Az emberek évszázadok óta kutatják a hosszú és egészséges élet titkait. A szakértők van, hogy diétát, van, hogy sportot javasolnak. Van azonban egy egészen új felfedezésük is: a köztiszteletben álló amerikai hírmagazin, a Newsweek, mely egyik számában a hosszú és egészséges élet titkait fürkészte, arról számolt be, hogy a hosszú élet első számú titka a megbocsátás.
Ez a hetilap beszámol arról, hogy szoros kapcsolat áll fenn az ember lelkiállapota és egészsége között, és elmeséli, milyen káros hatással lehet a testre az, ha valaki nem képes megbocsátani a másik embernek:
„Megemelkedik a kortizol nevű hormon szintje és megnövekszik a szívbetegségek, a neurológiai tünetek és az eszméletvesztés kockázata.”
Bocsáss meg és élj sokáig!
A Newsweek folyóirat kutatásainak eredménye újfent rávilágított arra, mennyire szoros kapcsolatban áll egymással az ember pszichéje és testi egészsége. A Harvard Egyetem szakértői arról számoltak be, hogy ha valaki megbocsát egy másik embernek, azzal számos betegségtől óvja meg a testét. A hetilap szerint az egészséges élethez mindenekelőtt az szükségeltetik, hogy az ember „megbocsátó” legyen. Azt írja, hogy a meg nem bocsátás és a bosszúvágy az ember szerves részét képezi, és a közel 1200 klinikai vizsgálat arra mutatott rá, hogy „a negatív érzelmek az emberre nézve pszichológiai szempontból és fizikailag is egyaránt károsak”. Ha az ember nem bocsát meg egy dolgot, vagy nem bocsát meg valakinek, az pszichológiai nyomás alatt tartja őt. Idővel ez a nyomás a szív egyre erősödő szorításához, szívbetegségekhez vezető hormonális változásokat idéz elő, neurológiai panaszokat, illetve emlékezetkihagyást okoz. Egy másik vizsgálat arra derített fényt, hogy azoknál, akik negatív érzéseket táplálnak magukban, megemelkedik a kortizol nevű hormon szintje. Ennek a hormonnak a túltengése aztán főleg immunrendszeri megbetegedésekhez, valamint cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz és hasonló megbetegedésekhez vezet.
Egyéb kutatási eredmények, melyek a megbocsátás jótékony hatását igazolják
Nem olyan régen több kutatás is lezajlott Amerikában, melyek során a tudósok arról számoltak be, hogy azok az emberek, akik képesek megbocsátani, testileg-lelkileg egészségesebbek a többieknél. Frederic Luskin, a Stanfordi Egyetem megbízott kutatója csapatával San Francisco lakosai közül 259 személyt vizsgált meg. A kísérlet során a kutatók 6 alkalommal másfél-másfél órás beszélgetésre hívták be az érintetteket. Az ülések célja az volt, hogy megbocsátásra tanítsák az embereket. Akik részt vettek a kísérletben, mind azt mondták, hogy miután sikerült megbocsátaniuk annak az embernek, aki megbántotta-megkárosította őket, kevésbé éreztek testi fájdalmat. Akik megtanultak megbocsátani, azok nem csak lelkileg, érzelmi szinten érzik magukat jobban, hanem fizikailag is. Megállapították például, hogy a stressz okozta hátfájás, álmatlanság, gyomorfájdalom és egyéb testi-lelki panaszok is jelentős mértékben csökkentek ezeknél az embereknél.
Luskin, aki a Stanfordi Egyetem igazgatója és egészségpszichológia professzora, Forgive for Good című könyvének bemutatóján a megbocsátást illetően azt mondta: „(a megbocsátás) bevált recept az egészséghez és a boldogság elnyeréséhez”. A könyv elbeszéli, hogy a megbocsátás által csökken az emberben a harag, a fájdalom, a depresszió és a stressz érzése, valamint olyan pozitív lelkiállapotok megéléséhez vezet, mint a remény, a türelem vagy az önbizalom. Dr. Luskin szerint a hosszan tartó harag az emberek fizikai egészségét illetően is láthatóan negatív nyomokat hagy. Luskin a következőket mondja:
„A hosszan tartó harag lenullázza a test termosztátját. Ha az ember hozzászoktatja magát ahhoz, hogy még ha kevéssé is, de folyamatosan haragudjon, akkor már nem fogja tudni, hogy mi a normális (érzés-viselkedés). Ha az ember ezt megszokásává teszi, az egyfajta adrenalin túltengéshez vezethet. Felemészti a testet és megnehezíti, hogy az ember egészségesen gondolkodjék, ez pedig tovább ront a helyzeten.”
