Az elszántság azt jelenti, hogy az ember céljáért, legyen az bármi, akadályt és nehézséget nem ismerve, határozott igyekezettel teszi meg azt, amit meg tennie kell. Ebben az értelemben az elszántság egy nagyon lényeges erkölcsi tulajdonság, amire a hívőknek egy életen át szükségük van, és amely által elnyerhetik Isten tetszését. A Mindenható Allah, az alábbi ájával figyelmezteti a hívőket, hogy szolgálatukban legyenek eltökéltek:
„[aki] Ura az egeknek és a földnek, és annak, ami a kettő között van. Szolgáld hát Őt és légy állhatatos az Ő szolgálatában. Ismersz-e olyasvalakit, aki egynevű lenne Vele?” (Korán, 19:65)
Egy másik ája pedig így adja hírül, hogy azok, akik hisznek, semmilyen körülmények között sem veszítenek elszántságukból:
„férfiak, akiknek nem tereli el a figyelmét semmiféle kalmárkodás és adás-[vétel] attól, hogy megemlékezzenek Allahról, elvégezzék az istentiszteletet és odaadják a zakatot; félelem tölti el őket egy olyan naptól, amikor tótágast állnak a szívek és a szemek.” (Korán, 24:37)
A hívők tudják, hogy szolgálataikat a szívükben hordozott szándék teszi igazán értékessé Isten Színe előtt, ezt bizonyítja a következő ája is: „Sem a húsuk, sem a vérük nem jut el Allahhoz, ám a tőletek jövő Istenfélelem eljut Hozzá. Eképpen rendeltük azokat a szolgálatotokra, hogy hirdessétek Allah nagyságát, azért, hogy az igaz útra vezérelt benneteket. Hirdess örömhírt a jóravalóknak!” (Korán, 22:37) Ezért aztán a hívők rendkívül ügyelnek arra, hogy őszintén, és tiszta szívvel cselekedjenek.
A hívők tartózkodnak attól, hogy énjük rossz oldalát kövessék, csak így tudnak egész életükön át szépen viselkedni. Ha például egy hívő olyan helyzettel szembesül, ami feldühíti, határozott módon legyőzi dühét, és megbocsát. Ha arrogáns viselkedésű emberrel találkozik, ő maga nem viselkedik arrogánsan, határozott marad és alázatos. Isten a Koránban azt mondja: „Az [emberi] lélek [azonban] hajlamos a kapzsiságra.” (Korán, 4:128), megparancsolva ezzel a hívőknek, hogy legyenek elővigyázatosak énjük önző vágyaival szemben, és a szép viselkedés terén legyenek állhatatosak. Aki az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs szerint él, az nagylelkű lesz, szereti majd megosztani a dolgokat másokkal, és olyan emberré válik, aki a többi emberre gondol elsősorban, nem saját magára. Minden körülmények között eltökélt marad, és mindig a „legszebb módon” szól a körülötte lévő emberekhez.
A hívők sohasem szűnnek meg kötődni Istenhez és alávetésükből nem veszítenek. Ezt Isten a Koránban a következő ájában hozza tudomásunkra: „Akik, ha csapás sújtja őket, azt mondják: ’Mi bizony Allah szolgái vagyunk, és Hozzá fogunk visszatérni!’” (Korán, 2:156) Ez a viselkedés erős jellemet kölcsönöz nekik, és gyarapítja őket a hitben. Isten, a Koránban dicséri a hívők kitűnő jellemét, Isten iránti hűségüket és alávetésüket:
„Vajon ki jobb az ő vallásában annál, aki orcáját megadóan Allah felé fordítja, jóravaló és Ábrahámnak, egy hanífnak a vallását követi? Allah Ábrahámot barátjának választotta.” (Korán, 4:125)
