MELDZSÁ - Akinél menedéket keresnek

„És (megengesztelődve fordult) ahhoz a háromhoz (is), akik hátrahagyattak – addig, amíg bármilyen tágas is (különben), szűk lett nekik a föld és összeszorult a szívük, és úgy vélték, hogy nincs menedék Allahtól, csak Nála. Aztán megengesztelődve fordult hozzájuk, hogy ők (is) megbánással fordulhassanak (Felé). Allah a kiengesztelődő és a könyörületes.” (Korán, 9:118)

Minden embernek szüksége van arra, hogy fohászkodjon. Ha valaki fohászkodik, az azt jelenti, hogy mindenféle nehéz helyzetet vagy könnyebbséget, amivel szembesül, minden eseményt a világok Teremtője és Ura, Allah felé fordít, Nála keres menedéket, oltalmat. A szolga számára óriási biztonság forrása hogy tudja, egy probléma megoldása vagy egy ártalmas dolog megelőzésének minden módja Istenhez tartozik, akié minden erő az Univerzumban. Óriási biztonság forrása, hogy az ember minden dolgát Istenre bízza és csak Nála keres menedéket.

Ez az odafordulás teljesül, amikor a gyenge és korlátozott erejű ember kinyilvánítja gyengeségét egy végtelen erővel rendelkező Hatalom előtt, és kéréssel fordul Hozzá. Istennek, aki az embert egyetlen csepp folyadékból teremtette és aki minden élő világot a semmiből hozott létre, nagyon könnyű megszüntetnie az ember bármely problémáját vagy ellátnia valamivel, amire szüksége van. Rajta kívül nincsen senki, akihez oltalomért fordulni lehet, Rajta kívül nem létezik semmilyen hatalom. Minden, ami létezik égen és földön, Istentől kér. Akiktől Isten helyett segítséget várnak, támogatást remélnek az emberek, azok még magukon sem képesek segíteni. Ahogyan gyenge az is, aki kér, ugyanúgy gyenge az is, akitől kérnek. Isten, az alábbi ájában, az alábbi példán keresztül világít rá arra, milyen gyengék is, milyen szerencsétlen helyzetben vannak azok, akiknek a támogatását remélik Őhelyette:

„Ti emberek! Példabeszéd hangzik el! Hallgassatok rá! Akikhez Allah helyett fohászkodtok, azok még egy legyet sem tudnak teremteni, még akkor sem, ha (mindannyian) összefognának erre. Ha pedig a légy valamitől megfosztja őket, nem tudják azt visszaszerezni tőle. Gyenge az, aki kér, és az is, akit kérnek.” (Korán, 22:73)

Minden ember, amikor nehéz helyzettel szembesül megérti, hogy Istenen kívül nincsen semmilyen erő, akinél menedéket lehetne keresni. Olyankor ők is Istentől remélnek segítséget, ezt az igazságot az alábbi ája példázza:

„Mondd: ’Ki ment meg benneteket a szárazföld és a tenger sötétségéből, (ha veszély idején) Hozzá fohászkodtok alázatosan és titokban, (mondván): ’Ha megment minket (e) vészből, bizony hálásak leszünk a hálásak között!’” (Korán, 6:63)