Luskin azt is elmondja, hogy a test harag és stressz hatására kiválaszt bizonyos enzimeket, amiknek a jelenléte a koleszterolszint és a vérnyomás megemelkedéséhez vezet. Mindez olyan reakciókat indít el, amiknek nem szabadna, hogy hosszú távon ki legyen téve az emberi szervezet.
A Healing Currents Magazine 1996. Szeptember-Októberi kiadásában közölt cikk, amely a „Megbocsátás” címet viseli elmondja, hogy a harag, ami az emberben valakivel vagy valamilyen helyzettel szemben fellobban, negatív érzelmeknek nyit utat és nem csak az illtő lelki egyensúlyát borítja fel, hanem fizikai egészségét is tönkreteszi. A cikk arról is beszámol, hogy az emberek idővel észreveszik a hirtelen haragjuk okozta negatívumokat és a megbocsátás mellett döntenek, hogy ezzel rendbe hozzák megromlott kapcsolataikat és megoldják problémáikat. Szó esett arról is, hogy az emberek miután keresztül mentek egy ilyen helyzeten, már nem akarják a drága idejüket és az életüket haragra pazarolni, ezért mind saját magukkal szemben elnézőek, mind másokkal szemben megbocsátóak lesznek. Másrészről, egy 1500 emberrel folytatott kutatás során megállapították, hogy azok között, akik vallásos életet élnek, kevesebb a depressziós, a stresszre panaszkodó vagy az elmeháborodott. A kutatást végző Dr. Herbert Benson ezt a vallásban fontos szerepet betöltő „megbocsátással” köti össze és azt mondja:
„A vallás azt tanácsolja az embernek, hogy legyen megbocsátó embertársaival szemben. Ezért akik vallásos érzülettel élik életüket, nem halmozzák fel magukban a problémáikat és könnyebben veszik az élet buktatóit. Ez pedig azt jelenti, hogy a vallásgyakorló emberek között kevesebb a depressziós, a stressztől vagy egyéb zavaró tényezőktől szenvedő.”
A Harvard Hírlapban közzétett egy másik cikk, mely „A harag a szívünk ellensége” címet viseli, arról számol be, hogy a harag a szív egészségét tekintve rendkívül káros érzelem. Ezt Ichiro Kawachi, a Harvard Egyetem professzora és kollégái különböző tesztek, illetve felmérések végzésével tudományosan be is bizonyították. Kutatásaik során megállapították, hogy azok az idős emberek, akik káros szokások rabjai, háromszor annyira hajlamosak a szívbetegségekre, mint nyugodtabb társaik. Kawachi szerint „a fokozott düh érzése, illetve az ártó szándék az emberben, amikor tárgyakat tör össze vagy veszekszik valakivel, növeli a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.” A düh következtében ugyanis a stresszhormonok mennyisége megnő, a szívizomsejteknek több oxigénre van szükségük és a vérben a trombociták összecsapzódnak és elzáródást okoznak. Mindez a szív egészségét károsan befolyásolja. Ráadásul amikor valaki dühbe gurul, a szívverése a normálishoz képest felgyorsul, ez pedig az erekben megemeli a vérnyomást, következésképpen nő a szívinfarktus kockázata.
A kutatók szerint a düh és az ellenségesség beindítja a vérben a gyulladásos megbetegedésekkor működő proteinek termelését is. A Psychosomatic Medicine (Pszichoszomatikus Orvostudomány) nevű folyóiratban azt olvashatjuk, hogy a túlzott düh következtében megnövekszik a gyulladásos megbetegedéseket előidéző proteinek termelődése, ez pedig a verőerek megkeményedéséhez, következésképpen érelzáródáshoz és szívinfarktushoz vezet. Az észak-carolinai Duke Egyetem professzora Edward Suarez szerint a nagyon mérges, illetve rosszkedvű pácienseknél a normális szintnél magasabb az interleukin 6 (IL-6) nevű protein szintje. A vérben a magas IL-6 szint a verőerek falán zsírfelgyülemlést okoz, ami pedig az ér elzáródását eredményezi. Végeredményben Suarez arra a következtetésre jutott, hogy a szívbetegségek nem csak a dohányzással, a magas vérnyomással, a túlsúllyal és a magas koleszterin szinttel hozhatók szoros összefüggésbe, hanem olyan pszichés faktorokkal is, mint a depresszió, a düh és az ellenségesség.
