„Ha az Én szolgáim kérdezni fognak téged Felőlem, úgy Én közel vagyok [hozzájuk] és felelek annak a fohászára, aki Hozzám fohászkodik. Hallgassanak hát [ők is] az Én [hívásomra] és higgyenek Nekem! Talán az igaz úton fognak haladni.” (Korán, 2:186)
Isten, nagyon közel van az Ő szolgáihoz. Ahogyan az ája is ismerteti, a semmiből teremtette meg a világokat és folyamatosan az ellenőrzése alatt tartja őket. Minden aszerint történik, ahogyan Ő meghatározza, akár egy levél lehullásáról van szó, akár galaxisunk űrbéli utazásáról. Isten, az Ő végtelen tudását és hatalmas erejét küldöttei segítségével adta hírül, akiket az emberekhez küldött, és a világegyetem összes élőlényének tökéletes teremtésével bizonyította.
Isten, küldöttei és kinyilatkoztatásai útján megismerteti Magát szolgáival. A Korán 50. Szúrájának 16. ájájával hírül adja, milyen közel van az emberhez:
„Megteremtettük hajdan az embert és tudjuk, hogy milyen [gonosz gondolatokat] sugall néki a lelke. Mi közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere.” (Korán, 50:16)
Így aztán, „nincs kettesben folytatott beszélgetés, hogy ne Isten lenne a harmadik, sem hármasban, hogy ne Ő lenne a negyedik”. Ha csak suttog is az ember, Isten azt is hallja, ha meg sem mozdul, azt is látja. Isten, ismeri az ember minden gondolatát. Amikor alszik, amikor megy valahová, amikor beszél, az ember Isten mellett van. Mindeközben nem látja Istent, Isten azonban látja őt. A Koránban ez így szerepel:
„ ... Kérjetek hát bocsánatot Tőle, aztán forduljatok Hozzá megbánással! Bizony, az én Uram közel van és meghallgat.” (Korán, 11:61)
