A megpróbáltatás nagy titka: Isten csak olyan nehézséggel teszi próbára az embert, amire elegendő annak ereje

„Allah nem terhel meg egyetlen lelket sem (súlyosabb teherrel), mint aminek elviselésére az képes. Megjutalmaztatik azért, ami (jót) szerzett, és megbüntettetik azért, ami (rosszat) szerzett. Urunk! Ne büntess meg minket, ha elfeledkeztünk vagy tévedtünk! Urunk! Ne vitess velünk olyan (súlyos) terhet, mint amilyet vitettél azokkal, akik előttünk éltek! Urunk! Ne terhelj meg bennünket azzal, amire nem vagyunk képesek! Légy elnéző irántunk, bocsáss meg és kegyelmezz nekünk! Te vagy a pártfogónk, segíts minket győzelemre a hitetlen néppel szemben!” (Korán, 2:286)

Isten a Koránban kinyilatkoztatta, hogy a muszlimokat életük végéig más és más dolgokkal próbára fogja tenni. Ezzel kapcsolatosan nagyon fontos, hogy a hívő tudja, ha az embert nehézség sújtja vagy valamilyen helyzetet meg kell oldania, akkor Isten erőt is ad neki, hogy ezen a problémán felülkerekedjék. Ez Isten törvénye, és ha a hívő tudatában van ennek és hisz ebben az Isteni törvényben, akkor erőt tud meríteni belőle, és le tudja győzni a megpróbáltatást. Ez nagyon fontos.

Ha viszont az ember, amikor nehézség éri, azt hiszi, hogy gyenge és nem képes felülkerekedni a bajokon, vagy lehetőségeihez és tudásához mérten úgy érzi, nehéz lesz megoldania a helyzetet, akkor nem is marad ereje a küzdelemhez. Viszont aki hívő és őszintén hisz Istenben, féli Őt, fél a túlvilági büntetéstől, és tudja, hogy minden a sors szerint van megteremtve, továbbá tudja azt is, hogy egy muszlimhoz az a viselkedés illik, hogy „versengjen a jóban”, az nem így fog gondolkodni. Ez a negatív hozzáállás inkább azokra jellemző, akik tudatlanok (nem vették fel az Iszlámot és nem ültették a gyakorlatba annak tanításait, értékrendjét – a ford. megj.). Ezek az emberek, amikor valamilyen nehézség vagy megpróbáltatás éri őket, vagy valamilyen helyzetet meg kellene oldaniuk, azonnal feladják, azonnal beletörődnek abba, hogy ők ehhez gyengék. Első reakciójuk az, hogy rögtön hangot adnak gyengeségüknek, reménytelenségüknek, és panaszkodnak helyzetük miatt. Hitük is olyan, amilyenek a szavaik, saját magukat negatívan befolyásolják, és voltaképpen saját magukat gyengítik el.

Így azok viselkednek, akik nem képesek felmérni Isten végtelen erejét vagy megfeledkeznek róla, és ez az egyik legnagyobb hibájuk. Tévednek, amikor azt hiszik, hogy mindent ők csinálnak, ami életük során történik velük. Igazából minden problémára, még a legnagyobb, legnehezebben elképzelhető dolgokra is, ha Isten úgy akarja, egyetlen pillanat alatt lehet megoldást találni. Isten képes arra, hogy bármikor bármit megtegyen, és sokkal nagyobb erővel rendelkezik, mint azt az ember valaha is el tudná képzelni. Ezért még ha az akadály áthághatatlan hegyként magasodik is az ember szeme előtt, Isten engedelmével a megoldás nagyon könnyű. Az a fontos, hogy az ember tudja ezt a nagy igazságot és eszerint éljen, ebben higgyen.

Ha valaki élete minden percében Istennek szenteli magát, aláveti magát az Ő akaratának, akkor a nehézségekkel szemben is alázatosan és nyugodtan viselkedik. Bármilyen zavaros helyzetről legyen is szó, bármilyen problémáról, a hívő kezdettől fogva tudja, hogy a problémák, a nehéz helyzetek nagyon könnyen megoldhatóak. Teljes mértékben aláveti magát Isten akaratának, tudja, hogy Isten hatalmas erejéből fog erőt meríteni, és a lehető legőszintébben, hittel, az Isteni kegyelem által, a Korán erkölcsének megfelelően közelíti meg a problémát.

Egy másik igazság, amiből a hívő erőt meríthet az, hogy Isten megkönnyíti az őszinte hívők helyzetét a nehézségben. Istennek ez a megváltoztathatatlan törvénye így szerepel a Koránban:

„Nos, a nehézség bizony könnyebbséggel jár.
A nehézség bizony könnyebbséggel jár.
Nos, amikor befejezted (a teendődet), akkor add át magad (az istenszolgálatnak),
S (csak) az Uradhoz esedezz!” (Korán, 94:5-8)

„S megkönnyítjük neked az utat a legkönnyebbhez (legjobb cselekedethez).” (Korán, 87:8)

A Korán hírt ad még egy titokról: ahogyan a szép viselkedésű hívők számára Isten könnyebbséget ad a nehézségben, úgy azok számára, akik elegendőnek tartják magukat saját maguknak és ellenszegülnek az erényességnek, Isten azt teszi könnyebbé, hogy találkozzanak a büntetéssel:

„Bizony a ti igyekezetetek (tetteitek) különfélék (jók és rosszak).
Ami pedig az adakozót és az istenfélőt illeti,
aki igaznak tartja a tanúságtételt,
bizony annak meg fogjuk könnyíteni a jócselekedethez (vezető útját).” (Korán, 92:4-7)

„Ám, aki fösvény és (úgy véli,) nincs szüksége (Allahra),
s meghazudtolja a tanúságtételt,
annak meg fogjuk könnyíteni a rosszcselekedethez (vezető útját).” (Korán, 92:8-10)

Isten felfedte az ember előtt, milyen az a viselkedés (erkölcs), amiben az ember megnyugvást lel ebben a világban és a következőben. Megmutatta, mi a jó, a könnyű és a helyes, és megmutatta, milyen módon élhet az ember áldások között, boldogan. Megmagyarázta azt is, miért nem bírnak az emberek megszabadulni a nehézségektől, a problémáktól és a kiúttalanságtól; miért boldogtalanok, gyengék és miért nem lelik a megoldást. Azok számára, akik mély tisztelettel, szeretettel és őszintén hisznek Istenben és félik Őt, mindig minden helyzetben van megoldás, ezt Isten nyilatkoztatta ki. Az egyetlen módja annak, hogy valaki kiegyensúlyozottan, kényelemben, boldogan és áldásokkal körülvéve éljen ebben a világban és a következőben is az, ha hisz Istenben és ezt a fontos titkot – azaz hogy hit által van kiút –, sosem felejti el; ha nem feledkezik meg arról, hogy minden egyes nehéz helyzetben Isten erejéből fog meríteni; és ha nem felejti el, hogy alávetve magát az Isteni akaratnak, minden kapu (lehetőség) megnyílik előtte.