A The Times is megjelentetett egy cikket a témában, „A düh növeli a szívinfarktus kockázatát” címmel. A cikk leírja, hogy a hirtelen haragra gerjedés rövid úton szívinfarktushoz vezet, azokat pedig, akik a stresszre dühvel reagálnak, háromszor olyan gyakran érik utol a szívbetegségek, és ötször akkora a veszélye annak, hogy korán infarktust kapnak, mint akik nyugodtabbak. A Maryland állambeli Baltimore város John Hopkins Egyetemének tudósai szerint azok, akik hamar felidegesednek, akkor is rizikófaktorba tartoznak, ha a családjukban nem volt szívbeteg.
Kimagasló erkölcsi tulajdonság: megbocsátónak lenni – ezt tanácsolja a Korán
Nos, míg a tudomány csak nem olyan rég fedezte fel, milyen pozitív hatással van a megbocsátás az ember egészségére, a Magasztos és Mindenható Isten már 14 évszázaddal ezelőtt hangsúlyozta a Koránban ennek fontosságát. A Koránban sok olyan tulajdonságról olvashatunk, amelyek a szép viselkedés részét képezik, és ezek közül az egyik a megbocsátás:
„Ragaszkodj a megbocsátáshoz, és parancsold meg azt, ami helyes, és fordulj el a tudatlanoktól.” (7:199)
Egy másik ájában Isten így szól: „...és bocsássanak meg és nézzenek el! Ti nem szeretnétek, hogy Allah megbocsásson nektek? És Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (24:22) Azok számára, akiktől távol áll a Korán erkölcsisége, rendkívül nehéz megbocsátani, hiszen bármilyen apró hibára rögtön dühvel reagálnak. Isten azonban arra hívja fel a hívők figyelmét, hogy a megbocsátás szebb viselkedés:
„A rossztett fizetsége ahhoz hasonló rossztett. De ha valaki megbocsát, és helyrehozza, annak a jutalma Allahtól van...” (42:40)
„… De ha elnézitek, és felmentitek őket, és megbocsátotok, hát bizony Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (64:14)
Ez a Korán-ája pedig: „És aki türelmes, és megbocsát, ha vétkeznek ellene, az bizony az Allah által ajánlott dolgok közül van.” (42:43) azt adja tudtunkra, hogy a megbocsátás kimagasló erkölcsi tulajdonság. Így aztán a hívők megbocsátóak, irgalmasan és elnézően viselkednek, és ők azok, „akik visszafogják a haragjukat, és megbocsátanak az embereknek” (3:134), ahogyan a Korán tanítja őket.
A hívők megbocsátás-fogalma nagyban eltér azokétól, akik nem a Korán tanításai szerint élnek. Vannak, akik bár azt mondják, megbocsátottak a másik embernek, mégis hosszú ideig eltart, míg szívük megtisztul a neheztelés és harag érzésétől. Viselkedésük továbbra is sértettségüket tükrözi. A hívők megbocsátása ezzel szemben őszinte. A hívők tudják, hogy az ember próbára van téve ezen a világon, hibát követ el, ebből tanul, így elnézőek és szeretetteljesek az emberekkel. Azonfelül a hívők akkor is habozás nélkül képesek megbocsátani, ha teljes mértékben nekik van igazuk, a másik félnek pedig egyáltalán nincsen. A megbocsátás terén nem tesznek különbséget kis vagy nagy hiba között. Talán egy hiba elkövetése nagy veszteséghez vezet. A hívők viszont tudják, hogy minden, ami történik, Isten ellenőrzésével és az elrendelés szerint történik, ezért alázatosak maradnak és nem keríti őket hatalmába a másik iránti személyes harag.
Röviden összefoglalva: a düh egy olyan torz viselkedésforma, amely elsősorban az ember lelkiállapotára van rossz hatással, de ugyanakkor az egészségét is rombolja. A megbocsátás pedig – még ha oly nehéz is – egy olyan szép viselkedésforma, olyan kimagasló erkölcsi tulajdonság, amely eltöröl minden negatívumot, ami a haraggal együtt jár és segíti az embert, hogy élete fizikai értelemben és lelkileg is egészségesen teljék. A megbocsátás olyan viselkedésforma, amely eszköze egészségünknek, pozitív tulajdonság, amivel mindenkinek rendelkeznie kellene. Azonban a megbocsátás csak akkor ér valamit, ha elsődleges célunk – mint minden cselekedetünket illetően – Isten tetszésének elnyerése. A tudomány napjainkban felismerte a megbocsátás hasznos oldalait, az pedig, hogy a Korán több ájában is hangsúlyozza a megbocsátás fontosságát, csupán egy a Korán bölcsességei közül.
