„De ti előnyben részesítitek az evilági életet, holott a másvilág jobb (a jutalmat illetően) és maradandóbb.” (Korán, 87:16-17)
Ezen a világon Isten nagyon sok áldást teremtett, amik a Paradicsomra emlékeztetnek. Mellettük helyet kaptak a hiányosságok, csúnya dolgok és hibák is, amik viszont a Pokolhoz tartoznak. Az evilági élet hiányossága természetesen nem azt jelenti, hogy a világból hiányzik a szépség.
A próbaközeg szükséges bölcsessége, hogy ebben a világban egymás mellett léteznek azok a dolgok, amik a Paradicsom sajátosságai és azok is, amik a Pokolra jellemzőek. Ezáltal a hívők, egyrészt képet alkothatnak maguknak a Paradicsomról illetve a Pokolról, másrészt a túlvilág felé fordulhatnak, amely valóságos, tökéletes, hiányosságoktól mentes és örökkévaló, ahelyett, hogy a rövid és múlandó evilági élet ragadná őket magukkal. Az élet, amit Isten szolgái számára kiválasztott, s amely tetszésére van, a túlvilági élet. A túlvilágról a Korán ájái azt mondják, hogy az az igazi és örökkévaló otthon.
Az áják ugyanakkor arról is beszámolnak, hogy egyes emberek előnyben részesítik az evilági életet a túlvilágival szemben. Azt hiszik, hogy lehetséges ezen a világon a tökéletes élet megvalósítása. Az evilágra jellemző roppant hibákat és hiányosságokat úgy fogják fel, mint az élet természetes velejáróját. Például a betegség nagyon sok embernek teljesen természetes. Ugyanígy a fáradtság, a fájdalom, a búskomorság is az igencsak megszokott fogalmak körébe tartozik. Pedig minden hiányosságot, ami megfigyelhető ebben az életben, Isten hatalmas bölcsességgel teremtett. Az ember feladata az, hogy ezeken a bölcsességeken mélyen elgondolkodjon és okuljon belőlük.
