Isten minden emberről mindent meghatározott. Számára nyilvánvaló minden pillanat: az, amikor az ember még csupán egyetlen sejt, majd megtanul írni-olvasni, az, hogy milyen válaszokat ad az egyetemi vizsgakérdésekre, vagy hogy élete során mikor, hol fog dolgozni. Isten tudja azt, hogy az ember milyen papírokat, hányszor fog aláírni, és azt, hogy hogyan fog meghalni. Isten tud mindent, ezek az események mind-mind az Ő emlékezetében vannak megőrizve. Vegyük például az előbb említett személyt, Isten egyetlen pillanatként őrzi ennek az embernek minden pillanatát: azt az állapotot, amikor még magzat volt, majd amikor általános iskolás, amikor egyetemista volt, majd amikor 35. születésnapját ünnepelte, az első napját, amikor munkába állt, a pillanatot, amikor meghalt és meglátta az angyalokat, amikor hozzátartozói eltemették és a túlvilágon Isten kérdőre vonta mindazért, amit tett.
Így aztán óriási tudatlanságra vall, ha az ember aggodalmaskodik, félelem tölti el vagy elszomorodik egy olyan élet eseményei miatt, amit Istennél már megélt, amit Isten teljes egészében már látott, és még mindig megtalálható az Ő emlékezetében. Az ember bármennyire is igyekszik, bármennyire is aggódik, ő maga, a gyermeke, a házastársa, sőt a rokonai is olyan életet élnek, ami számukra Istennél elrendeltetett.
S mivel ez így van, az embernek, ha értelmesen gondolkodik és lelkiismeretes, miután felfogta ezt az igazságot, teljes szívvel alá kell vetnie magát Isten akaratának és az Általa teremtett végzetnek.
Aki teljes szívvel aláveti magát Istennek, az nem csak Isten tetszését, kegyelmét és a Paradicsom Kertjeit remélheti, de biztonságban és boldogan él ezen a világon is és a következőn is. Hiszen aki aláveti magát Isten akaratának és tudja, hogy az Általa teremtett végzet a legjobb a számára, azt nincs semmi, ami elszomorítsa, félelemmel töltse el vagy aggassza. Az ilyen ember minden tőle telhetőt megtesz, ugyanakkor tudja, hogy igyekezete is benne van sorsában, és bármit tesz, nem képes megváltoztatni a végzetében megírtakat.
A Korán erre példának Jákob próféta szavait idézi, aki gyermekei biztonsága érdekében azt tanácsolta nekik, hogy legyenek elővigyázatosak és amikor belépnek a városba, lépjenek be külön-külön kapun, nehogy felkeltsék rosszindulatú emberek figyelmét. Ugyanakkor pedig emlékeztette őket arra, hogy ez (a tanács) semmiben nem képes befolyásolni az Isteni Rendelést:
„Fiaim!” - mondta. „Ne lépjetek be egy kapun át [a városba]; különböző kapukon át lépjetek be! Én nem segíthetek semmiben Allah ellen. A döntés egyedül [Allah] kezében van. Őreá hagyatkoztam és Reá kell hagyatkozniok a Rá hagyatkozóknak!” (Korán, 12:67)
