Csak azok félik kellőképpen Istent, akiknek van tudásuk

„…Allahot az Ő szolgái közül csak azok félik, akiknek tudásuk van.Allah hatalmas és megbocsátó.” (Korán, 35:28)

Ha az ember a hit igazságait kutatja s így tanul, ha elgondolkodik azon, amit látott és megtanult, idővel széleskörű tudásra tesz szert. Mint már említettük, akik ilyen széles látókörrel rendelkeznek, azokra a Korán azt mondja: „szilárdak a tudásban” vagy „tudása van”. A tudással rendelkezők a hit igazságai alapján, melyeken mélyen elgondolkodtak, szilárd bizonyossággal tanúsítják, hogy Isten átfog minden helyet, és Rajta kívül nincsen más istenség:

„Allah tanúsítja, hogy nincs más Isten csak Ő, [aki] az igazságot [mindig] betartja, és az angyalok, és a [kinyilatkoztatott] tudás birtokosai is [tanúsítják ezt]. Nincs más Isten csak Ő, a Legyőzhetetlen, a Bölcs!” (Korán, 3:18)

A tudás birtokosai minden pillanatban figyelik Isten megnyilvánulásait saját magukon és a környezetükön. Aki bölcs és tudja például, hogy egy apró hangya meglepő alávetéssel és hozzáértéssel látja el azt a feladatot, amit a kolónián belül rá osztottak, és tökéletes és megtervezett munkarend szerint szállítja az élelmet a bolyba, az ezután minden hangyában, amivel találkozik, Isten mindenek feletti intelligenciáját és erejét látja tükröződni.

A tudás birtokosai, akik a hit igazságain való töprengésük folytán közelebbről ismerik Istent, jobban megértik, hogy Isten ereje hatalmas. Minden hívő tudatában van Isten erejének. Akik azonban nem rendelkeznek különösebb tudással a hit igazságait illetően, ha például meglátnak egy levegőben szálló madarat, úgy gondolják elegendő annyit mondaniuk: „Ó, Isten milyen szépet teremtett!”. Aki viszont tudással rendelkezik az tudja, hogy a madarak szárnyát Isten úgy teremtette meg, hogy az alkalmas legyen a repülésre, hogy a madarak azért repülnek „V” alakban, hogy kevesebb energiát használjanak fel, tollaik pedig igen bonyolult szerkezetűek. Röviden, tudatában vannak annak, hogy a madarat, a madár repülését, szaporodását, tollainak formáját és színét, mindent Isten teremtett meg mindenek feletti rendben és terv szerint. Akinek nincsen tudása, az meglátván egy újszülöttet megelégszik annyival, hogy azt mondja: „de szép gyermek, adja Isten, hogy sokáig éljen!”. Persze szép dolog, ha valakinek egy kisbabáról Isten jut az eszébe. De még szebb, és még őszintébb, ha az ember elgondolkodik a gyermek fejlődési stádiumain, és megemlékezik arról, hogy mindennek a Teremtője Isten, ezért Őt magasztalja és Neki ad hálát. Akinek van tudása, az elgondolkodik annak csodálatos voltán, hogy milyen fejlődési folyamaton ment keresztül az a gyermek, amíg megszületett. Látja annak rendkívüli voltát, hogy egyetlen spermium, egyetlen sejt eljut a tőle nagyon messze lévő petesejthez, és megemlékezik annak rendkívüliségéről, hogy két különböző test két különböző sejtje egyesül egymással teljes harmóniában, és idővel emberré válik, aki lát, hall, és képes a gondolkodásra. Akik elgondolkodnak eme tökéletes teremtés művészetén, példáin, annak hite gyarapodni fog Isten erejében és az Ő bölcsességében. A tudás birtokosainak, akik Isten minden egyes megnyilvánulásában mélyen átérzik Isten jellemzőit, Istenfélelmük is ilyen mértékben nő és erősödik. A tudás birtokosainak ezen tulajdonságára – mint már említettük – a Korán így mutat rá:

„…Allahot az Ő szolgái közül csak azok félik, akiknek tudásuk van. Allah hatalmas és megbocsátó.” (Korán, 35:28)

Isten, a tudás birtokosait a Koránban kiemelkedő tulajdonságokkal dicséri. Minden hívőnek arra kell törekednie, hogy a Koránban példának állított tudással rendelkezők szintjére emelkedjen. Ennek érdekében pedig minden eseményre, amit átélnek, minden élőlényre, akivel találkoznak a hívőknek úgy kell tekinteniük, mint a hit igazságainak egyikére, és el kell rajtuk gondolkodniuk.

„…Óvjátok meg magatokat és a házatok népét egy olyan tűztől, amelynek a tüzelője az emberek és a kövek és amelyre kemény és szigorú angyalok vigyáznak, akik nem szegülnek ellen Allah parancsának, hanem megteszik azt, amire parancsot kapnak.” (Korán, 66:6)

„Vajon nem útmutatás-e nékik az, hogy hány nemzedéket pusztítottunk el őelőttük, akiknek a hajlékaiban megfordulnak? Bizony jelek vannak ebben azok számára, akiknek van eszük!” (Korán, 20:128)