Hívőnek lenni azt jelenti, hogy az ember szívből hisz azokban az igazságokban, amiket Isten a Korán által adott hírül az embereknek, egész életét ezen igazságok fényében kívánja leélni. Szilárd bizonyossága van azt illetően, hogy Istenen kívül nem létezik más erő, a Sors, az Ítélet Napja, a Paradicsom és a Pokol igazság, az evilági élet a próbatétel színhelye, és hogy minden ember felelős azért, hogy a Korán erkölcsét a legtökéletesebb formában megélje. Aki ilyenformán hisz, az már egész életét a Koránban közölt igazságok tudatában éli. Minden pillanata ezeket az igazságokat tükrözi, minden pillanatot úgy él meg, hogy azzal leginkább elnyerje Isten tetszését.
Nem elég, ha az ember azt mondja: „én ezeket a dolgokat tudom, tisztában vagyok velük, szívből hiszek bennük”, emellett nem szabad elhanyagolnia az elmélyült gondolkodás kérdését sem. Ha az ember reggeli ébredésétől kezdődően egész nap, szinte minden órában, minden percben újra és újra átgondolja a hit igazságait, az sokkal tökéletesebb erkölcsöt, viselkedést eredményez a számára.
Az embernek csaknem folyamatosan fel kell idéznie magában az Isten iránt érzett szeretetét, Istenfélelmét, az alázatosság érzését, mely abból fakad, hogy az ember tudja, mindent Isten ellenőriz. Az embernek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról, hogy Isten teremtette őt, és hogy az ember egy gyenge és szükséget látó teremtmény Isten uralma alatt, s nem más, mint egy kép, amit Isten teremtett. Az embernek gyakran emlékeztetnie kell magát arra, hogy az evilági élet nagyon hamar elmúlik, az ember gyorsan megöregszik, hogy a halál, mely nem nézi, hogy az ember fiatal-e vagy idős, egy pillanat kérdése csupán, hogy minden esemény azért teremtetik, hogy az embert próbára tegye, s hogy az ember alapvető célja az, hogy elnyerje Isten megelégedését, majd elnyerje Urunk szeretetét az örökkévalóságban. Az ember alapvető célja a túlvilág kell, hogy legyen és az, hogy a végtelenségben együtt legyen azokkal, akik alávetették magukat Istennek, vagyis a muszlimokkal.
„Allah azokat szereti, akik az Ő útján (csata)sorokban harcolnak, szilárdan rakott építményekhez hasonlatosan.” (Korán, 61:4) Isten, ezzel az ájával emlékeztet arra, miért szereti a muszlimokat: nagyon fontos, hogy minden muszlim úgy érezze, a muszlimok egyenesen olyanok, mint egyetlen test részei, egymás legközelebbi barátai és védelmezői.
Azon túl, hogy egy muszlim tudja ezt és hisz benne, felelőssége is, hogy gyakorta felidézze magában, mélyen elgondolkodjék vagy gyakran megemlékezzék róla, ugyanakkor pedig egy-egy eszköz, mely abban segít, hogy saját maga még jobb erkölcsre, még tökéletesebb viselkedésre tegyen szert.
„És emlékezz meg gyakorta Uradról és magasztald Őt este és reggel!…” (Korán, 3:41)
„És emlékezz meg a te Uradról magadban alázatosan és félve, hangos szó nélkül, reggelente és estelente!…” (Korán, 7:205)
„…bizony a szíveket az Allahról való megemlékezés tölti el nyugalommal.” (Korán, 13:28)
