Beszéljünk az Iszlám erkölcsről és serkentsük az embereket az Istenben való hitre!

Néhányan azt gondolják, kizárólag azért felelősek, hogy a lehető legjobb, legnyugodtabb körülmények között éljenek és a többi emberrel szemben nincs sem erkölcsi, sem pedig anyagi kötelezettségük. Úgy vélik, felelősségük csak addig terjed ki, hogy saját maguk éljenek a vallás előírásai szerint és a többi embernek nem kötelesek a vallás erkölcséről beszélni. Pedig a Koránban ennek éppen az ellenkezőjét olvashatjuk.

Egy muszlim egyik legnagyobb felelőssége az, hogy környezetében beszéljen az Iszlám erkölcséről és buzdítsa az embereket az Istenben való hitre. A Koránban tiszta és egyértelmű rendelkezések találhatók az emberek figyelmeztetésével kapcsolatban. Ezek közül az egyik a Korán 74. szúrájának 1 és 2. ájájában olvasható:

„Oh, te, betakarózott! Kelj fel és ints!” (Korán, 74:1-2)

Ahogyan a hívők kötelesek a vallás szerint élni, ugyanúgy felelősek azért is, hogy buzdítsák a környezetükben lévő embereket. Sőt a Koránban hírül adatott, hogy a hívőknek egész életüket a vallásuk átadására kell felépíteniük. Munkáikat, tartózkodási helyüket, szórakozásukat és életmódjukat e felelősség tekintetében alakítják. Egy hívő számára az üzleti életnél, szórakozásnál és saját kényelménél sokkal fontosabb, hogy minden ember ismerje és felfogja Isten létezését, hogy tudatában legyen annak, hogy valójában milyen hely a pokol és tisztában legyen azzal, hogy egy nap számot kell adnia tetteikről. Azok a hívők, akik tudatában vannak annak, hogy valójában milyen súlyos a büntetés a pokolban és tisztában vannak Isten erejével, mindent elkövetnek azért, hogy az emberek mindenképp megtudják, milyen vég felé közelítenek, ha nem a vallás erkölcse szerint élnek. Ha kell, otthagyják munkahelyüket és házaikat és lemondanak vagyonukról, csak azért, hogy figyelmeztessék az embereket és ezáltal Isten parancsának eleget tegyenek. Isten erre vonatkozó parancsa a következőképp olvasható egy másik ájában:

„És figyelmeztesd őket a sóhajtozás napjára, amikor a dolog immár eldöntetett. Ám nem törődnek ők és nem hisznek [abban].” (Korán, 19:39)