Isten minden reggel, amikor felkelünk, újra és újra megteremti emlékezetünkben azt, hogy kik vagyunk, hol élünk, egész múltunkat és emlékeinket. Úgy ébredünk fel ágyunkban, hogy tudattal rendelkező emberek vagyunk. Az emlékezetünkben felhalmozódott információk a veszélyektől is védenek bennünket. Nem kell minden alkalommal hozzányúlnunk a tűzhöz ahhoz, hogy tudjuk, éget, hiszen Isten engedelmével a tűz forróságára vonatkozó információ folyamatosan ott van az emlékezetünkben.
Isten, a tapasztalatokat is megtartja az emlékezetben. Nem kell minden alkalommal azon gondolkozni, hogy „hogyan is kell bekapcsolni a tévét?”, hiszen memóriánkban Isten azt az információt is készen biztosítja, hogy mire való a távirányító. Az emlékezőképesség folytonossága is annak bizonyítéka, hogy Isten folyamatosan végzi teremtését.
Isten, az Ő tudásával, végtelen bölcsességével minden esemény tudását átfogja. Az Ő bölcsessége nyilvánul meg a testünket alkotó összes sejtben. A sejteknek is van memóriájuk. Például a védekező sejtek, Isten akaratával, tudják, milyen betegségeken estünk át, és hogy hogyan kell védekezniük, mert Isten megtartja a memóriájukban az erre vonatkozó információt.
Magasztos és Mindenható Urunk az ember teremtésének csodálatos részleteit így tárja elénk a Koránban:
„Megteremtettük hajdan az embert merő agyagból. Aztán cseppé tettük őt egy biztos helyen. Ezután a cseppet vérröggé formáztuk, a vérrögöt pedig húsdarabbá, a húsdarabokat pedig csontokká formáztuk. A csontokat pedig fölruháztuk hússal. Ezután egy másik teremtményként hoztuk őt életre. Áldassék Allah, a legjobb teremtő!” (Korán, 23:12-14)
