A Sátán megfogadta, hogy az Utolsó Ítélet Napjáig minden erejével a rosszra fogja hívni az embereket. Nagyon sok titkos módszere van, ezekkel igyekszik eltávolítani az embert a Korán erkölcsétől, és igenis komoly erőfeszítéseket tesz e tekintetben. Nincs azonban semmi ereje az ember felett, amivel bármire is kényszeríthetné őt, hanem csupán ígérget az embernek, így hívogatva őt. Az illető lelkiismeretén és értelmén múlik, hogy válaszol-e erre a hívásra, vagy hátat fordít neki.
Isten, a kinyilatkoztatásokban és a küldöttek által nagyon részletesen ismertette, mik azok a dolgok, amik helyesek és mik azok, amik nem. Megteremtette továbbá a lelkiismeretünket is, amely arra való, hogy az élet minden területén utat mutasson számunkra és sugallja nekünk, mi a helyes. Lelkiismeretünk – Isten engedelmével – mindig a jóra hív bennünket.
Bármennyi rosszat is sugalljon az ember alsóbb énje, a lelkiismeretnek köszönhetően mindig van az embernek annyi tudása, ami elegendő ahhoz, hogy távol maradjon a negatív dolgoktól. Aki tudja, mi lenne a helyes és mégis saját akaratából hallgat a Sátán hívására, annak azt is tudnia kell, hogy tetteiért egyedül ő fog majd felelni. A Korán egyik ájája hírt ad arról az igazságról, hogy az ember „egyes-egyedül” fog számot adni a túlvilágon arról, hogyan cselekedett:
„Most pedig egyes-egymagatokban idejöttetek Hozzánk úgy, hogy ahogyan először megteremtettünk benneteket és magatok mögött hagytátok (mind)azt, amivel (földi életetekben) felruháztunk benneteket. És Mi nem látjuk a ti közbenjáróitokat, akikről úgy vélekedtetek, hogy (Velünk együtt) a ti részestársaitok ők. Bizony, elszakadtatok egymástól és eltűntek tőletek (a semmibe) azok, akikről (hitetlenségetekben) képzelődtetek.” (Korán, 6:94)
„Semmiképpen! Felírjuk majd azt, amit mondott, és nyújtván nyújtjuk az ő büntetését. És Mi örököljük azt, amiről beszél, és egyes-egyedül jön majd Hozzánk.” (Korán, 19:79-80)
„És a Feltámadás Napján mindegyikük egyes-egyedül jön Hozzá.” (Korán, 19:95)
A Sátán elhiteti az emberrel, hogy a barátja és a segítője, így hívja őt a rosszra. Mindenféle dolgokat ígér az embernek. A túlvilágon azonban el fog fordulni és fel fogja fedni az ember előtt, hogy ő csupán hívogatta-csalogatta őt, az alapvető probléma pedig vele magával volt. Ez az igazság a Koránban így szerepel:
„És miután a dolog eldöntetett, a Sátán azt mondta: ’Allah megígérte nektek az Igazság ígéretét. Én is ígéretet tettem nektek, de én megszegtem (azt) nektek. Nekem nem volt hatalmam fölöttetek. Én csak szólítottalak titeket, és ti meghallgattatok engem. Ne gyalázatok hát! Gyalázzátok saját magatokat! Nem segíthetek nektek, és ti sem lehettek az én segítségemre. Bizony, én tagadom azt, hogy korábban (Allah Mellé) társítottatok engem.’ A vétkeseknek fájdalmas büntetés lesz az osztályrésze.” (Korán, 14:22)
Azok, akiknek ezen a világon tetszik a Sátán viselkedése és akik nem engedelmeskednek Isten parancsainak és nem maradnak távol attól, amit megtiltott, a túlvilágon nem tudják majd a Sátánra hárítani a felelősséget. Az ember hiába is magyarázkodik „én azért tettem rosszat, mert a Sátán befolyásolt, de én nem vagyok rossz ember”, mentegetőzése nem őszinte, és nem fogadtatik el a túlvilágon. Isten a Korán ájáiban világosan tudtára adta az embernek, hogy a Sátán rossz erkölcsű, csak hazudozik az embernek és mindent megtesz azért, hogy az embert a Pokolba taszítsa. Akinek tudomására jutnak ezek az igazságok, melyek a Koránból valók, és észreveszi, hogy hibázott, annak azonnal meg kell válnia hibájától, Istennél kell menedéket keresnie a Sátán erkölcstelenségétől, és nem szabad megátalkodnia a rossz viselkedésben. A Korán 3. Szúrájában ez így szerepel:
„És akik, ha valami szégyenletes dolgot követnek el, vagy saját maguk ellen vétkeznek, akkor megemlékeznek Allahról és vétkeik megbocsátásáért esedeznek – és vajon ki bocsátaná meg a vétkeiket, ha nem Allah? -, és akik nem átalkodnak meg (bűnös) cselekedetükben – tudván, (hogy az bűn).” (Korán, 3:135)
Aki engedelmeskedik a Sátánnak és ragaszkodik a rosszhoz, annak a Pokol büntetése jár. Az evilági élet a túlvilági örök élethez viszonyítva nagyon rövid. A túlvilágon mit sem ér az, hogy az ember az evilági élete során mindenféle kifogással-ürüggyel ártatlannak vallja magát. Az ember nagyon bánni fogja a hazugságait s hogy nem volt őszinte, erről a Korán így ír:
„Azon a napon a vétkes az öklét harapdálja (és) azt mondja: ’Bárcsak a küldöttel választottam volna utat! Ó jaj nekem! Bárcsak ne választottam volna ezt és ezt barátnak! Bizony, eltántorított engem az intéstől, miután az eljött hozzám!’ A Sátán (mindig) cserbenhagyja az embert.” (Korán, 25:27-29)
Ne feledje, hogy amikor eljön az a nap, senki megbánása nem ér majd semmit. Az egyetlen módja annak, hogy ne legyen részünk ilyen megbánásban az, ha addig amíg van időnk, tiszta szívvel hiszünk Istenben és úgy élünk, hogy megfeleljünk a parancsainak és a leginkább elnyerjük az Ő tetszését.
