Az evilági élet próbatételéhez hozzá tartozik, hogy Isten olykor nehézségekkel teszi próbára a muszlimokat. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy minden, amit Isten teremt, jó, így a próbatételhez kapcsolódó események is, az Istenti bölcsességnek megfelelően, tökéletesen illeszkednek a teremtésbe.
A hitetlenek által állított csapdák és ravasz trükkjeik is a próbatétel egy része. Előfordul, hogy ezek ellen a csapdák ellen hirtelen nem lehet mit tenni. Talán bizonyos időbe telik, amíg a helyzet megváltozik és napvilágra kerül az igazság. A hívőnek az a feladata, a felelőssége, hogy minden próbatételt elégedetten és örömmel fogadjon, legyen nagyon türelmes és vesse alá magát Isten akaratának, bármilyen hosszú ideig tart is megpróbáltatása.
A hívők elleni szervezkedések és csapdák a muszlimok próbatételeinek részét képezik. A tökéletes Isteni terv, a végzet keretein belül a hívőket mindenféle nehézség éri, amikkel szemben ők elégedettek és türelmesek, mert elégedettek Istennel. Nagyon sok olyan dolog kerül említésre a Koránban, amivel Isten a prófétákat és a hívőket próbára tette. Ezeket Isten, az Ő akarata szerint, nagyon aprólékosan teremtette meg. Ha ezt a nagy gondossággal véghezvitt teremtést nézzük, azt látjuk, hogy a szervezkedők csapdái olykor sokáig fennállnak és csak akkor tűnnek el, ha elérkezik az a pillanat, amikor Isten megszünteti őket.
A hívő hitét, jellemét és viselkedését azonban nem befolyásolja az, hogy a próbatétel illetve a nehézség rövid ideig tart-e vagy sokáig. Minden csapda és minden szervezkedés, ami a hívők ellen irányul arra jó, hogy a hívők jó jellemüknek megfelelve türelmet tanusítsanak és a megpróbáltatás szükséges részeként azt kérjék Allahtól, hogy a helyzet a legjobban alakuljon. A hívők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy Isten „a legjobb cselszövő”, a Koránban ez az igazság így szerepel:
„(És emlékezz arra), amikor a hitetlenek cselt szőttek ellened, hogy őrizetbe vegyenek, vagy megöljenek, vagy elűzzenek téged! Cselt szőttek ők, ám Allah (is) cselt szőtt, és Allah a legjobb cselszövő.” (Korán, 8:30)
Isten jót is és rosszat is teremtő. Ami az embernek úgy tűnik, hogy rossz, az valójában jó, ahogyan ezt Isten tudtunkra adja a Korán egyik ájájában. Ami pedig úgy tűnik, hogy jó, az esetleg rossz is lehet az ember számára, ennek tudása csupán Allahnál van. Ezért aztán a hívőnek az a feladata, felelőssége, hogy mindenféle megpróbáltatást szépen türelmesen viseljen és a lehető legszebb viselkedést tanusítsa, amivel elnyerheti Isten tetszését.
Isten, a Koránban megemlíti azoknak a prófétáknak és hívőknek a példáját, akik ellen cselt szőttek, ám ők türelemmel viselték azt. Ha ezeket a példákat nézzük azt látjuk, hogy az igazhitűek mindenféle megpróbáltatást türelemmel fogadnak, és bármeddig tartson is a próbatétel, Istenért szépen viselkednek. Amikor például a Korán József próféta történetét beszéli el, Isten arról tudósít, hogy Józsefet – bár tudják, hogy ártatlan – elítélik és börtönbe vetik:
„És miután látták a jeleket, úgy tetszett nekik, hogy tömlöcbe viszik őt egy időre.” (Korán, 12:35)
József, amíg börtönben volt, az igaz vallást és a szép viselkedést, a jó jellemet tanította, Isten egyedülvalóságáról beszélt az embereknek és arról, hogy nem szabad senkit és semmit társként állítaniuk Isten mellé. Isten a Koránban így tudatja velünk, hogy József éveken keresztül a börtönben maradt:
„…És elfelejttette vele a Sátán azt, hogy megemlékezzék uráról. Ezért néhány esztendeig a tömlöcben maradt.” (Korán, 12:42)
Amikor pedig eljött az a pillanat, amit Isten elrendelt, Isten kihozta Józsefet a tömlöcből és az emberek tudtára adta, hogy nem vitte sikerre azoknak a mesterkedéseit, akik elárulták őt. Az akkori uralkodó segítségével pedig (vagyis őt téve meg eszköznek) Isten a kincstárak élére helyezte Józsefet. Egy ilyen megpróbáltatás (ti. a tömlöcben eltöltött hosszú évek) után Isten erővel és hatalommal ruházta fel Józsefet:
„Eképpen adtunk Józsefnek hatalmat a földön, s ott telepedhetett le rajta, ahol csak akart. Azt részeltetjük könyörületességünkben, akit akarunk, és nem veszejtjük el a jóravalók fizetségét. Ám a túlvilág fizetsége bizony jobb azoknak, akik hisznek, és félik Istent.” (Korán, 12:56-57)
