„Bizony, az egek és a föld megteremtésében, az éjszaka és a nappal váltakozásában, a hajókban – melyek a tengeren haladnak az emberek hasznára – , a vízben, amit Allah az égből lebocsátott, amellyel életre keltette a Földet annak halála után, azon mindenféle élőlényt terjesztve szét, a szelek irányításában, és az ég és a Föld között szolgálatra rendelt felhőkben mind jelek vannak az [olyan] emberek számára, akik használják az eszüket!” (Korán, 2:164)
Tanulmányozni a hit igazságait, elgondolkodni rajtuk, megérteni a bennük rejlő bölcsességet és igényességet, nagyon fontos abból a szempontból, hogy az ember látószöge szélesedjen.
Napjainkban az emberek zsúfolt városok fullasztó légkörében, egyhangú és változatlan módon élik életüket. Nem látják a hit igazságait, melyek Isten teremtéseként ott vannak mindig mindenütt, ha látják is őket, nem törődnek velük. Egy hívő ember számára viszont minden a hit igazsága. Aki tudja, hogy minden élőt és élettelen dolgot, ami a Földön van, és az Univerzumban rejlő rendet Isten teremtette, az mindent eszerint mér fel. Például, a hitetlen emberek is a hit egy-egy igazságai a hívő számára. Hiszen Isten a Koránban kinyilatkoztatta, hogy lesznek ilyen emberek. Ráadásul, bár Isten léte teljesen nyilvánvaló, ezeknek az embereknek a hitetlensége hozzájárul ahhoz, hogy a hívő Istenfélelme növekedjen és hálát adjon Istennek hitéért. Amikor a hit igazságaira gondol, nem csupán fákat, virágokat vagy az állatok meglepő tulajdonságait látja maga előtt. Számára minden könnyebbség, amit Isten teremt, így a szállítóeszközök vagy a mobiltelefon, vagy a számítógépe is egy-egy példa a hit igazságaira. Tudja, hogy ezek is Isten engedelmével léteznek, és hálát ad Istennek, hogy megkönnyítik mindennapi dolgait.
A feszült, haragos, kimerült, meggondolatlan, durva és tiszteletlen viselkedésformák, amiket környezetünkben könnyen tapasztalunk, a tudatlan emberekre jellemzőek, akik mit sem tudnak arról, hogy mindent Isten teremtett. Ha viszont az ember mindent úgy fog föl, mint a hit egy-egy bizonyítékát, és elgondolkozik a dolgokon, akkor lelki értelemben véve fejlődik és mély erkölcsi érzületűvé válik.
Isten, a „beduinokat” hozza fel példának azokra az emberekre, akik messze vannak attól, hogy mély erkölcsi érzületűek, a dolgokat mélységükben megértőek legyenek, ehelyett sablonos életet élnek és egyszerűen gondolkodnak. A beduinok, Mohammed Próféta idejében a városi arab lakossághoz képest nomád életmódot folytató törzsek voltak. Míg a városi arab lakosság értett az irodalomhoz és szépérzékkel rendelkező, kulturált közösség volt, addig a beduinok tudatlanok, goromba és nyers viselkedésűek voltak. Az ilyen viselkedés nagyban megakadályozza azt, hogy az ember felfogja a vallást és átélje a vallási érzületet. Ezért Isten a Koránban azt mondja a beduinokról:
„A beduinok még megátalkodottabbak a hitetlenségben és a képmutatásban [mint a letelepedettek] és még inkább hajlamosak arra, hogy ne vegyék tudomásul azokat a [határt szabó] előírásokat, amelyeket Allah küldött le az Ő küldöttének. Allah [mindenek] tudója és bölcs.” (Korán, 9:97)
A „beduin karakter” a tudatlanságot, a meggondolatlanságot, a gorombaságot képviseli. Ahhoz, hogy az ember levetkőzze ezeket a vonásokat, kulturáltnak, elmélyülten gondolkodónak kell lennie és törekednie kell arra, hogy megértse az Isteni teremtésben rejlő magasztos művészetet és bölcsességet. A hit igazságainak kutatása, tanulmányozása, a gondolkodás, a következtetések levonása pedig ennek a kultúrának az alapja, Isten ezt várja el tőlünk. Az egyik ájában ezt olvashatjuk a muszlimok ezen vonásáról:
„Akik megemlékeznek Allahról állva, ülve és az oldalukon [fekve], és elgondolkodnak az egek és a föld megteremtésén [mondván]: ’Urunk! Nem hiába teremtetted ezt! Magasztaltass! Óvj meg minket a Tűz kínzásától!’” (Korán, 3:191)
