A molekulák állandó mozgása

Ön most nyugodtan ül a szobájában. Egy pisszenés sem hallatszik és Ön azt gondolja, hogy környezetében minden nyugalomban van, semmi sem mozog. Nos, ez nem így van. Az Ön környezetében minden, beleértve a levegőt is, folyamatosan mozgásban van. A molekulák mozgása ez, a molekuláké, melyek létrehozzák a hűs szellőt, behozzák a konyhából a finom ételek illatát vagy éppen felmelegítik a kezünket, ha összedörzsöljük őket…

Környezetünkben minden, ide értve saját testünket is, mindössze 109 atom kombinációjából áll. 109-féle atom összeverődik és létrehozzák a hegyeket, a vizeket, a növényzetet, minden holminkat, az épületeket, az édeset és a savanyút, a mérgezőt és azt, ami hasznos, a jó illatot, a szép színt és az egymástól oly különböző élőlényeket. Ez bizony igen nagy csoda.

Az atomok, összekapcsolódásuk során sajátos formákat hoznak létre. Ezek a különleges formák, azaz a molekulák biztosítják az anyagi tulajdonságok létrejöttét, melyek különböznek egymástól. Ugyanazon atomok más-más módon kapcsolódva építik fel a tollat, amit Ön a kezében tart, sőt az Ön kezét is, vagy a vizet, amit megiszik. Olykor egyetlen atom hozzáadása egy adott molekulához azt eredményezi, hogy az ivóvíz mérgezővé válik. Egyetlen hozzáadott vagy elvett atom a molekulából azt eredményezheti, hogy egy ehetetlen dolog ehetővé válik vagy egy szúrós, kellemetlen szagból csodálatos rózsaillat születik. Ugyanazon atomok más-más módon való összerendeződése megváltoztathatja az adott molekula színét, egy folyékony anyagot szilárddá változtathat.

Testünk, és az univerzum egésze molekulákból épül fel. Ezek a molekulák óriási sebességgel mozognak és rengetek tulajdonsággal bírnak. Az elektronok, melyek a molekulák legkisebb alkotóelemei, másodpercenként 1000 km-es sebességgel száguldanak folyamatosan körbe-körbe. Azok a molekulák, amik az Ön környezetét felépítik, sőt azok is, amik Önt létrehozzák, megállás nélküli folyamatos mozgásban vannak. A légüres térben cikázó molekulák sebessége meghaladja az 1000 kilométert másodpercenként, ez megfelel egy pisztolyból kilőtt golyó sebességének. Azoknak a molekuláknak a sebessége pedig, amik ebben a szobában vannak, ahol Ön is tartózkodik, körülbelül 500 méter másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy az ember tulajdonképpen állandóan igen intenzív molekula-támadásnak van kitéve, a molekulák rendkívüli sebességgel és állandóan nekiütköznek az arcának, a szemének, röviden szólva az egész testének.

Megszokott körülmények között egy ilyen intenzitású ostromnak fájdalmat kellene okoznia nekünk. Az elvégzett számítások szerint ugyanis a molekulák, például csupán azzal, hogy nekiütköznek a szemünknek, olyan erőt fejtenek ki, mintha egy 1 kg tömegű súly ütközött volna nekünk. Mi ebből mit sem észlelve, fájdalomérzet nélkül folytatjuk mindennapi életünket. Sőt észre sem vesszük, hogy a környezetünket alkotó molekulák sebesen mozognak. Ez azért van mert Isten, aki Magasztos és Hatalmas, olyan tulajdonságokkal teremtett minket, hogy tökéletesen alkalmazkodunk ezekhez a feltételekhez.

Amikor mégis érezzük a molekulákat: a szél

Olykor a molekulák mozgása olyan méreteket ölt, hogy ezt mi is érezhetjük. Ez lehet egy lágy szellő, melybe beleborzongunk, de lehet erős és viharos szél is, amely fákat csavar ki vagy épületeket dönt össze. De vajon miért érezzük a szelet? Nos, ennek két oka van:

* A levegő taszító ereje testünkkel szemben

A levegőmolekulák, melyek testünk valamely részét érik, arányaiban nagyobb taszítást váltanak ki, mint a test más részére esők. Ezért van az, hogy a szél abba az irányba lök minket, amerre fúj. Ezzel ellentétben, ha nincsen légmozgás (tehát nem fúj a szél), testünk minden részére egyenlő mértékben fejtik ki taszító hatásukat a levegőmolekulák, ami azt jelenti, hogy az összes taszítás nulla. Ilyenkor a nyomás lesz az egyetlen hatása a bőrünknek ütköző molekuláknak, amit viszont – testünk sajátos felépítésének köszönhetően – alig lehet érezni.

