A Korán olvasásakor Istennél keressünk menedéket a Sátántól!

A próbatétel eszközeként Isten megteremtette a sátánt, aki olyan tulajdonsággal lett felruházva, amivel az emberek gondolatait titkon befolyásolni tudja. Ennek hatása az ember hitének mélységétől függően változik. Míg a hitetlenekkel szemben mindent elér, az őszinte hitű hívőkkel szemben a sátánnak nincs semmilyen ereje, sem pedig befolyásoló készsége, amivel ártani tudna nekik. (Korán, 15:39-40) De bármennyire is nincs ereje Isten őszinte szolgáinak eltévelyítéséhez, megpróbálhatja összezavarni gondolataikat, megzavarni a figyelmüket, vagy feledékennyé teheti őket.

Annak az embernek a szavai, beszéde, viselkedése és tettei, aki a sátán befolyása alatt cselekszik, kétségkívül zavarja a hívőket. Ehhez hasonlóan a sátán ugyanezt a zavaró érzést próbálja meg ráerőltetni a hívőkre a saját láthatatlan dimenziójában. Célja, hogy megakadályozza a hívők jótetteit azáltal, hogy teljes mértékben lefoglalja az elméjüket és összezavarja figyelmüket. A sátán ezzel a módszerrel próbálja megakadályozni a hívőket abban, hogy amikor olvassák a Koránt, megértsék Isten szavait és a lehető legszebb módon alkalmazzák azokat. Mert a hívők a Korán által az igaz útra vezéreltetnek, és a sátán egyetlen célja pedig az, hogy letérítse a hívőket az igaz útról. Pontosan ezért akarja, hogy a hívők ne értsék meg a Koránt, félreértsék, sőt, ha lehet, teljesen eltávolodjanak tőle és elutasítsák. Isten a sátán eme erőfeszítésével szemben kötelezővé tette a hívők számára, hogy Nála keressenek menedéket:

„Amikor a Koránt hirdeted, keress menedéket Allahnál a megkövezett Sátán elől!” (Korán, 16:98)

Akik hisznek és bíznak Istenben, és akik e szerint cselekednek, azoknak a sátán nem tud semmiben sem ártani. Így olvashatunk erről a Koránban:

„Bizony nincs néki hatalma azok fölött, akik hisznek, és akik az Urukra hagyatkoznak.” (Korán, 16:99)