Az elmélyült gondolkodás Isten parancsa a muszlimok számára

Isten, megteremtette az embert és felruházta őt a gondolkodás képességével. S mégis, az emberek bizonyos része nem foglalkozik ezzel – pedig kellene – és nem használja ezt a képességét. Minden ember rendelkezik az elmélyült gondolkodás képességével, és bár nincsen is tudatában, ha fejlesztené magában ezt a képességet, bizony igen elmélyülten gondolkodó emberré válhatna.

Az elmélyült gondolkodás a hívők egyik fontos tulajdonsága. Isten, az egyik ájában így szól:

Akik álltukban, ültükben, oldalukon (fektükben) megemlékeznek Allahról, (akik) eltűnődnek az egek és a föld megteremtésén (és azt mondják): „Urunk! Te ezt nem teremtetted hiába. Magasztaltassál! Óvjál meg minket a (Pokol) tüzének kínjától!” (Korán, 3:191)

Fontos, hogy helyesen értelmezzük, milyen is az elmélyült gondolkodás. Az elmélyült gondolkodás – mint egyesek hiszik - nem azt jelenti, hogy az illető elkülöníti magát a külvilágtól, bevonul egy sötét szobába és hosszasan elmélkedik. Az elmélyült gondolkodás azt jelenti, hogy az ember tartózkodik a felszínes véleményalkotástól, hogy képes meglátni a dolgok valódi arcát, valódi értelmét, valódi milyenségét. Ehhez az szükségeltetik, hogy az ember a Korán erkölcsi tanításai szerint éljen, alkalmazza Mohammed próféta (s.a.w.) szunnáját és az egyes eseményeket ezek fényében értékelje. Az elmélyült gondolkodás alapja az, hogy felfogjuk magunk körül a Teremtés bizonyítékait, hogy jól ismerjük Istent és jól ismerjük a Koránt, és mindenre olyan szellemben, és lélekben úgy tekintsünk, ahogyan Isten a Koránban tanította.

Aki teljes szívvel szereti Istent és látja a Teremtés bizonyítékait, az természetes módon így kezd gondolkodni és olyan igazságokat is meg fog látni, amit egészen addig észre sem vett.

A sekélyes gondolkodás a hitetlenekre jellemző

Azok az emberek, akik nem gondolkodnak, az eseményeknek csupán a külső (első ránézésre) látható részét veszik észre és nem képesek felfogni azok mélyebb értelmét. Nem gondolkodnak el azokon a nyilvánvaló igazságokon, amiket maguk körül látnak, és mivel nem gondolkodnak el, értelmük tompul, felfogóképességük gyengül, és végül az orruk előtt lévő nyilvánvaló igazságokat sem látják. Például, bár folyamatosan tanúi a halálnak, hisz körülöttük mindig meghal valaki, úgy élnek tovább, mintha őket magukat sosem érné utol a halál, és egyáltalán nem készülnek előre a túlvilági életükre. Vagy például, nap mint nap látják maguk körül a Teremtés számos bizonyítékát, mégsem veszik észre, hogy ezek Isten hatalmasságára és uralmára mutatnak. Isten az ájákban így adja tudtunkra, hogy azok, akik nem hisznek, elveszítik gondolkodó-képességüket, így olyan közösség válik belőlük, amely nem ért semmit:

… Süketek, némák, vakok és nem élnek az eszükkel. (Korán, 2:171)

A hívők, ezzel ellentétben, mindenütt látják Isten teremtő művészetét és minden apró részlet felfedezése csak még jobban szélesíti látókörüket. Elgondolkodnak Isten művészi teremtésén, azon, hogy gyümölcsök bújnak ki egy száraz faágból, elgondolkodnak az égbolton, amely végtelenségében elterül a fejük felett, a kölyökmacskákon és még számos más dolgon. Egy elhervadt virág, vagy egy idős ember, aki az úton sétál eszükbe jutattja ennek a világnak a múlandóságát, a gyászjelentések az újságokban pedig a halál közelségét. Elkülönülnek tehát a hitetlenektől, akik nem gondolkodnak, nem értenek és helyette tudatosan állnak hozzá a dolgokhoz. A tudatos hozzáállás eredményeként gondolkodó, látó, halló, tudatos lényekké válnak, akikről Isten a Koránban azt mondja, olyan emberek ők, akik értenek.

Az elmélyült gondolkodás egyúttal felkészülés a Paradicsomi életre

Nagyon fontos, hogy olyan emberekké váljunk, akik képesek arra, hogy meglássák Isten teremtésének mozzanatait, hiszen a Paradicsom a szépségek olyan tárháza, egy olyan lakhely, amely pompásabbnál pompásabb részletekből tevődik össze. Ahhoz, hogy az ember ott majd megláthassa ezeket a részleteket, ezen a világon kell ránevelnie magát arra, hogy észrevegye az apró dolgokat és hogy szilárdan meglegyen benne a képesség az elmélyülésre.

Isten, azokban az ájákban, amelyek a Paradicsommal foglalkoznak, nagyon sok példával említi, mennyi apró részlet rejlik a Kertekben. Folyók, patakok, zöld növények… nincsen ott sem meleg sem hideg, hanem éppen megfelelő árnyékos helyek vannak, magas paloták, szép szálláshelyek, magasan fekvő ülő- és fekvőhelyek, lenyűgöző szépségű kárpitok, párnák, pompás ruhák, ékszerek , tökéletes ízű és illatú ételek és italok… És ez csupán néhány dolog abból, amit Isten megígért a Paradicsom szépségei közül. A muszlimoknak, akik mindennél jobban szeretnék elnyerni Isten megelégedését és a Paradicsom Kertjét, már most készülődniük kell, hogy méltók lehessenek rájuk. Felkészülésük nem csupán abból áll, hogy istenszolgálatokat végeznek és jó erkölcsűek, hanem emellett azt a képességet is fejleszteniük kell magukban, hogy meglássák az univerzumban az isteni Teremtés apró részleteit és elmélyülten tudjanak gondolkodni.

Nincs kétség, a Paradicsom népének, vagyis a hívőknek az egyik kiemelkedő tulajdonsága az, hogy olyan emberek, akik nagyon élesen fogják látni a Paradicsomi Kert szépségeit és gyönyörűségüket lelik majd bennük. Így aztán az a muszlim, aki szeretne már ezen a világon szert tenni a Kert népének tulajdonságaira, nem csak erkölcsi mivoltában szeretne hasonlítani a Paradicsom népére, hanem szeretné, ha már evilági életében is képes lenne észrevenni az apró részleteket és képes lenne az elmélyült gondolkodásra, lelki megerősödésre. Ezért nagy örömmel és lelkesedéssel szélesíti látókörét és örömmel fejleszti magát, olyan örömmel, ami a Paradicsomra jellemző öröm. Ennek útja-módja az, ha mindenre, ami körülveszi úgy tekint, mint Isten művészi alkotására és az Ő hatalmas erejének megnyilvánulására. Fontos még, hogy a Korán szellemiségében gondolkozzék, észrevegye azt, ami szép, észrevegye a Teremtés bizonyítékait és egyfolytában örömmel emlékezzék meg Isten áldásairól és az Isteni művészetről, és folyamatosan megemlékezzék Isten Magasztos voltáról.