* A szél azt az érzést kelti az emberben, hogy fázik

Az ember bőre könnyen érzékeli a legkisebb hőmérséklet ingadozást is, ezért van az, hogy még a szellőt is megérezzük bőrünkön. Mivel szabadon lévő testrészeink (így kezeink vagy az arcunk) jobban fáznak testünk többi részénél, azt is meg tudjuk állapítani, merről fúj a szél. De vajon miért fázunk a molekulák felépítette légmozgásban?

Ha nincsen légmozgás, abban a levegőrétegben, ami bőrünket is körülveszi alig változtatnak helyet a molekulák, ezért mi sem érezzük az áramlatot. Azért van ez, mert bár másodpercenként több millió ütközés megy végbe, a molekulák legfeljebb 1 cm-t képesek elmozdulni. Ha viszont fúj a szél, a testünket körülvevő légréteg molekulái ugyanolyan irányban mozognak, mint a taszító erő és helyüket átveszi a hűvösebb levegő. A bőrrel érintkező új légréteg gyorsan melegszik, ettől pedig hőt veszítünk.

A másik ok, ami miatt úgy érezzük, hogy fázunk az, hogy a szél elsodorja testünktől a vízpárát, ami amúgy körülveszi a testet. Mivel a párásodás elnyeli a környezet hőjét, az ember fázni fog. A nedves vagy izzadt bőrön is ezért érezzük jobban a légmozgást, ezért van az, hogy testünk izzad, hogy hűtse magát és emiatt van az is, hogy a forró leves kihűl, ha fújjuk.

Miért nem érezzük, hogy a molekulák a testünknek ütköznek?

A választ erre a kérdésre testünk teremtésének csodájában találjuk. Idegeink, melyek a fájdalom jeleit küldik agyunk felé, nem alakítják jelekké a légnyomás testünkre gyakorolt hatását, más szóval azt a nyomást, ami akkor keletkezik, amikor a molekulák nekiütköznek a testünknek. Az idegsejtek csak nagy nyomásváltozás esetén állítanak elő ilyen jelet.

Isten, a Magasztos, nagyarányú összhangban teremtette meg az idegsejteket a külső hatásokkal szemben. Ha például ujjainkkal folyamatos nyomást gyakorolunk valamilyen módon a karunkra, azt érezzük, hogy a kialakuló fájdalomérzet lassan enyhül, majd idővel teljesen megszűnik. Ez kétségtelenül hatalmas áldás Istentől az Ő szolgáinak. Ha ez nem így lenne, akkor a ruháinkkal való érintkezés olyan elviselhetetlenül sok és szükségtelen jelet küldene az agyba, hogy ruháinktól folyton kényelmetlenül éreznénk magunkat.

A molekulák mozgása rendszerezett

A folyadékokban az egymáson elcsúszó, a gázokban az egymástól távolodó, a szilárd dolgokban pedig a szorosan egymás mellett lévő molekulák egy rendszer szerint mozognak, ahogyan azt a Mindenható Isten meghatározta. A molekulák, amelyek felépítenek egy poharat, soha nem fognak ok nélkül elválni egymástól és nem fognak szétszóródni a földön. Ahhoz, hogy a pohár molekulái egymástól elváljanak, egy bizonyos hőmérsékletre van szükség.

Az is, hogy a molekulák hő hatására különböző állapotokba képesek kerülni azért van, mert a molekulák mozognak és energiájuk van. Például amikor a víz molekulái egymáshoz a legközelebb vannak, akkor a víz megszilárdul (megfagy). Ha pedig felmelegítjük és a molekulák folyékony halmazállapotúvá válnak, el fognak csúszni egymáson, hiszen folyamatos mozgásban vannak. Ezért van az, hogy a folyadék folyékony és meg tudjuk „keverni”. Amikor pedig még jobban felmelegszik, a molekulák még jobban eltávolodnak egymástól és a víz gázhalmazállapotú lesz. Megvan, hogy milyen hőmérsékletűnek kell lennie a víznek ahhoz, hogy molekulái szétessenek. Ugyanez a hő viszont nem hat a serpenyőre, amiben a víz van, az ő molekulái nem esnek szét. Ezért van az, hogy nyugodtan forralhatunk vizet a serpenyőben. Ahhoz, hogy a serpenyő molekulái is szétváljanak, még sokkal nagyobb hőre van szükség. A párolgó víz olyan molekulákból épül fel, amelyek szép lassan eltávolodnak egymástól. Ezek a távolodó molekulák könnyen eloszlanak a térben, mert folyamatosan mozognak. Ez az oka annak, hogy ha valaki főz a konyhában, az étel illatát még a hátsó szobában is lehet érezni.

