrizkedni kell. A muszlimoknak leginkább attól a bűntől kell óvakodniuk, amiről Isten azt mondja, hogy nem fogja megbocsátani és amit tévelygésnek nevez. A Koránban számos ája van, amelyben Isten inti a hívőket a társítással szemben, és felszólítja őket, hogy óvakodjanak ettől a hatalmas rossztól. Az egyik ilyen ája az, amelyben Lokman próféta azt tanácsolja a fiának: „Fiacskám! Ne társíts Allah Mellé [más isteneket]! A társítás bizony óriási vétek!” (Korán, 31:13) A társítás kérdése azért is nagyon sarkalatos pont, mert az ember összes cselekedetét hiábavalóvá teszi és bánat forrása lesz (a túlvilágon). A Korán így figyelmezteti az embereket erre a helyzetre:
„És már kinyilatkoztatott neked és azoknak, akik előtted éltek, hogyha [Allah Mellé más isteneket] társítasz, akkor bizony a te munkálkodásod hiábavaló lesz, és kárvallott leszel a kárvallottak között.” (Korán, 39:65)
Mindezekből az ájákból nyilvánvalóvá vált, hogy az Isten Mellé történő társítás rendkívül veszélyes, olyan bűn, ami akár a Pokolba is vezetheti az embert. Ezért annak, aki féli Istent és az Ő Kertjében reménykedik, nagyon résen kell lennie. Ahhoz, hogy az ember ezekre odafigyelhessen először is az kell, hogy megismerje, mi a társítás, hogy tisztában legyen azzal, mik tartoznak a társítás tárgykörébe. Aki tudja ezt és Istenfélő, az rendkívüli módon igyekszik távol tartani magát ennek a bűnnek az elkövetésétől.
Meg kell jegyeznünk, hogy rendkívül hátrányos helyzetbe kerülhet az az ember, aki azt gondolja, hogy őrá ez a veszély nem leselkedik, és hogy a társítás számára nem kísértés. Mivel az illető azt hiszi, neki gondolnia sem kell erre a kérdésre, nem veszi magára azokat a tanácsokat, példákat, amiket ebben a témában hall, ezáltal ha a társítás állapotában van, abban is marad. Következésképpen pedig társítóként fog meghalni, és ezzel a bűnnel kerül Isten, a Mindenható és Magasztos Színe elé. Olyan helyzet ez, amit egyetlen muszlim sem akarhat.
Ezért minden embernek őszintén el kell gondolkodnia a társításon, és rendkívüli módon őrizkednie kell azoktól a hibáktól, amiket a Korán említ, sőt az olyan viselkedéstől is, ami egy kicsit is a társításra hasonlít. Ha az ember nem utasítja el rögtön és kategorikusan, hogy ő esetleg hibákat követ el, hanem mindig minden kérdésben esélyt ad annak, hogy téved vagy hiányosságai vannak, akkor Isten, a Magasztos és Mindenható engedelmével mindig haszonra fog szert tenni.