Molekulák össztüze

A levegőben sok milliárd molekula van, melyek másodpercenként több milliárdszor összeütköznek, aztán a következő ütközésig tovább cikáznak. Ez azt jelenti, hogy Ön, hiába gondolja, hogy nyugodtan és egyedül ül egy szobában, tulajdonképpen molekulák támadásának össztüzében van. Olykor ez a molekulatámadás olyan erősségű szél formájában nyilvánul meg, hogy fákat tép ki a helyükről vagy épületeket dönt össze. És nem csak a levegő molekulái vannak mozgásban. Az Ön bőrében, az asztalában, a tollban is, amit a kezében tart állandó rezgésben vannak a molekulák. Az intenzív mozgás ellenére mégis szilárd és kiegyensúlyozott képet látunk magunk körül.

A molekulák mozgása okozza azt is, hogy ha Ön összedörzsöli a két kezét, akkor azok jól felmelegszenek, vagy ha egy darab fához egy botot dörzsölünk, akkor tűz keletkezik. Amikor Ön a kezeit dörzsöli, beindul egy mechanizmus és a molekulák sebesebben kezdenek el mozogni. A melegség, amit Ön ilyenkor érez nem más, mint a mozgás okozta energia.

S bár a molekulák sosem állnak meg, mi ezt többnyire nem érezzük. Az asztalterítő milliméteres mintázatában is mozgásban vannak a molekulák, Ön mégsem látja úgy, hogy a minta szétfolyna vagy összekeveredne. Az Ön arcát is molekulák építik fel, és azok is állandóan mozognak. Mégsem változik meg emiatt az Ön arcának a formája, sohasem tapasztalunk ilyesmit. A Földön minden, még a legapróbb dolgok is ezzel a belső mozgással rendelkeznek, Ön mégsem látja ennek legkisebb jelét sem.

A Mindenható Allah az egész Univerzumot egy rendszer keretein belül teremtette meg

Mi lenne, ha nem létezne ez a finom és behatárolható egyensúly, és az ezt létrehozó állandó mérték, amit a tudósok úgy hívnak „a természet törvényei”? Nos ha ez nem lett volna, akkor a világegyetemben mindenre – beleértve saját testünk fehérjéit és sejtjeit alkotó molekuláit is – hatással lett volna a hő, méghozzá annak arányában, hogy mennyi vizet tartalmaz az illető anyag, és az univerzumban semmi sem lett volna állandó. Ha nem lenne ez az egyensúly, akkor egy bizonyos hőmérsékleten minden elolvadna. Ha pedig érzékeltük volna ezeknek a molekuláknak a sebességét és azt, hogy nagy erővel hozzánk csapódnak, az élet elviselhetetlenül nehézzé vált volna a számunkra. Tudniillik mással sem foglalkoztunk volna, mint hogy megakadályozzuk, hogy a környezetünket illetve a minket magunkat alkotó molekulák szétszóródjanak, illetve hogy megelőzzük, hogy ütközésükkel kárt okozzanak bennünk. De ilyen veszély nem fenyeget bennünket, hiszen a világegyetemben minden meghatározott egyensúlyban és arányban van. Minden molekulában az a tulajdonság van kódolva, amellyel Földünk jelenlegi rendjét fenntartja. Ez pedig Isten hatalmas erejének a megnyilvánulása, Aki mindent meghatározott mérték szerint és minden mértéket egymással tökéletes összhangban teremtett. Isten így szólt az egyik ájában:

„…Allah minden dolgot számonkér.” (Korán, 4:86)

A Magasztos Isten a Koránon keresztül ekképpen adta hírül, hogy az Univerzum tökéletes rendjében nincsen semmiféle elhajlás és hiányosság:

„Ki megteremtett hét egymás feletti eget. Nem látsz a felettébb Könyörületes teremtésében egyenetlenséget. Szemléld meg ismét, vajon látsz-e rajta repedést! Majd szemléld meg ismét még kétszer: szégyenülten és kimerülten tér vissza hozzád a tekinteted.” (Korán, 67:3-4)